DR. HATVANI ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A fogyasztói érdek az egyik legõsibb és legelemibb emberi érdek - ahol pedig az érdek jelen van, ott elkerülhetetlen annak a sérelme.
Bizony tudomásul kell vennünk, hogy a fogyasztói érdekeink védelméért nap mint nap örökös harcot folytatunk a kontárok és csalók ellen, éppúgy, mint biztonságunk bármelyik más eleméért a bûnözõkkel szemben. Azt jelentené ez, hogy fogyasztói mivoltunkban örökösen kiszolgáltatottak vagyunk az igényeinket kielégítõ termelõknek, kereskedõknek és szolgáltatóknak? Természetesen nem! Hiszen jogállamunkban érdekünk védelmének fegyvertára igényeink gyarapodásával együtt gazdagítható. Ilyen fegyverünk ma már például a nyilvánosság is, hiszen a fogyasztói érdekeink sérelmére elkövetett cselekményekrõl ma már nap mint nap értesülünk közvetlen környezetünkbõl, a sajtón keresztül, vagy éppen itt a parlamentben egy- egy képviselõi felszólalás kapcsán.
Igen, a nyilvánosság erõs fegyvere a fogyasztói jogok védelmének, csakúgy, mint emberi jogaink általában. A fogyasztói érdekek védelmében azonban mindig és mindenütt a jogszabályok bizonyultak a leghatásosabb, legerõsebb fegyvernek. Eredetileg a jogszabályok a fogyasztói érdekek sérelmét tiltó és az elkövetést szankcionáló normákat határozták meg. Így a Magyar Köztársaságban is - mind a mai napig - a fogyasztói érdekek védelmére elsõsorban a kereskedelmi jogszabályok szolgálnak, amelyek a fogyasztók sérelmeinek elõfordulási eseteit és azok szankcionálását tartalmazzák. A modern nemzeti, de a határokon is mindinkább átívelõ fogyasztói társadalmakban azonban egyre sürgetõbbé vált a fogyasztói jogok széles körû, ha úgy tetszik, világméretû deklarálása és a jogok egységes elvekre épülõ védelmi rendszerének létrehozása. Elsõként az Amerikai Egyesült Államokban 1962-ben Kennedy elnök hirdette meg a fogyasztói alapjogokat, majd 1975-ben az Európai Közösség deklarálta a fogyasztók öt alapjogát.
Hazánkban a fogyasztói érdek ügye is - csakúgy, mint sok más emberi jog - a politikai rendszerváltást követõen került, kerülhetett napirendre; napirendre került különbözõ fórumokon és intézményekben, de a fogyasztóvédelem ügye hét év után most került a kormány elõterjesztése révén olyan stádiumba, amikor remélhetõen hamarosan törvény születik a védelmére.
Az elõzmények közül a fontosabbak:
1992-ben és '93-ban ellenzéki képviselõk interpellációkban sürgették a kormánynál a fogyasztóvédelmi törvény elõterjesztését; a szakminisztérium szakemberei folyamatosan dolgoztak az ügyön, de a kormány nem vette be jogalkotási programjába az elõterjesztést. 1993- ban a képviselõk egy munkacsoportot hoztak létre a fogyasztói törvényjavaslat elkészítésére. 1994 márciusában Lotz Károly és Katona Kálmán ellenzéki képviselõk törvényjavaslatot nyújtottak be, de annak napirendrevételét a tisztelt Ház nem szavazta meg. 1996 márciusában az igazságügy-miniszter, az ipari és kereskedelmi miniszter, valamint a közigazgatás korszerûsítésének kormánybiztosa elõterjesztést nyújtottak be a kormány részére - az európai megállapodás szerint fennálló jogharmonizációs kötelezettségünk alapján - a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos egyes jogszabályok felülvizsgálatának koncepciójáról. 1996. október 4-én az európai bizottság XXIV. fogyasztóvédelmi fõigazgatóságának fõigazgatója konzultációt folytatott az Országgyûlés gazdasági bizottságának tagjaival az e tárgyban jelzett kérdésekre adott válaszokról.
Tisztelt Országgyûlés! Az elõzmények közül mint legfontosabbról, a magyar fogyasztóvédelem és az Európai Unió jogharmonizációs követelményeinek viszonyáról szólnék. Az Európai Unióban elismert öt fogyasztói alapjog a következõ: a fogyasztók egészségének és biztonságának védelméhez való jog, a jogorvoslathoz való jog, a tájékoztatás, az oktatáshoz való jog, a fogyasztók érdekeinek képviseletéhez való jog.
