MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Ha utolsóként a törvényjavaslat vitájához hozzászólok, akkor ezt azért teszem, mert osztom a ma elhangzott hozzászólásokban megfogalmazott aggodalmat, és a korábbi, kormánypárti és elsõsorban ellenzéki oldalról megfogalmazott kritikákat.
Mielõtt azonban erre rátérnék, hadd szögezzek le néhány dolgot. Egyetértek azzal - az elõttem szólók sokan elmondták -, hogy milyen fontos egy ilyen, fogyasztóvédelemrõl szóló törvényjavaslat. Nem elsõsorban a jogharmonizáció miatt, hanem sokkal inkább amiatt, hogy ma a világon mindenütt, különösen a fejlett országokban hihetetlen módon ki vannak szolgáltatva az állampolgárok annak a környezetnek, amely reklámokkal és sok minden mással bombázza õket, miközben érthetõ módon még a nagyon iskolázott emberek sem értenek feltétlenül mindenhez. Egyetértek azzal is, hogy intézményesíteni kell a fogyasztók védelmét akár hatósági oldalról, akár más szempontból. De ma valaki említette azt az aspektusát, hogy a tisztességes piaci verseny megteremtése szempontjából is fontos ennek a törvényjavaslatnak néhány momentuma. Az is fontos, hogy a sok helyen, szétszórt helyen meglévõ szabályozás végre egy helyre, egy törvénybe kerül, és az intézmények mellett végül is valamilyen értelemben ehhez anyagi erõforrások is járulnak.
Ami miatt azonban a kritikám talán a szokásosnál is élesebb lesz, amiatt van, hogy teljesen mindegy, hogy mi mit gondolunk egy törvényjavaslatról - ahogy ezt Kutrucz képviselõ asszony szokta mondani -, az a mértékadó, ami megjelenik, és innen kezdve nem lehet sem a hatóságoknak, sem az állampolgároknak mérlegelni, hogy ez fontos szakasza, vagy nem fontos szakasza, be kell-e vajon valakinek tartani, vagy nem, milyen nagyvonalúan kezelheti egyik vagy másik rendelkezését a törvénynek. A törvény minden egyes szakasza és azon belül minden egyes bekezdése egyforma fontossággal bír.
Azért is hívnám fel jó néhány dologra a Ház figyelmét, mert a köz vélekedése, hogy a Ház néha jogselejtet gyárt, mi több, úgymond a törvényhozásban elkövetett bakik miatt vannak problémák. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kormánypárti többség mindig a kormánnyal szavaz, ha nem, akkor azt érdemes megnézni. Tehát végül is én most a kormány felé címezném elsõsorban a törvénnyel kapcsolatos aggályaimat.
Ezt a törvényjavaslatot még három székbõl el kellene olvasni; egyszer, mondjuk, a hatóság székébõl. Vajon egyértelmûen jogkövetõ magatartásra lehet-e késztetni azokat a szervezeteket, amelyekre a törvény kötelezettségeket és szankciókat állapít meg? Vajon a fogyasztó megtalálja-e azokat a rendelkezéseket benne, amelyek alapján egyértelmûen tudja, hogy mit kell tenni? Végül el kellene olvasni a törvényhozó székébõl is.
Azért mondom mindezt, mert rögtön a törvény 1. §-a azzal kezdõdik, hogy a törvény hatálya kiterjed a gazdálkodó szervezetek és a fióktelepek - nem olvasom szó szerint - mindazon tevékenységére, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti. Tehát, mondjuk, az egyéni vállalkozókra nem terjed ki - vagy az egyéni vállalkozók által gyártott termékekre. Ha a Ptk.-t vesszük irányadónak, a 685/C-t, akkor meg van mondva, hogy mi a gazdálkodó szervezet. Az egyéni vállalkozó abba nem fér bele.
Mindazon tevékenységgel is van némi probléma - és ez késõbb visszaköszön a törvényben -, hogy vajon a fogyasztóvédelmi törvény már a gyártó minden tevékenységére vonatkozik, vagy csak abban a szakaszban kell érvényesíteni, amikor az úgynevezett fogyasztói forgalomba hozatal megtörténik. Nagyon bizonytalan a helyzet e tekintetben, hiszen a 6. § azt mondja, hogy az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha a gazdálkodó szervezet az áru elõállítására, tárolására, szállítására, forgalomba hozatalára s a többire vonatkozó jogszabályi elõírásokat megsérti. Melyiket? Általában, vagy az e törvényben foglalt jogszabályi elõírásokat, hiszen nagyon sok olyan jogszabályi elõírás van, amely különbözõ áruk elõállításától kezdve a forgalomba hozataláig szabályokat mond ki.
