IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Ahogy mondja az elnöknõ, a két bába között elveszett a gyerek, gyakorlatilag nem lett finanszírozva, és olyan sovány és szegény maradt, mint a templom egere. Ebbõl adódik, hogy jelenleg nem is tudja ellátni a megyei fogyasztóvédelem azt a feladatot, amit el kell látni, és amit a jövõben lényegesen magasabb színvonalon kellene ellátni. Ezt nem tudja ellátni, mert sem eszközparkja, sem személyi állománya ezt nem teszi lehetõvé. Erre a területre valójában nincs odafigyelve, talán éppen a szervezeti háttér rendezetlensége miatt is. Erre szerettem volna felhívni a tisztelt hallgatóság figyelmét.
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség már egészen más helyzetben van. Itt drága pénzen készülnek a semmitmondó kiadványok, a visszaélések késõi reakciói. A tényleges munkát azonban a megyei szervezetek végzik, amennyire lehetõségeikbõl futja. Ha mindehhez hozzáadjuk a fogyasztó érdekérvényesítését elõsegítõ társadalmi szervezetek - egy- kettõ kivételével - sanyarú sorsát, akkor megállapíthatjuk, hogy az intézményrendszer kialakítása sem kecsegtet sok sikerrel.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt - felvállalva a fogyasztóvédelem különösen fontos társadalmi feladatának jobbítását, azzal a javaslattal él, hogy hozzunk létre egy fogyasztóvédelmi alapot, hasonlóan a munkanélküliség kezelésére bevezetett Országos Foglalkoztatási Alaphoz.
Lemaradásunk a fogyasztóvédelem területén olyan nagy, hogy ennek felgyorsítására nem elegendõ egy törvénytervezetet összeeszkábálni, hanem permanens módon folyamatos megújítást kell végezni, melyhez szükséges a hosszú távra belátható, pártpolitikától mentes pénzügyi háttér. A pénzügyi háttér biztosításához tartozónak vélem a 48. § (3) bekezdését, mely rendelkezik a bírások Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséghez való befizetésérõl. A bírság felhasználásáról azonban már külön jogszabály rendelkezik. Miért? Félünk nyíltan megfogalmazni az ezzel kapcsolatos elvárásainkat?
Kósa Lajos képviselõtársam korábban már kifejtette a II., III. és IV. fejezet számos ellentmondását, különösen arra vonatkozóan, hogy a fogyasztót követhetetlen módon hol a termelõhöz, hol a forgalmazóhoz kapcsolja. Ebbõl eredhet sok félreértés. Például legutóbb a bortörvényben részletekbe menõen szabályoztuk a termelõ kötelezettségeként az áru megjelölését. Nyilvánvaló, hogy a fogyasztóvédelmi törvényben felesleges a termelõ részére direktívákat megfogalmazni; ezt a termékfelelõsségi törvényben kell szabályozni. Ez a példa is rámutat arra a véleményem szerint követendõ joggyakorlatra, hogy a fogyasztót lehetõleg csak és kizárólag a forgalmazóval kell kapcsolatba hozni. Nagyon sok felesleges, életidegen szabályozást tudunk elkerülni, ha ezt az általános elvet betartjuk.
Összességében megállapíthattuk, hogy a magyar jogi környezet nincs összehangolva, egyetlen biztos pillérnek a Ptk. módosítása látszik jelen pillanatban a fogyasztóvédelem fejlesztéséhez, illetve a jogi környezet biztosításához.
Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium által beterjesztett törvényjavaslat rendkívül sok hibával és koncepcionális hiányosságokkal van tele. Ennek a kiküszöbölése valószínûleg nem lehetséges még módosító indítványokkal sem. A Fidesz-Magyar Polgári Párt természetesen megpróbál ebben a feladatban segíteni módosító javaslataival is, és koncepcionális kérdések felvállalásával is. Azonban - mint ahogy általában lenni szokott az ilyen új feladatokat is meghatározó törvényjavaslatokkal - egy hosszabb idõszak szükséges ahhoz, hogy a polgári életben is tényleges szerepet tudjunk adni.
A jelenlegi nagyon alacsony szintû munkának csak úgy képzelhetõ el a hatékonyabbá tétele, ha erre valóban komoly odafigyelés történik a kormányzat részérõl, és a pénzügyi, valamint a személyi hátterét is biztosítják olyan módon, hogy ez egyensúlyba kerül mind a három területen, tehát az állami feladatoknál is, az önkormányzati feladatoknál is és az érdekképviseleti szervezeteknél is. Reméljük, hogy erre a kormány komolyan fog idõt és fáradságot áldozni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)