Az Európai Unió tagállamainak nemzeti fogyasztóvédelmi rendszerei lényegében ezekre az alapjogokra épülnek. Az európai megállapodás "Jogszabályok közelítése" címû fejezetének 68. cikkében kiemelt jogharmonizációs tárgyak között a fogyasztóvédelem is szerepel. Az európai megállapodás alapján a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogszabályoknak a közösségi normákhoz való közelítésére - vagy legalábbis a közösségi színvonalú fogyasztóvédelem elérésére - tíz év áll rendelkezésünkre. A megállapodás e területén egyéb kötelezettséget nem ír elõ a számunkra.
A jogharmonizációs feladataink felméréséhez többek között azokra a kérdésekre is válaszolni kellett, hogy: a fogyasztópolitika elismerten önálló politika-e az önök országában, elfogadtak-e általános törvényt a fogyasztóvédelemrõl? Kétségtelen tehát, tisztelt Országgyûlés, hogy úgy a magyar fogyasztók közvetlen érdeke, mint az ország Európai Unióhoz való csatlakozási szándéka 1997-re sürgetõvé tette a jogalkotók számára a fogyasztóvédelem átfogó, általános törvényi szabályozását. Ilyen elõzmények után született meg tehát az elénk terjesztett törvénytervezet.
Az elõterjesztést - szinte természetesen - ellenzéki képviselõtársaink éles kritikával fogadták. Véleményem szerint ezek az észrevételek nem lényegre törõek, és egyébként sem állják meg a helyüket, de gondolom, a kormány elõterjesztõje a zárszavában ezt bizonyítani fogja.
Figyelemre méltóbbnak tartjuk azonban a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, így például elsõsorban az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület észrevételeit; javaslataikat mi is az elõterjesztõ szíves figyelmébe ajánljuk.
Tisztelt Országgyûlés! Mielõtt egy törvénytervezet bírálatát megfogalmazzuk, elõször is célszerû megfogalmazni azokat a funkciókat, amelyek teljesítését igényeljük, elvárjuk az elõterjesztett javaslattól.
(23.30)
Majd ezekkel az igényekkel szembesítsük a leendõ törvénytõl várható, remélhetõ funkcióteljesítéseket! Ezt a módszert egyébként az elõterjesztõknek is célszerû lenne alkalmaznia. Itt szeretném megemlíteni követendõ példaként azt a munkát, amelyet a társasházi törvény elõkészítésekor a Miniszterelnöki Hivatal értékelemzõi végeztek. Munkájukkal nagyszámú módosító javaslat benyújtását elõzték meg, mert már az elõkészítés szakaszában feltárták a tervezet hiányosságait.
Mit várnak, tisztelt képviselõtársaim, a magyar fogyasztók és a leendõ nyugat-európai partnereink a fogyasztóvédelmi törvénytõl? Mindenekelõtt és elsõsorban azt, hogy törvény rögzítse legalapvetõbb fogyasztói jogainkat, és legyen olyan intézményrendszer, amely képes ezen jogokat érvényesíteni.
A fõ kérdés, amelyre a vita során választ kell kapnunk, tehát az, hogy megfelel-e ennek az elvárásnak a T/4939. számú törvényjavaslat. A szabaddemokrata frakció véleménye szerint, tisztelt Országgyûlés, a válasz: igen, mert a tervezet kimondja, hogy forgalomba csak biztonságos áru hozható, rendelkezik a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmérõl, rendelkezik a fogyasztók tájékoztatásáról és oktatásáról, a békéltetõ testület intézményének bevezetésével részletesen szabályozza a fogyasztói jogok érvényesítését segítõ eljárást, és végül kijelöli, illetve megnevezi a fogyasztóvédelem intézményrendszerét, beleértve az érdekvédelmi szervezeteket is, és szabályozza azok eljárását.
Tisztelt Országgyûlés! A szabaddemokrata frakció álláspontja szerint végül is ez a törvényjavaslat az indokolt módosítások után elfogadva elõsegítheti a magyar fogyasztók érdekeinek védelmét, és hozzájárulhat jogrendszerünk európai szintû harmonizálásához is.
Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps.)