További bizonytalanságot jelent az, hogy mit is értünk forgalomba hozatal alatt. A 3. § azzal kezdõdik, hogy forgalomba csak biztonságos áru hozható. Milyen forgalomba? Úgy tûnik, a törvény elsõsorban a fogyasztói forgalomról szól, de rendszeresen a "forgalomba hozatal" kifejezést használja. Ha összevetjük az imént mondottakkal, akkor fõleg nem tudjuk, hogy mirõl van szó, hiszen más jogszabályok "forgalomba hozatal" alatt általában az elsõ értékesítést vagy az importáru esetén a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést értik. E tekintetben tehát mindenképpen tisztázni kell azt, hogy a törvény "forgalomba hozatal" alatt mit is ért.
A gyártóra is ír elõ kötelezettséget a törvény, ami önmagában jó, helyes, de azért végig kellene nézni taxatíve is, hogy milyen kötelezettséget fogalmaz meg a törvényjavaslat. Azt írja a 4. § (4) bekezdésében, hogy a gyártó köteles egyebek mellett a forgalomba hozott áru biztonságosságát mintavétel útján rendszeresen ellenõrizni. Megint csak: hol, melyik fázisban? A gyártó eladta a nagykereskedõnek, õ három másik nagykereskedõnek eladta, végül bekerült a kiskereskedelmi hálózatba, ahol elsõsorban - legalábbis az derül ki a törvényjavaslat logikájából - a fogyasztóvédelemnek meglenne a szerepe. Most a gyártónak hol kell a minõség-ellenõrzést rendszeresen mintavétel útján elvégezni? A gyártó köteles az árut forgalomból kivonni. Mikor? Nyilvánvalóan akkor kellene kivonni, ha a fogyasztóvédelmi felügyelet vagy más hatóság az áru minõségével vagy a jogszabályok betartásával kapcsolatban olyan eseményre bukkan, amelynek az a következménye, hogy az árut ki kellett vonni a forgalomból.
De hasonlóan minden paragrafusban lehetne példát mondani. A 6. § azt mondja - ahogy az imént említettem -, hogy az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha a gazdálkodó szervezet a forgalomból az árut jogosulatlanul visszatartja. Melyik forgalomból? Mi az, hogy jogosulatlan visszatartás, vagy hogy szolgáltatás nyújtását jogosulatlanul megtagadja? Gondolom, arra gondol a törvény-elõkészítõ, hogy elsõsorban a közüzemi szolgáltatókról van szó, ahol szolgáltatási kötelezettség van, csak ez ebbõl nem derül ki, mert a szolgáltatás fogalma fogalomrendszerben lényegesen tágabban fogalmazza meg ezt a kérdéskört.
(19.20)
A tájékoztatás célja kapcsán az sejlik a törvényjavaslatból, hogy a 8. §-ban megfogalmazott tájékoztatási kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy az áru fogyasztói forgalomba kerülésekor címkézéssel bizonyos paramétereket tartalmazzon - ez benne van a törvényjavaslatban -, illetve használati, kezelési útmutatókat kelljen a gyártónak kibocsátani. Ezt azonban én csak gondolom. Mert a 8. § nem ezt mondja. Az azt mondja, hogy a tájékoztatásnak alkalmasnak kell lenni arra, hogy a fogyasztó rendelkezzen egyebek mellett az áru és a szolgáltatás használatához szükséges megfelelõ ismeretekkel az áru és a szolgáltatás alapvetõ tulajdonságairól, jellegzetességeirõl, használatával összefüggõ veszélyekrõl.
Ha nem mondjuk meg, hogy ez a tájékoztatási kötelezettség miben kell hogy megnyilvánuljon, akkor ebbõl még az is következhet, ha mondjuk egy üzemanyagtöltõ állomáson tankol a fogyasztó, akkor kellene kapnia egy papírt, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy a benzin veszélyes anyag. Tehát megint csak jó lenne, ha a módosító indítványokkal el lehetne rendezni azt, hogy miben áll ez a tájékoztatási kötelezettség annál pontosabban, mint ahogy ez a törvényjavaslatban benne van.
