JUHÁSZ GÁBOR, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A késõi órára való tekintettel csak rendkívül röviden szeretném összefoglalni az itt elhangzottakat, de mielõtt ezt megtenném, mivel Bauer Tamás képviselõtársam egy olyan kérdést nyitott föl, ami valóban egy tartalmi és ki nem vitatott kérdés, erre két mondattal reagálnék.
Ami a kábítószert megkülönbözteti az összes többi szenvedélybetegségtõl, az a hozzákapcsolódó bûnözés, de az én megítélésem szerint nem az a fajta bûnözés, amelyrõl Bauer Tamás beszélt, amely azt mondja, hogy azért bûnözés, mert tilos adni-venni, hanem ami közvetlenül a fogyasztáshoz tartozik, és különben beszerzési bûnözésnek és következménybûnözésnek nevezzük. Az egyik az, amit a kábítószer-fogyasztó azért követ el, mert a nyomorultnak nincsen elég pénze és valahonnan kell szerezni, és onnan szerez, ahonnan tud, olyan fajta bûncselekménnyel, amilyennel tud; a másik fajta pedig a következménybûnözés, ez a kábítószer hatása alatt elkövetett bûnözés. Ezek közül egyik sem az, amit a kereskedelem legalizálása vagy nem legalizálása befolyásol, kizárólag a szerek hatása befolyásolja mind a kettõt. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert ez valóban egy minõségében más lényegi elem - ez az én megítélésem.
Ami a vitát illeti: úgy gondolom, hogy nagyon sok kitûnõ gondolat fogalmazódott meg. Szívem szerint Pusztai Erzsébet képviselõtársamnak egy mondatát idéztem volna pontosan, ha itt ülne most, de mivel nincs már itt, csak szabadon teszem ezt meg. Õ azt mondta, hogy nem az az érdekes, mit tudunk adni a gyerekeknek, és azt mondjuk, hogy ne tedd, vagy ezért nem jó vagy azért nem jó, hanem hogy hogyan tudjuk kezelni az emberi kapcsolatokat ebben a tárgykörben. Azt hiszem, itt rávilágított a lényegre, a megelõzés lényegére, amely valójában a viselkedésmodell kialakítását jelenti. Ez lehet a cél a megelõzésben.
No persze hozzáteszem azt is, hogy mint eseti bizottság, bár szívesen tettük volna, hogy akár a jogi részt tartalmában, minõségében vagy alaposságában jobban kifejtsük, szívesen tettük volna ugyanezt akár az egészségügyi részre vonatkozóan - amibe bizonyos értelemben beletartozónak érzem a megelõzés egy részét is, de ez azért belenyúlik az oktatásba, a családpolitikába és más egyebekbe is -, de ugyanilyen értelemben akár a rendõrségi vagy a vám- és pénzügyõrségre vonatkozó részt is. Mindegyik közel állt a szívünkhöz, viszont be kell látni, hogy mindenféle mûnek vannak terjedelmi korlátai, tehát úgy gondoltuk, hogy nagyjából ez az az esszencia, ami jól reprezentálja a lényeget.
Úgy gondolom, hogy mivel abban nem volt vita, hogy a jelentés alapos, ezért a munkának ezt a részét elégedettséggel tudomásul vehetjük.
Ami a konkrétságát illeti: úgy gondolom, hogy mindkét oldalról érte megjegyzés, volt, aki azt mondta, hogy kicsit túllóg azon, amit egy parlamenti bizottságnak kell tennie, tehát például ne mondjuk meg a kormánynak, hogyan intézkedjen; mások meg azt kérték számon rajta, hogy nem elég konkrét, miért nem mondja meg adott esetben nemcsak azt, hogy mit kellene tenni, hanem amit már tulajdonképpen megtett, annak az eredményeirõl is miért nem számol be. Úgy gondolom, hogy ebben is valahol egy arany középutas helyzetet sikerült elfoglalni.
Ami az elõrelépést illeti, és ezen van vita, hogy mi legyen az a munkaforma, ami jó, hozzá szeretném tenni: úgy gondolom, hogy a bizottságban mindnyájunknak az a véleménye, hogy mindegy, hogyan hívják, az is mindegy, hogy hol van, ha azok a hatáskörök és lehetõségek megvannak, ami ennek a kellõ operativitását biztosítja, akkor bármilyen kompromisszumra készek vagyunk. Ha valaki azt meg tudja mondani, hogy vannak arra garanciák, hogy ugyanaz a bizottság, amely hat éve ténykedik, és arra volt képes az egymás közti koordinációban, hogy esetenként pereskedtek a koordinálásra kényszerülõ felek - tehát ha valaki ezt meggyõzõen tudja bizonyítani, hogy ez akár olyan módon is megreformálható, hogy kitûnõen fog mûködni a jövõben, akkor ezt a magam részérõl mindenképpen támogatom, de úgy gondolom, hogy a bizottságban is támogatásra kerül.
Amit még szeretnék kiemelni: érzõdött a felelõsség, a tenni akarás valamennyi képviselõtársunk hozzászólásából, de én elmondtam, és komolyan is gondolom, hogy nem hiszem, hogy bárkinél ott van a bölcsek köve és tudjuk a megoldást. Nagyon jó volt a vita, hiszen végre talált a parlament egy olyan témát, ahol mindenki felelõsséggel akar tenni - igaz, még nem ugyanazt akarjuk tenni, de bízom benne, hogy mire a részletes vitának is vége lesz, addigra ugyanazt akarjuk majd tenni.
Azzal szeretném befejezni, hogy úgy gondolom, a mai napnak egy tanulsága volt: maga a jelentés a képviselõk elismerését váltotta ki, és abban is egyetértés van, hogy ez az egész kábítószerügy úgy, ahogy eddig ment, a jövõben már nem mehet így tovább.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)