KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! A Fidesz minden alkalommal foglalkozik Magyarország közbiztonságának helyzetével az utóbbi egy hónapban, amit én egy helyes dolognak tartok, hiszen egy politikai párt végül is elõbb-utóbb rá kell hogy jöjjön arra, hogy itt vannak nagyon fontos kérdések is azokon túlmenõen, amelyekkel általában foglalkozik a politikájában. Ezt azért is örömmel veszem, mert lehetõség adódik minden alkalommal felhívni a figyelmet arra, hogy a közbiztonság helyzetének javítása igenis közös felelõsségünk, nem lehet csak a rendõrségtõl várni a problémák kezelését, egyrészt azért, mert annak társadalmi okai vannak - akkor viszont a társadalom egészének kell ezeket az okokat feltárnia és tennie ellene -; másrészt azért sem, mert a társadalom támogatása nélkül a rendõrség nem lehet igazán sikeres ebben a munkában. Hozzáteszem rögtön, hogy a társadalom támogatásának megnyerésére az elsõ lépéseket természetesen a rendõrségnek kell megtennie szakszerû intézkedésekkel, udvarias magatartással, gyors reagálással, és általában azzal, hogy a polgárok problémáira érzékenyen kezeli azokat a kérdéseket, amelyek a polgárok oldaláról elé vetülnek. És természetesen mindent megtesz a bûnüldözés érdekében, illetve a bûnmegelõzés érdekében is a maga területén; de éppen a bûnmegelõzés az, ahol nem nélkülözhetõ az önkormányzatok, a civil szféra, az egyes emberek, a képviselõ úr segítsége sem.
Ami viszont az egyébként felvetetteket illeti, hadd tájékoztassam a képviselõ urat, hogy ha a NATO-országokra hivatkozunk és azok közbiztonságára, Magyarországon a helyzet sok NATO-ország bûnügyi helyzetével szemben lényegesen jobb. A probléma az persze, hogy ez a magyar állampolgárt nem vigasztalja, hiszen nekünk a saját problémáinkkal kell szembehelyezkednünk. De ha NATO-országgá válunk, azt fogjuk majd tapasztalni, hogy átlagos Magyarországon a NATO- országokhoz képest a bûnügyi helyzet.
Ami pedig a rendõrség adósságállományának kérdéseit és általában a rendõrség fejlesztési lehetõségeit illeti, hadd mondjam el a képviselõ úrnak, hogy nemrégiben éppen a parlament döntött mintegy 4,3 milliárd forint értékben az adósságállomány csökkentésérõl. Természetesen a kormányon belül tovább folyik a vizsgálata annak, hogy az adósságállomány még meglévõ részét hogyan lehet kezelni; fejlesztési programok indultak el 1997-ben 5 milliárd forint értékben a gépjármûpark cseréje érdekében; a számítástechnikai rendszer fejlesztésére is felújításokat indítottak el. 1998-ban elindul egy hároméves fejlesztési program, amely azt a célt szolgálja, hogy a rendõrség megkapja azokat az eszközöket, amelyek segítségével képes a nagyon erõs lakossági elvárásoknak megfelelni; ennek elsõ üteme 1998- ban 3,5 milliárd forint felhasználásával egy rendõrõrsprogram beindítása.
Ami a rendõrök bérezését illeti, arról tudni kell, hogy 1999. január 1-jén lép hatályba a parlament döntése alapján a köztisztviselõk illetményalapja. Ezzel együtt is azonban jelentõs lépések történtek '96-97-ben, hiszen összességében több mint 50 százalékkal nõtt a rendõrök átlagjövedelme, ami az inflációt meghaladja, tehát itt reálérték-növekedés van. A probléma az, hogy mindez nem pótolja a korábbi öt-hat év veszteségeit, de mégis valamilyen elõrelépést jelent. 1998-ra megkötöttük a megállapodásokat a szakszervezetekkel. Mindenki elfogadja, hogy a rendelkezésre álló keretek felhasználásával a legjobb megoldásokat találtuk meg a rendõrök bérezésére.
Mindezzel együtt természetesen nagyon feszes költségvetése van '98- ra a rendõrségnek, amit azonban - ha az adósságot kezelni tudjuk - olyan módon tud felhasználni, hogy új adósságai már nem keletkeznek, hogy a feladatainak képes megfelelni, és a maga részérõl mindent képes megtenni a közbiztonság javítása érdekében. Ha aztán ehhez a társadalom többi szereplõjétõl megkapja a segítséget, biztos vagyok benne, hogy középtávon mindnyájan együtt gátját tudjuk szabni a biztonság romlásának, a bûnözés növekedésének.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)