Megint példát mondanék arra, hogy olykor nem világos, mit is akart a törvény-elõkészítõ, vagy olyat fogalmaz bele, amelynek véleményem szerint nincs helye a törvényben. A csomagolásra vonatkozó 15. § azt mondja ki, hogy az árut úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás óvja meg az áru minõségét - eddig rendben is van -, könnyítse meg a szállítását. Ezen mit kell érteni? Miért nem bízzuk ezt az üzleti életben érdekelt partnerekre, hogy az áru szállítására vonatkozóan õk ezt a kérdést hogyan akarják elrendezni. Segítse elõ a korszerû kiszolgálást. Mi a korszerû kiszolgálás? Az, ha felszeletelik és becsomagolják, és úgy teszik a pultra vagy az a korszerû kiszolgálás, ha akár nagyobb mennyiséget is a helyszínen felszeletelnek, és ott csomagolják be. Egyébként ilyen jámbor óhaj, azt hiszem, nem igazán a törvénybe való. Meg lehet ezt megfelelõ félmondatok kihagyásával úgy fogalmazni, hogy azt a célt, amely azért mégiscsak valóban nagyon fontos, hogy az áru minõségét óvja meg, illetve feleljen meg a biztonságos munkavégzés, egészségvédelem követelményeinek, törvényi szinten írjuk elõ.
Nem elõször találkozunk azzal, hogy szaktörvényekben kívánunk más szaktörvényekre vonatkozóan olyat kimondani, amit vagy felesleges, vagy evidencia, vagy ha hozzányúlunk egy ilyen, más szaktörvényben elrendezett ügyhöz, akkor azt teljes körûen kellene tenni. Ennek tipikus példája a fogyasztók oktatása. A szokásos szövegbeli pongyolaság itt is megtalálható, hogy tudniillik a fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell ismertetni az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat. Mi az, hogy az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat?
De nem is igazán ezt tenném szóvá, hanem azt, hogy a nemzeti alaptantervbe tartozónak ítéljük meg itt, kollektíve, ebben a törvényben, tizenvalahány soron keresztül ezt még részletezzük is, majd az 54. §-ban a közoktatásról szóló törvényt úgy módosítjuk, hogy a mellett a grémium mellett, amely általában a közoktatás ügyeiben illetékes, így az Országos Köznevelési Tanács, bizonyos vetületeiben az Országos Kisebbségi Bizottság, továbbá a Közoktatáspolitikai Tanács, beemeljük a fogyasztóvédelmet érintõ kérdésekbe a fogyasztói érdekek védelmét ellátó társadalmi szervezetek országos képviseletének véleményét. Ez késõbb sok helyen elõjön, hogy vajon ki az országos képviselet? De akkor miért nem emeljük be a környezetvédelmet és sok minden mást, a sportot és egyebet? Azt gondolom, hogy akkor, amikor a nemzeti alaptantervet egy erre illetékes szaktárca vezényli - mert a törvénybe még bele is tettünk néhány véleményezõ grémiumot -, akkor kicsit nevetséges ezt a kérdést itt elrendezni. Ilyen értelemben abszolút szükségtelennek is tartom. Hiszen legalább tíz, hasonlóan fontos kérdést lehetne még felsorolni.
A békéltetõ testület problematikája túl bonyolult. Ebbe most nem kívánok belemenni. De rögtön ezt a szakaszt kihagyva, a 38. § az ügyfélszolgálatokról szól. Ami elvileg helyes, támogatandó, más ágazati törvények elõ is írják, hogy ügyfélszolgálatot fenn kell tartani például a közüzemi szolgáltatóknak. De megint csak nem tudjuk, hogy és vajon ez - mármint az itt megfogalmazott rendelkezés - hogyan teljesíthetõ a törvény hatálybalépése után.
