HIDASI REZSÕ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló '96. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról, az értékpapírtõzsdérõl szóló '96. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat nagy jelentõségû változásokat hoz a magyar pénz- és tõkepiac fejlõdésében.
Többször és több helyrõl felvetik, hogy a kormánynak nincs stratégiai elképzelése az ország jövõjérõl. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, miképpen a fenti állítást e két törvényjavaslat is cáfolja. Az alaptörvényeket 1996 folyamán fogadta el a tisztelt Országgyûlés, azonban azzal, hogy mindenki tudta: egy éven belül mind a hitelintézeti, mind az értékpapírtörvény módosítást igényel.
A jelen módosító törvényjavaslatokra azért van szükség - ez is bizonyítja a kormány stratégiai gondolkodását -, mert egyfelõl nemzetközi szerzõdés, másfelõl pedig az univerzális bankrendszerre való áttérés hosszú távú érdeke ezt szükségessé teszi. Közismert, hogy a gazdasági együttmûködési és fejlesztési szervezethez, az OECD-hez való csatlakozása alapján a Magyar Köztársaság vállalta, hogy külföldi székhelyû vállalkozások Magyarországon fióktelep formájában végezhetik tevékenységüket. Ezzel kapcsolatban a tisztelt Országgyûlés már tárgyalja az általános szabályokat tartalmazó törvényjavaslatot. A pénz- és tõkepiac területére azonban némely speciális szabályt is elõ kell írni annak érdekében, hogy a betétesek, a befektetõk biztonságban tudhassák pénzüket, illetve megvalósulhasson a hatékony állami felügyelet a fióktelepek felett is. A jelen törvényjavaslatok jól ötvözik a nemzetközileg elvárt nemzeti elbánás elvét a biztonságos, hatékony mûködésre vonatkozó szabályokkal.
A törvényjavaslat kimondja, hogy a fióktelep egy sajátos cégforma, és éppen úgy kezelendõ, mintha már a megszokott cégformákról lenne szó, például egy részvénytársaságról. Minden olyan szabály, amely az adott pénzügyi intézményre - befektetésire és szolgáltatóra - vonatkozik, így értelemszerûen a fióktelepre is alkalmazandó. Ezzel tehát a törvényjavaslat biztosítja a nemzeti elbánás elvét, mert nem tesz különbséget a tekintetben, hogy az adott pénzügyi intézmény, befektetési szolgáltató belföldi avagy külföldi székhellyel rendelkezik-e.
Eltérõ követelmények csak ott találhatók a törvényjavaslatban, ahol a cégforma sajátosságai miatt ez indokolt. Így például egy fióktelepnek nem lehet igazgatósága, nincs alaptõkéje, és felszámolása is eltérõ szabályokat igényel. Ezek az eltérések azonban csak oly mértékûek, mint például ami egy részvénytársasági formában mûködõ vállalkozás és egy szövetkezeti formában mûködõ vállalkozás között áll fenn, így a nemzeti elbánás elve maradéktalanul érvényesül.
A befektetõk, a betétesek védelme, valamint az állami felügyelet lehetõségének megteremtése érdekében a törvényjavaslatok olyan szabályokat tartalmaznak, amelyek kizárják azt, hogy nemkívánatos jelenségek is megjelenjenek a hazai pénz- és tõkepiacon, a fióktelepek egyébként kedvezõ hatásai mellett. Ezért a javaslat elõírja, hogy csak olyan országból érkezhet fióktelep részére adható engedély a magyarországi mûködésre, amelynek felügyeleti hatóságával az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet nemzetközi mûködési megállapodást kötött, így teremtve meg az állami felügyeleti munka egységét a fióktelepek vonatkozásában.
(18.10)
Hasonló befektetõ-, illetve betétesvédelmi célt szolgál és egyéb nemzetközi kötelezettségvállalásokkal áll összhangban az a követelmény, amely szerint annak az országnak, ahol a fióktelep tulajdonosának székhelye, illetve fõ irodája van, rendelkeznie kell a nemzetközi sztenderdeknek megfelelõ pénzmosás elleni jogszabályokkal.
A fenti szabályok összességében biztosítják azt, hogy Magyarország teljesíthesse nemzetközi kötelezettségét, és hogy a magyar gazdaság új lehetõséget kapjon a nemzetközi gazdasági folyamatokba történõ bekapcsolódásra, de egyben kizárják azt is, hogy esetleg negatív tendenciák érvényesüljenek a hazai pénz- és tõkepiacon.
