DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Emlékeim szerint nem volt képviselõ az elõzõ ciklusban. Jól emlékszem? (Keller László: Nem.) Akkor ezért nem emlékszik azokra a vitákra, amelyek megelõzték az egészségügyi reformnak azt az elemét, amelyet most ön hiányol. Ebben bizony egyetértés volt, hogy egy nagyon részletesen kiszámolt saját áras rendszerrel kell elindulni, amely minden egyes kórháznál tételes költségelemzésen alapult, és amely lehetõvé tette azt, hogy a rendszer üzemképesen elinduljon. Ebben a rendszerben egy katasztrófát jelentett az, amikor kategorizálták a kórházakat A kategóriára, B kategóriára, C kategóriára, és ezekben a vízszintes kategóriákban létrehozták az azonos az árat, nem törõdve azzal, hogy ez egyes helyeken többletet fog eredményezni, más helyeken pedig ellehetetleníti a mûködést.
De hát nem errõl szól most ez a vita. Ez a vita arról szól, hogy mi lesz 1998-ban a társadalombiztosítási költségvetéssel. Ehhez pedig lehet bûvészkedni a számokkal, de érdemes akkor a kormányképviselõknek meghallgatni a kormánypárti szónokok megjegyzéseit (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez az!), és velük vitatkozni, hogy van-e itt reálbér, van-e itt reáldologi vagy nincs. Hiszen nem volt olyan kormánypárti hozzászóló eddig, aki elhitte volna a miniszteri expozénak azt a kijelentését, hogy itt reális értéken szinten tartás, egyes helyeken pedig növekedés lesz. Ez a probléma, kedves államtitkár úr.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)