Mert mit mond ki a 38. §? Azt, hogy "a közüzemi, valamint pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói bejelentések intézésére, a panaszok kivizsgálására és orvoslására, a fogyasztók széles körû tájékoztatására az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben ügyfélszolgálatot kötelesek mûködtetni". Hányat? Egyet? Ha szó szerint veszem, akkor egyet. Ki van- e ezzel segítve a fogyasztó, ha nem tudja, hogy hogyan lehet ezt elérni? Ha nem egyet, akkor hol? Igazgatóságonként, mondjuk egy áramszolgáltató vállalatnál vagy földgázszolgáltató vállalatnál? És ha nagyobb városokban ilyet nyitni kell, akkor miért nem kell kis településen? Lehet, hogy túl didaktikusnak tûnik, de azért, ha egy ilyen törvényt kihirdetünk, akkor ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására fel kell készülni, és jobb lenne ezt elõbb megválaszolni a törvényben, semmint utóbb értelmezni.
De ami igazán mellbe vágó, az a keresetindítással kapcsolatos 39. §, amely tartalmilag azt mondja ki, hogy akkor is pert indíthat a fogyasztóvédelmi felügyelõség vagy az ügyész a fogyasztó igényeinek érvényesítése iránt, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg. Meg akkor is, következik ebbõl, ha megállapítható.
Itt az "is"-sel van a baj. Mert az teljesen rendjén való, a versenytörvényben is van hasonló klauzula, ha nagy fogyasztói csoportot érint egy kérdés, és az érdeksérelmet szenvedõ nem állapítható meg, akkor itt bizonyos hatóságok, akár az ügyészség is ilyen jogosítványt kapjon. De ha megállapítható, hogy ki szenvedett hátrányt, akkor helyette nem lehet. Ezt alkotmánybírósági határozat mondja ki, több is, különbözõ összefüggésben, de az 1/1994. (I.7.) számú alkotmánybírósági határozat - hasonló ügy kapcsán - azt mondja: "Az eljárásjogi értelemben vett fél rendelkezési joga az alkotmányos önrendelkezési jog egyik aspektusa eljárásjogi vonatkozása, amely az egyén autonómiáját érinti, illetve azzal kapcsolatos. A fél rendelkezési jogának elvonása, illetõleg helyettesítése sérti az alkotmány 57. § (1) bekezdését." Nem részletezem tovább az indokolást, csak ennek az indokolási résznek a végét idézném szó szerint: "Az olyan szabályozás, amely a közvetlenül érdekelt úgynevezett materiális fél akaratától függetlenül, sõt annak ellenére is általában teszi lehetõvé más számára a bíróság igénybevételét, a jogok és kötelezettségek bíróság elé vitelét az alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított alapjogot sérti, mert az alkotmányos indokok hiányában eleve nem lehet a jog sem szükségszerû, sem arányos korlátozása." Ez csak arra példa, hogy egy "is"-nek is milyen jelentõsége lehet a törvényben, különösen akkor, ha ezt a mindennapi életben alkalmazni is fogják.
Megint csak nem elõször találkozunk vele, én magam többször szóvá tettem, hogy egy miniszternek sok teendõje van, de nem feltétlenül a szaktörvényekben kell azt megmondani, hogy a miniszter kidolgozza, jóváhagyásra a kormány elé terjeszti, és e tekintetben most érdektelen, hogy mit. Hiszen ha egy adott miniszter felügyel bizonyos tevékenységet, akkor minden azzal összefüggõ ügyet nyilván õ visz a kormány elé.
(19.30)
Az már egy puhább megfogalmazása a már korábban megjelent kérdéseknek, hogy a fogyasztóvédelmi koncepcióban foglaltakat a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni. Ez egy olyan deklaráció, amivel viszonylag nehéz mit kezdeni, és még bizonyos szempontból kifogásokat is lehetne tenni mint ahogy deklaráció a 44. §, amely a helyi önkormányzatoknak mondja meg azt, hogy segíthetik, ha akarják. Ez eddig is így volt, segíthetik, ha akarják, sõt, ennél még több is van, de nem hiszem, hogy azért, hogy a törvény végül is ötvenvalahány paragrafusból álljon, ilyen deklarációknak itt helye lenne.
Persze azért van a figyelmes olvasó számára még egy-két rendelkezés, például a 45. § (1) bekezdésében azt mondja a törvényjavaslat: "Az állam és a helyi önkormányzatok elõmozdítják és támogatják a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy ..." - és itt van egy csomó pont. Ez valóban fontos dolog, ezzel egyet lehet érteni.
