DR.VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Most a parlamentben a Tücsök és bogár rovatot hallhattuk (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiban.): volt Libanon, chicagói tõzsde, garázdák, tolvajok, burgonya, bankok - és még sorolhatnám. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Zöldség!) És kapott a kormány egy felhívást, hogy nézesse meg a fogait. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Tekintettel arra, hogy valóban elég sok fogalom kíván tisztázást, ezért megpróbálom tisztázni, képviselõ úr, mert valóban azt hiszem, hogy ez az elsõ lépés. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.)
A többször módosított, 1978. évi törvény 137. §-ának a 7. pontja megadja a bûnszervezet fogalmát: mely szerint "bûnszervezet a bûncselekmények folyamatos elkövetésére létrejött olyan, munkamegosztáson alapuló bûnszövetség, amelynek célja a rendszeres haszonszerzés". A hatalmi ág pedig, véleményem szerint, a hatalom gyakorlásának egy olyan szelete, amely önálló struktúrával, meghatározott funkcióval és ehhez szükséges eszközrendszerrel rendelkezik, és gyakorlatilag a hatalmi ágaknak az egyensúlya alkotja a társadalomnak a mûködését.
Ha ezeket a fogalmakat elfogadjuk, akkor már ezek ismeretében nyugodtan állíthatom, hogy ebbõl a szempontból, ebben az értelemben a szervezett bûnözés soha nem válhat hatalmi ággá egy polgári demokráciában erre az alkotmány és a törvények jelentenek megfelelõ garanciát. Ha a magyarországi szervezett bûnözés történetét nézzük, akkor azt kell hogy lássuk, hogy a '80-as években, pontosan a piacgazdaság elemeinek a kialakulásával párhuzamosan tûnt fel; társadalomra való kiemelt veszélyessége pedig abban áll, hogy profitszerzõ képessége van, és valóban arra törekszik, hogy az illegális szférában megszerzett vagyonokat legálissá tegye. Gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy a pénzmosás eszközét kívánja igénybe venni.
Ugyanakkor pedig, képviselõ úr, nem tekinthetünk el attól, hogy a bûnözés elleni fellépés mindenkor a demokratikus jogállam keretei között kell hogy maradjon, mert csak így maradhat fenn a demokratikus jogállam. Megmondom õszintén, az utóbbi években alkotott jogszabályok, módosított jogszabályok - megnevezném talán a büntetõ törvénykönyv módosítását, vagy utalnék a feketegazdaság elleni fokozott fellépésre, az Országos Bûnmegelõzési Tanács létrehozására, a szervezett és gazdasági bûnözés vonatkozásában született kormányhatározatokra, a parlament elõtt lévõ új büntetõeljárási törvénytervezetre - talán meggyõzõen bizonyítják azt, hogy a jogállamban megvannak azok az eszközök, amelyek egy hatékony, szervezett bûnözés elleni fellépést tesznek lehetõvé.
Önt hallgatva ugyanis arra a következtetésre jutottam, hogy az a felfogás, amely a bûnözést a társadalomtól, az egyéntõl, az embertõl idegen cselekvésnek tartja, amely pusztán rendõri intézkedésként gondolja megakadályozni a bûncselekményeket, azt vélelmezve, hogy létezik bûnözés nélküli társadalom, ez a felfogás egy vulgáris materialista felfogás. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Véleményem szerint, képviselõ úr, ezzel most már szakítani kellene, és csak a polgári demokrácia keretein belüli eszközök igénybevételét lehetne számon kérni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)