KUNCZE GÁBOR belügyminiszter, a napirendi pont elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A rendszerváltást megelõzõen a magánnyomozást a jogszabályok tiltották, a személyi és vagyonvédelmet erõteljesen korlátozták. Ezek a tevékenységek ekkor még zömében állami monopóliumnak számítottak. Az akkori felfogás ugyanis a személyi és vagyonbiztonság megteremtését gyakorlatilag teljes mértékben rendõri feladatnak tekintette, ezen a pályán tehát nem tûrtek meg civileket.
A rendszerváltást követõen, a piaci viszonyok térnyerésével megváltozott a helyzet. A nyomozási típusú információgyûjtéssel, valamint a személyi és vagyoni biztonságot garantáló egyes tevékenységekkel kapcsolatban is az az igény jelent meg, hogy ellátásukat az állam ne sajátítsa ki, ne tekintse a maga elõjogának. Ezek ugyanis piacképes szolgáltatások, amelyek iránt a bûnözés veszélyeinek növekedése, valamint a vagyoni differenciálódás közepette jelentõs kereslet érzékelhetõ.
Ennek megfelelõen a rendõrségrõl szóló, 1994-ben elfogadott törvényben az említett tevékenységek korszerû jogi környezetének kialakítása célként jelent meg. A rendõrségi törvény 100. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a hatályba lépését, vagyis 1994. október 1-jét követõen e tárgyban törvényjavaslatot kell beterjeszteni az Országgyûléshez. A kodifikációs munka nehézségei miatt azonban a törvényjavaslat beterjesztésére csak most kerülhet sor. Ezt megelõzõen mind a mai napig az 1995. szeptember 1-jén hatályba lépett kormányrendelet határozta, illetve határozza meg a vállalkozás körében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályait.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
Mindezek alapján a törvény megalkotásával egyrészt a jogbiztonság követelményének teszünk eleget, másrészt hívek vagyunk piaci elkötelezettségünkhöz is.
A törvényjavaslat elfogadásának azonban rendkívül fontos kriminálpolitikai céljai is vannak. Hosszabb ideje hangsúlyozzuk, hogy a közbiztonsági helyzet javítása kizárólag a bûnüldözõ szervektõl nem várható el, a bûnözés nemcsak a rendõrség ügye. Ennek a világ fejlett részébõl származó tapasztalatok szerinti, akut problémának a féken tartásához minél több társadalmi, piaci szereplõt megmozgató fellépésre van szükség. Ebben a munkában bizonyosan van feladata a magánnyomozásnak, valamint a személy- és vagyonvédelemnek.
Ezek közül az utóbbi ugyanis nyilvánvalóan fontos része a bûnmegelõzésnek: a vagyoni értékek és az átlagosnál nagyobb biztonsági veszélynek kitett polgárok megfelelõ biztosítása kétségkívül távolabb tartja céljuktól a bûnözõket. A magánnyomozás során pedig egy sor olyan információ merülhet fel, amelynek mind a bûnmegelõzés, mind a bûnüldözés szempontjából komoly jelentõsége lehet. (Zaj.)
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezek a tevékenységek is eszközök a polgárok kezében a bûnözéssel szembeni küzdelemben. Ezen a téren a privát szféra és az állam érdeke egybeesik, éppen ezért lehetõvé kell tenni, hogy a polgárok kiegészítõ jelleggel, piaci alapon is gondoskodhassanak a saját biztonságukról. Ez nem mentesíti, ugyanakkor sok vonatkozásban segíti az állami szerveket saját közbiztonsági feladataik ellátásában.
Amikor a törvényjavaslat meghatározza a jogi kereteket, mindenekelõtt azt a célt tartja szem elõtt, hogy a magánnyomozói, illetve személy- és vagyonvédelmi munkát ezzel üzletszerûen foglalkozó, megfelelõ szakismerettel rendelkezõ és - ami nagyon fontos - megbízható személyek, illetve ilyen személyek cégei végezzék. A jogalkotási munka azért sem volt, és nem is lehetett zökkenõmentes, mert mindezek garantálása sokféle szempont összeegyeztethetõségét igényelte.
A törvénytervezet közigazgatási egyeztetése során és az érdekelt szakmai szervezetekkel történt konzultációkon elég komoly nézetkülönbségek merültek fel. Mindenekelõtt a megbízhatóság szükséges törvényi garanciái kapcsán tértek el a vélemények. Vitatottak voltak az elõéletre vonatkozó speciális követelmények, a foglalkozási összeférhetetlenség, a tevékenységek profilkényszere, a magánnyomozó által megismerhetõ adatok köre és a legális tevékenységi módszerek, valamint a szakmai kamara létrehozásának gondolata. E kérdésekben végül megegyezés született.
