SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy nem leszek hosszú, de azt azért mindenképpen szerettem volna elkerülni, hogy egy ilyen fontos törvény, mint a fogyasztóvédelmi törvény vitája egy ilyen nagyon kritikus hangvételû hozzászólással záródjon le, és azért... (Dr. Tóth Tihamér: De reális!) reális, de valóban meg kell mutatni azt is, hogy miért érdemes elfogadni ezt a törvényt, habár nagyon sok kifogásolni való, nagyon sok módosítani való van benne.
Azt hiszem, azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy Magyarország nemcsak korszerûtlen gazdasági szerkezetet, hanem kiszolgáltatott fogyasztókat is örökölt. Ezért nagyon fontos lépéseket tenni arra, hogy meg tudjuk teremteni azt az öntudatos polgárt, aki, miközben élni tud a jogaival, betartja a törvényeket, eközben erre kényszeríti a vele üzleti kapcsolatba kerülõ vállalkozókat is. Úgy érzem, hogy ez a fogyasztóvédelmi törvény, ami elõttünk van, erre is hivatott.
Nem elõzmény nélküli a magyar parlament '90-tõl kezdõdõ életében a fogyasztóvédelmi törvény, az elmúlt ciklusban már történtek próbálkozások arra, hogy egy ilyen törvény elfogadásra kerüljön, de sajnos, nem jutott el odáig a törvény, hogy a Ház tárgyalhatta volna, nem született meg a törvényjavaslat. Most itt van elõttünk, és valóban el kell mondani azt, hogy a viszonylag hosszúra nyúlt elõkészítési idõszak ellenére ennek a törvénynek a kidolgozása, ennek a törvénynek a pontossága hagy kívánnivalókat maga után.
Mégis miért kell elfogadni ezt a törvényt, és mi az, ami ebben a törvényben elõremutató? Most nagyon sok olyan dolognak megpróbálom a pozitív oldalát elmondani, aminek természetesen van negatív oldala is, ami elhangzott, de úgy érzem, hogy el kell mondani.
Itt van a békéltetõ testület kérdése. Nagyon sokan, nagyon sok aspektusból bírálják, és én tökéletesen egyet is tudok érteni a bírálatok egy részével, de azt azért figyelembe kell venni, hogy ez a dán, svéd, osztrák minta alapján összeállított modell - ami még egy magyar sajátossággal is keveredett, hogy a törvényalkotó szándéka szerint a kamarák mellett szeretné mûködtetni - mégiscsak azt szolgálná, ha tudna mûködni, hogy a fogyasztók és a szolgáltatók, illetve a gyártók között a gyors, paritásos jogérvényesítés feltételeit megteremtse. Ez a cél mindenképpen jó cél. Meg lehet tehát tenni mindenféle módosítást, egyet viszont nem látok indokoltnak, hogy ezt a békéltetõ testületet a törvénybõl úgy en bloc kidobjuk. Tehát szükség van rá, csak megfelelõen módosítani kell a mûködési feltételeit. Én még azt sem tartom egy istentõl elrugaszkodott dolognak, hogy a gyakorlat közben, ami változtatásokat igényel, ez a békéltetõ testület azt majd azon melegében végre is tudja hajtani.
A másik ilyen, amirõl Miklós képviselõtársam szólt, ez az új elem, hogy a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnek és a civil szervezeteknek perlési jogot ad a törvény.
(19.40)
Ez ismét egy elõremutató dolog. Én azon nem vitatkozom, mert nem vagyok jogász, hogy ezt valóban olyan formában tartalmazza-e a törvénytervezet, ami az alkotmánnyal összhangban van. Ezt a részletes vita idõszakában ki kell majd tárgyalnunk, és megfelelõ módon a helyére kell tenni. De azt hiszem, itt sem maga a cél, maga az eszköz a rossz, amit a törvény alkalmaz, hanem lehetnek benne pontosításra váró dolgok.
A harmadik a fogyasztóvédelmi bírság, amely napokig szerepelt, és még fog is szerepelni a sajtó hasábjain, vitákban, mindenhol. Ebbõl azt emelném ki, hogy van, a törvény létrehoz most egy olyan általános jellegû bírságot, amely visszatartó erejû lehet. Magam is azt gondolom természetesen, hogy ennek a bírságnak a felhasználásáról a törvényben magában kellene rendelkezni, meghatározni a célokat. Alapvetõ rendezõ elvként azt tudnám mondani, hogy a fogyasztóvédelmi bírságot nem szabad mûködtetésre felhasználni, hanem a törvényben meghatározott célokra, amire készült is módosító indítvány.
A következõ ilyen dolog, amely megint csak nagyon sok vitát kavart, az az elv, hogy a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnek általános, de nem kizárólagos jogköre van. Ez az elv ismét - én azt mondom - egy jó elv, mert foglalkozzon a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség az összes fogyasztót érintõ kérdésekkel, de ne vonja el azoknak a szerveknek a hatáskörét, amelyeknek más törvény biztosít lehetõséget a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban. Itt sem az elvet kell kidobni, mert lehetnek belõle mûködési zavarok, hanem meg kell próbálni azokat a garanciális elemeket a törvénybe beépíteni, amely garanciális elemek ezt a kompromisszumot normálisan mûködtetni tudják.
Teljesen természetes, hogy egy új törvénynél, amelynek nem volt törvényi elõzménye, történhetnek zavarok a megfogalmazásnál; lehetséges, hogy fogalmak nincsenek pontosan meghatározva, kimaradtak fogalmi meghatározások. Ezért az értelmezõ rendelkezések bõvítése indokoltnak tûnik; meg kell határozni a társadalmi szervezetek fogalmát, a pénzügyi szolgáltatás fogalmát, a biztosítási szolgáltatás fogalmát; pontosítani kell a közüzemi szolgáltatás fogalmát.
Úgy érzem, mindezekkel a módosításokkal ez a törvény még a rövid idõ ellenére is mûködõképessé tehetõ. Arról lehet vitatkozni, hogy mikortól léphet hatályba; azt hiszem, ez vita tárgyát képezheti. A mûködése során kialakult anomáliákat viszont nagyon gyorsan módosítani kell.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)