DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Láttam képviselõtársaim arcán, hogy egy pillanatra megdöbbentek a kérdés címén. Magam is megdöbbentem, amikor tudomást szereztem arról, hogy a mai Magyarországon a Belügyminisztérium egy ausztrál bíróság számára hivatalos iratban igazolja, hogy 1950-52 között az ÁVH vizsgálati fõosztályán nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása. Ez az igazolás még kiegészült azzal, hogy V. T. ÁVH-s õrnagy - személyiségi jogok védelme miatt nem mondom az illetõ nevét - kifejezetten tiltotta a gyanúsítottak bántalmazását.
Az illetõt Ausztráliában felismerte egy két és fél évig internálásban szenvedõ hölgy, akinek a férje meghalt ez alatt az idõszak alatt, és megpróbálta érvényesíteni a jogait.
(16.10)
Az ausztrál bíróság számára a magyar Belügyminisztérium pedig - igaz, hogy egy országgyûlési képviselõ ügyvédi irodáján keresztül - kiadott egy ilyen igazolást.
Szándékosan nem interpellációt nyújtottam be ebben az ügyben, mert akármennyire is ellenzéki képviselõ vagyok, én fel sem merem tételezni azt, hogy a belügyminiszter úr errõl tudott volna. Ezért kérném államtitkár urat, szíveskedjen az ország közvéleménye számára tájékoztatást adni, hogy hogyan és milyen módon fordulhatott elõ a Belügyminisztériumban, hogy egy ilyen tartalmú igazolást kiadtak. Meg fogják-e keresni az ausztrál bíróságot annak közlése végett, hogy Magyarországon köztudott - és ez nem bizonyítandó tény a magyar eljárásjogi törvények alapján -, hogy az Államvédelmi Hatóság õrizetében levõ személyeket nemhogy megverték, hanem egyenesen agyonverték õket? Kérném, hogy a továbbiakban kerüljék el az ilyen iratok kiadását. Várom államtitkár úr válaszát.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)