A jogszabály-elõkészítés során nyújtott munkáért szeretnék külön köszönetet mondani néhány civil szervezetnek, amelyek hasznos észrevételeikkel segítették munkánkat, így a Magyar Detektív Szövetségnek, a Biztonsági Nagyvállalkozások Szövetségének, a Magyar Biztonságvédelmi Egyesületnek, a SZEM Vagyonvédelmi Vállalkozók Országos Szövetségének, a VOSZ Vagyonvédelmi Országos Tagozatnak, valamint a Nemzetközi Testõr- és Biztonságszolgálati Szövetségnek.
Az elkövetkezendõkben a törvényjavaslat néhány fontos elemét szeretném röviden ismertetni. Mindenekelõtt azt kell megállapítani, hogy a magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonvédelmi tevékenység polgári jogi viszony, a megbízási, illetve vállalkozási szerzõdések vonatkoznak rá, éppen ezért a felelõsségi kérdéseket is alapvetõen a polgári törvénykönyv rendezi, a vállalkozásformák közös vonása miatt kell közös jogszabályban rendezni.
Az üzletszerûen folytatott magánnyomozás, valamint a személy- és vagyonvédelem gazdasági szempontból vállalkozásnak tekintendõ, az egyéni vállalkozás, illetve gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok keretei között valósul meg. Formakényszer bevezetése ezen a téren nem tûnt indokoltnak.
A javaslat kidolgozásánál, mint említettem, fontos szempont volt, hogy garantálja a vállalkozásszerû magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonbiztonsági szervezetek kriminális kockázatmentességét. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ezeknek a szervezeteknek a kriminális veszélyeztetettsége meglehetõsen nagy. Ennek legfõbb oka a biztonsági munkára való felkészítettség több irányú konvertálhatósága, valamint a munkáknak az eredendõen bizalmi jellege. Éppen ezért nagyon fontosak azok a törvényi garanciák, amelyek megakadályozzák a bûnözõi csoportok megjelenését, pozíciószerzését ezekben a tevékenységi körökben.
A szakmai és morális kontrollt megjelenítõ szakmai kamara komoly segítséget nyújthat ennek a célnak az eléréséhez. Éppen ezért a javaslat - a gazdasági kamarákról szóló törvényben biztosított lehetõséggel élve - az egyéni vállalkozásokat és a természetes személyt foglalkoztatottakat érintõen a személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói kamara létrehozásáról is rendelkezik.
A tevékenységek folytatásának elõfeltétele változatlanul, ahogy eddig, a hatályos szabályok szerint is, a rendõrségi engedély. Feltétele még a szolgáltatási felelõsségbiztosítási szerzõdés megléte, vagy a személy- és vagyonvédelmi, magánnyomozói biztosítóegyesületi tagság.
(16.00)
Igazolni kell azt is, hogy a kérelmezõ rendelkezik a folytatni kívánt tevékenységhez szükséges anyagi, infrastrukturális feltételekkel. A vállalkozások tevékenységét a javaslat szerint a rendõrség az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint ellenõrizhetné. A vállalkozói szféra hiedelmével ellentétben ez az ellenõrzés nem terjedne ki a szerzõdések tartalmának megismerésére, kizárólag a tevékenység folytatására feljogosító jogi elõfeltételek meglétének kontrollálására.
A rendõrség a kérelemben szereplõ, illetve a hatósági döntést igénylõ adatokról vezetne nyilvántartást, és ezen adatok változását regisztrálná. A javaslat e részletei megfelelnek az adatvédelmi normáknak. Kriminálpolitikai szempontból is szükséges a foglalkozási összeférhetetlenségi szabályok fenntartása. Ezzel korlátozni kívánjuk a kapcsolati tõke hasznosításának lehetõségét, kiváltképp azt, hogy magánnyomozást folytatni szándékozók korábbi hivatali kapcsolataikat használhassák megbízásaik teljesítésére, és ennek érdekében a közhatalmi szervek által megismerhetõ adatokhoz jussanak.
