DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Kedves Képviselõtársaim! Hivatkoztam a fölszólalásomban arra, hogy éveket töltöttem orvosi munkakörben, de azt gondolom, hogy itt mi mindannyian, akik képviselõk vagyunk, képviselõk vagyunk elsõdlegesen, különféle élettapasztalatokat ugyan hordozunk. Nagyon nem szeretném, ha azt, hogy itt most az orvos hozzászólók a betegjogban egyáltalán megszólalnak, valaki orvos-beteg konfliktusként akarná megélni, és ha orvosi uralkodási vágyként tûnne az, amirõl beszélünk.
Én elsõsorban a beteg szerepébe éltem bele magam, amikor arról beszéltem, hogy a betegség bekövetkeztének a pillanata megváltoztatja az ember gondolkodását. Amikor azokról az embertársainkról, polgártársainkról esik szó, akik vallási meggyõzõdésüknél fogva visszautasítanak ellátásokat, akkor azt hiszem, hogy az a megoldás, ami a törvény jelenlegi szövege, jó megoldás. Ugyanis nem várható, hogy valaki, aki a saját hitét követi, ebben a hitében meginogjon, megváltozzék, ha a betegség eléri, de azért jól tudjuk, hogy ez a magyar népességnek egy számszerûen viszonylag kis részére vonatkozik. Ha tehát minden ember számára megnyitunk egy lehetõséget, amirõl jól tudjuk lélektanilag, hogy nem így mûködik, akkor baj következik be, és ezen rengeteg bajról Pusztai Erzsébet képviselõtársam szólt.
Tehát azt gondolom, hogy el kell választani ezt a vallási indíttatást és az általános érvényû lemondást. És ha ezt nem találjuk meg, akkor a többség érdekét kell védeni. Eddig is (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) tiszteletben tartották azokat, akiket vallási eszmék vezettek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)