A kormány körültekintõ és hosszú távú gondolkodását bizonyítja továbbá a magyar bankrendszernek univerzális bankrendszerre való áttérésének módja. Az elmúlt években széles körû, a szakma legkiválóbb szakembereinek bevonásával, színvonalas vita bontakozott ki a magyar bankrendszer és a tõkepiac jövõjérõl. A nemzetközi folyamatok körültekintõ és sokoldalú elemzése alapján a vita résztvevõinek többsége arra a következtetésre jutott, hogy a magyar bankrendszert univerzális bankrendszerré kell fejleszteni, mert a nemzetközi tendenciák ebbe az irányba mutatnak.
A gyakorlatban azt fogja jelenteni bankrendszerünk univerzalitása, hogy a pénzüket elhelyezni kívánók a jövõben a banktól többféle szolgáltatást vehetnek egyszerre igénybe, a betételhelyezéstõl az értékpapír-vásárlásig, és egyes biztosítási termékekre is lehet majd bankban szerzõdést kötni. Így az ügyfelek széles körû szolgáltatást vehetnek igénybe anélkül, hogy ehhez több céget is fel kellene keresniük. Ez a kiszolgálási mód az ügyfelek számára olcsóbbá teszi a különbözõ szolgáltatásokat. Ez a fajta szolgáltatáskör-bõvülés a nemzetközi bankrendszerre jellemzõ, és a magyar bankrendszer lemaradna a nemzetközi versenyben, ha nem követné ezt a folyamatot. Ugyanakkor a magyar ügyfelek is rosszabb helyzetbe kerülnének, mert ugyanazt a szolgáltatást drágábban és több helyen vehetnék igénybe. Ez a szakmai vita tehát azzal zárult, hogy hazai bankrendszerünket univerzális bankrendszerré kell továbbfejleszteni.
A kormány a szakmai vita eredménye alapján döntött a fejlesztésrõl, azzal azonban, hogy megfelelõ idõt biztosított a pénz- és tõkepiaci szereplõknek az átállásra. Így a tavalyi törvénymódosítások során elsõ lépcsõben a hitelintézetek lehetõséget kaptak arra, hogy közvetlenül kereskedhessenek állampapírokkal, illetve zárt körû, zárt kibocsátású értékpapírokkal, de a nyilvános kibocsátású értékpapírok piaca még nem nyílt meg a hitelintézetek számára.
Az elmúlt egy év során felmérésre kerültek azok a kockázatok, amelyek az összevonás után keletkezhetnek, és amelyet egy új jogintézmény, a kereskedési könyv bevezetése tud megfelelõen kezelni. A kereskedési könyvre vonatkozó általános szabályokat - az Európai Unióra vonatkozó irányelvnek megfelelõen - tartalmazza az értékpapírtörvény, míg a részletes szabályokra kormányrendelet ad iránymutatást.
A kormány stratégiai gondolkodása érhetõ tetten abban is, hogy az univerzális bankrendszerre való átállás idõpontját 1999. január 1- jében jelölte meg. Ez az egyéves átmeneti idõszak alkalmas arra, hogy a már hatályba lépett jogszabályokat az érintettek tanulmányozzák, modellszámításokat végezzenek, így készülve fel az átállásra. A kormány tehát elegendõ idõt biztosít e nagy jelentõségû lépéshez való felkészülésre, megfelelve így annak az általános elvárásnak, hogy a piac szereplõi megfelelõ helyzetben legyenek döntésük meghozatala során.
A magyar pénz- és tõkepiac az elmúlt évi törvények, valamint azok jelen módosítása miatt meggyõzõdésem szerint olyan jelentõs fejlõdési robbanás elõtt áll, amelyet bátran nevezhetünk - jó értelemben vett - magyar big bangnek is. A hosszú távú gondolkodás eredményeképpen a magyar pénz- és tõkepiac versenyképesebbé válik, jobban bekapcsolódik a nemzetközi tõkepiaci folyamatokba, szélesebb körû ügyfélkiszolgálást tesz lehetõvé, és az ügyfelek számára bõvebb és olcsóbb befektetési lehetõségeket biztosít. A törvényjavaslat elfogadása elõrevetíti ennek a sikeres fejlõdésnek a lehetõségét.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja e törvénytervezet elfogadását.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)