Azután, ha megnézzük, hogy mi az, amit támogatni kell, akkor már aggályaink vannak. A g) pont alatt például azt mondja, folytatva az iménti támogatás kimondását: "a fogyasztók tájékoztatását szolgáló és jogérvényesítésüket elõsegítõ tanácsadó irodákat és a fogyasztók tájékoztatását szolgáló információs rendszert mûködtessenek" - mármint ezek a fogyasztóvédelmi szervezetek. Ez egyfajta költségvetési elkötelezettséget jelent, itt megint csak az a kérdés, hogy hány irodát, miért pont azt a szervezetet és miért nem a másikat, mint ahogy ez a jogszabálytervezetek véleményezésével kapcsolatban is felmerül, és nap mint nap szembekerül ezzel a kérdéssel minden olyan hatóság, amelynek ezt teljesítenie kell, lásd a közüzemi szolgáltatóknál, hogy vajon melyik az a civil szervezet, melyik az az érdekvédelmi szervezet - vagy melyek azok, legalább korlátozott számban -, amellyel ezt az érdekegyeztetést le kell folytatni. Ha tudniillik ez bármelyik lehet, akkor megint csak egy teljesíthetetlen törvényi feltétel van, hiszen nem lehet mindenkinek meghívót postázni, mert nem is tud róla a hatóság, hogy hányan vannak, és melyek azok. Mégiscsak ösztönözni kellene a törvényben azt a megoldást, hogy ezek a nagyon fontos szervezetek valahol úgy koordinálják a tevékenységet, hogy tárgyaló partnerei lehessenek a kormányzati szerveknek.
Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése azt is kimondja, hogy az árhatóság köteles a hatósági ár megállapítását, a hatósági ár mértékének kialakítását megelõzõen a társadalmi szervezetek véleményét kikérni. Melyiket? Összefüggésben az imént mondottakkal.
Az 53. §, amely a zárórendelkezések között van, csak olyan szempontból érdekes - ez veszi ki az egészségügyi szolgáltatásokat és a gyógyszerügyeket a törvény hatálya alól -, hogy valahol nincs összhangban a törvény hatályáról rendelkezõ 1. §-sal, mert akkor talán logikusabb lenne az a megfogalmazás, hogy e törvény hatálya az itt említett kivételekkel terjed ki a fogyasztóvédelem kérdéseire.
Talán túlzottan kritikusnak tûnhet a hozzászólásom, én azonban csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy súlyos aggályaim vannak a tekintetben, hogy egy legalábbis ennyi értelmezési zavart magában hordó törvényjavaslatot egy hét alatt a Ház képes-e úgy átalakítani - amire korábban hónapok voltak az elõkészítésben a kormány számára -, hogy ez egy helytálló és idõtálló törvény legyen. Ez azért lényeges, mert végre lesz egy fogyasztóvédelmi törvény - és akkor kiderül, hogy ez jó hogy van, csak nem lehet rendesen alkalmazni, mert minimum azokkal a jogvitákkal terhelt lesz, amit én itt most elmondtam példaként. Vagy legalábbis csalódást okozhat mind a fogyasztói érdekképviseleti szervezeteknek, mind a hatóságoknak - a hatóságokat nem is érintettem, a hatósági jogkörök nincsenek rendesen elrendezve - , mind pedig elégedetlenek lesznek velük azok a gyártók, forgalmazók, akiknek ezeket a kötelezettségeket teljesíteni kellene tudni, de nem fogják tudni pontosan, hogy mi az, és mi az, ami miatt õket joghátrány éri. Arról nem is szólva, hogy mekkora, mert egyfelõl az újság címlapjára kerülhet, másfelõl nem tudja, hogy milyen mértékû bírsággal sújthatják.
Én tehát azt javaslom, tisztelt képviselõtársaim, hogy próbáljunk meg elég sok energiát belefektetni abba, hogy ez a törvény a módosítókkal együtt is egy konzisztens jogszabály legyen, és ne okozzon csalódást az állampolgároknak - mert azt gondolom, itt nem elsõsorban a fogyasztót kell tekinteni, hanem az állampolgárokat -, ne okozzon csalódást a hatóságoknak, illetve az imént említett más szerveknek sem.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)