GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Igyekszem intelmeit megfogadni. A dajkaterhességrõl szólok, és mindjárt a bevezetõben hadd mondjam el: igazán õszinte örömömre szolgál, hogy tudós orvos képviselõtársaimmal érthetek egyet maradéktalanul.
Itt van elõttünk egy olyan nyilvánvaló probléma, amely ebben a pillanatban már létezik, és nem ismerjük ennek a mértékét. Ha errõl a dologról nem szólunk egy szót sem a törvényben - a dajkaterhesség, béranyaság ügyérõl -, ez azt jelenti, hogy behunyjuk a szemünket valami elõtt, és mintegy elmenekülünk. Azt gondolom, hogy ez nem helyénvaló dolog. Bár közben figyelve más érvekre is, tudom azt, hogy nem szerencsés ügy mondjuk az egészségügyi törvényben egyetlen szakaszban módosítani a családjogi törvényt, a büntetõ törvénykönyvet, a polgári törvénykönyvet és egyebeket. Ezt nem is szeretik a jogászok. Megértem, ezek valóságos problémák.
De kérem szépen, ma csak pénzkérdés, befektetõi szándék kérdése, hogy valaki létrehozzon egy magánklinikát nem túl sok ággyal, ahol nagyüzemileg csinálja az embrióbeültetéseket. Ez üzletággá fejlõdhet, szabályozatlan üzletággá. Azt gondolom, hogy ennek elébe kellene menni akár úgy, ahogy Schwarcz Tibor képviselõtársam mondta, hogy halasztott hatályba léptetéssel, akár más módon. Ez a pillanatnyilag kialakult helyzet, és a részletes vita végül is az utolsó idõ, amikor errõl intézkedhetünk, tehetünk valamit. Az én véleményem szerint a lehetõ legrosszabb megoldás; valamit mondanunk kell ebben a törvényben errõl a dologról, mert különben valami nagy-nagy botrány kapcsán szembesül vele az egész politika. Nem kellene ezt megvárni.