A tapasztalatok szerint elsõsorban a bûnüldözõ szervek birtokában lévõ operatív információk állnak a megrendelõi igények középpontjában, ezek megismerése azonban büntetõeljárási érdeket sért. Egyébként a megbízás nem irányulhat olyan igényekre, amelyeket a jogszabályok a megbízó polgár számára is tiltanak, illetve amely jogosítványokat a jog a közhatalmi szerveknek tartja fenn. Ebbõl adódóan a személy- és vagyonvédõk a szolgálat ellátása során azt tehetik meg, amit bármely polgár tehet a jogos védelmi, birtokvédelmi és végszükségi pozícióban. Hatósági jogosítványok tehát nem illetik meg õket. Nem tartjuk megengedhetõnek azt sem, hogy a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjai egyúttal magánnyomozást vagy személy- és vagyonvédelmi tevékenységet ellátó vállalkozások vezetõ tisztségviselõi legyenek. A magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonvédelmi szervezetekre szabott profilkényszer a specializálódásból eredõ elõnyökön túl a szolgáltatás függetlenségét és befolyásolástól való mentességét is segíti.
A törvényjavaslat ezért legfeljebb a szervezetek kétprofilúságát tenné lehetõvé, azonban tiltaná minden más gazdasági tevékenység gyakorlását. Ugyanakkor a javaslat taxatíve felsorol egyes szolgáltatásokat, amelyek adhéziós jelleggel kapcsolódnak a szabályozni kívánt tevékenységi körökhöz, és amelyek engedélykötelessé tétele indokolatlan lenne. Lényeges személyi típusú garanciális elem az egyéni vállalkozókkal, a vállalkozás vezetõ tisztségviselõivel, a szolgáltatásokat személyesen végzõkkel vagy a szolgáltatásokat szervezõkkel, irányítókkal szemben támasztott követelményrendszer. Ezt egészíti ki, hogy meghatározott bûncselekmények miatti elítélés, továbbá háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény miatt folytatott eljárás a szolgáltatás gyakorlását kizárná.
Ehhez kapcsolódik, hogy a szolgáltatás valamennyi közremûködõjével szemben azonos követelményeket fogalmaztunk meg. A javaslat éppen ezért nemcsak a tevékenységet személyesen végzõ, illetve szervezõ egyéntõl, hanem a szolgáltatás szervezésében, irányításában részt nem vevõ egyéni vállalkozótól, illetve társaság vezetõ tisztségviselõitõl is ugyanazokat a személyi feltételeket kívánja meg. Garanciális elem a felügyeleti bírság jogintézményének bevezetése. Ezt az igazgatásrendészeti szankciót az indokolja, hogy sem a rendõrségi engedély bevonása, sem a jogsértõvel szemben kiszabható szabálysértési bírság önmagában aligha jelent elegendõ visszatartó erõt a jogsértésekkel szemben, a felügyeleti bírság azonban erre alkalmas lehet.
A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységrõl szóló törvény végrehajtási szabályait belügyminiszteri rendelet tartalmazná. E rendelet többek között meghatározná az engedély és az igazolvány iránti kérelem kiadására, azok tartalmára, mellékleteire vonatkozó szabályokat, a kérelemhez kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díjak mértékét, az engedményes adatközlési kötelezettségére vonatkozó normákat és a személy- és vagyonõr jelzés használatával összefüggõ rendelkezéseket.
A szabályozott tevékenységhez kapcsolódó képzési követelményeket elõkészítés alatt álló miniszteri jogszabályok rendeznék. Különösen fontos, hogy az említett valamennyi jogszabály egyidõben jelenjen meg. A törvény alkalmazása ugyanis nélkülözhetetlenné teszi a képesítésre vonatkozó normák érvényesülését.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a törvényjavaslat egy hosszabb ideje tartó jogalkotási munka végállomása. Beterjesztésével befejezõdik a privát szféra személy- és vagyonvédelmének törvényi szabályozása. Ezek a normák egységbe foglalhatók a halõrök, vadõrök, erdészeti szakszemélyek, továbbá a fegyveres biztonsági õrök, a természetvédelmi õrök, a mezõõrök, illetve hegyõrök tevékenységének részben már megtörtént, illetve rövidesen sorra kerülõ törvényi rendezésével. Mindezek célja a személy- és vagyonbiztonságot védelmezõ szervezetek integrált rendszerének kiépítése és az ezek munkáját meghatározó jogi környezet korszerûsítése. Biztos vagyok benne, hogy a jelen javaslat ezt a célt jól szolgálja.
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a javaslat felhatalmazást ad a kormánynak a közületi szervek rendészeti tevékenységre vonatkozó joganyagának átfogó felülvizsgálatára. A nem közhatalmi szervezetek személy- és vagyonvédelmi tevékenységének jogi revíziója a rendészeti szervek tevékenységének újraszabályozásával zárulna le.
Mindezekre tekintettel kérem az elõterjesztett törvényjavaslat megvitatását majd elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)