DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Nem elõször találkozunk ebben az országgyûlési ciklusban olyan törvényjavaslattal, mellyel igazán nem tudunk mit kezdeni. Nem világos, hogy miért van rájuk szükség, és egyáltalán mik azok körülmények, melyek megalkotásukat indokolttá teszik. A Fidesz-Magyar Polgári Párt így van ezzel az elõttünk fekvõ törvényjavaslattal is.
E törvényjavaslat több kisebb súlyú, ámbár nem jelentéktelen speciális rendelkezés mellett a korábbi rendezéshez képest egy igazán kiemelkedõ, egy igazán lényeges változást tartalmaz. Nevezetesen: megszüntetni kívánja a kivándorlás intézményét. Ám, ha közelebbrõl megnézzük a törvényjavaslat szabályait, ez sem egészen egyértelmû.
A Házszabály értelmében az általános vita a törvényjavaslat szükségességérõl, szabályozási elveirõl és részletes vitára bocsáthatóságáról szól. Nos, ennek jegyében tegyük fel a kérdést: szükség van-e a külföldre utazás jogának újraszabályozására, új útlevéljog kialakítására? Úgy gondolom, hogy a polgárok oldaláról a kérdés úgy merülhet fel: van-e valami probléma, van-e valami gond az utazási szabadsággal kapcsolatban? Van-e valami visszásság, zavaró helyzet az útlevelek megszerzése, használata tekintetében? Van-e valamilyen, a jogi rendezés hiányára visszavezethetõ anomália, mely az emberek szabad utazását akadályozná vagy zavarná?
Azt hiszem, az átlagember - azon túl, hogy az utazás drága dolog és hogy a határokon olykor embert próbálóan hosszú idõn át kell sorban állni - joggal véli úgy, hogy utazási lehetõségeinkkel, az azt rendezõ jogi szabályozással nincs különösebb baj. Magyarországon gyakorlatilag mindenki szabadon juthat útlevélhez, az utazáshoz szükséges valutához és lényegében tetszés szerint utazhatja be gyakorlatilag az egész világot. Ennek legfeljebb a polgárok anyagi viszonyai szabnak határokat, ami természetesen egy nagyon lényeges dolog, de ugyanakkor nem jogi kérdés, egy más probléma.
Nem hiszem, hogy ma Magyarországon az átlagember úgy vélekedne, hogy a külföldre utazás szabályai, az útlevéljog kérdései halaszthatatlan törvényalkotási feladatot rónak a Magyar Országgyûlésre, melynek megoldása nélkül a polgár nem hajthatja nyugodtan esténként álomra a fejét. Talán nem túlzok, ha azt mondom: bár mindenben úgy állnánk, mint a külföldre utazásra vonatkozó jogi szabályozással! Ez a helyzet, tisztelt képviselõtársaim, az állampolgár szemszögébõl nézve.
De most nézzük meg a kérdést a jogász, az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a nemzetközi jog, valamint - mivel az elõterjesztõ erre hivatkozik - az európai jogharmonizáció oldaláról is! Belügyi államtitkár úr az imént olyan érveléssel, olyan magyarázattal vezette föl ezt a törvényjavaslatot, mintha ez a javaslat valósítaná meg a jogállami követelményeknek megfelelõ és az emberi jogok érvényesülését biztosító, az utazás alkotmányos szabadságával összefüggõ jogi szabályozást. Ez egyszerûen, tisztelt képviselõtársaim, így nem igaz. Tudniillik az a két jogszabály, ami ma is hatályban van és amit ez az új, most tárgyalt törvényjavaslat felváltani kíván, az útlevélrõl szóló 1989. évi XXVIII. törvény, illetve a kivándorlásról szóló '89. Bvi XXIX. törvény ugyanezekre az elvekre, ugyanezekre az alkotmányos, emberi jogi és európai egyezményekben rögzített elvekre épül.
Mind a két törvény, mely helyett most új törvény alkotására törekszünk, éppen nyolc esztendõs. Mind a kettõt '89. október 19-én, négy nappal a Magyar Köztársaság kikiáltása elõtt léptették hatályba. Fel kell tennünk tehát a kérdést: vajon annyira elavult, annyira használhatatlan ez a két törvény, hogy nyolc évvel megszületésük után egy teljesen újat kell alkotni? Kétségtelen, mindkét felváltani szándékolt törvény - mint ahogy imént mondtam - négy nappal a jogállam megszületése elõtt, tehát még az alkotmánymódosítás hatálybalépése elõtt látott napvilágot. A rendszerváltozás azonban ekkor már megkezdõdött, folyamatban volt, és az utolsó állampárti Országgyûlés, mely ezeket a törvényeket, majd velük szinte majdnem egy napon a demokratikus és jogállami alkotmányt megteremtõ alkotmánymódosítást végrehajtotta, már a rendszerváltozás és a jogállamiság szellemében tevékenykedett. E törvények szabályait is a velük párhuzamosan tárgyalt jogállami alkotmány kialakítandó rendelkezéseire tekintettel határozták meg.
Ezt az említett törvények, illetõleg a mostani törvényjavaslat preambulumainak az egybevetésébõl is világosan láthatjuk. Nézzük az elõttünk fekvõ törvényjavaslat preambulumát! "Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság alkotmányában foglalt rendelkezésekre figyelemmel az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával, valamint az emberi jogok európai egyezményével összhangban a külföldre utazásról a következõ törvényt alkotja." Idõ hiányában nem tudom felolvasni a másik két törvény preambulumát, de higgyék el és nézzék meg: ugyanezekre az alapvetõ európai emberi jogi dokumentumokra hivatkozik a másik két törvény is, jelezve, hogy ugyanazokra az alapelvekre kíván felépülni.
Természetesen az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a törvény egy további emberi jogi deklarációt is magában foglal, mégpedig az emberi jogok európai egyezményére hivatkozik pluszként, tehát van egy harmadik dokumentum is, amit ez az új, most tárgyalt törvényjavaslat megemlít. De ha megnézzük a törvényjavaslat indoklását, akkor világosan láthatjuk, hogy ez a harmadik dokumentum semmilyen olyan többletet nem tartalmaz, amely az újraszabályozást indokolttá tenné.
Mit mond maga a törvény indoklása errõl a dokumentumról? "Az emberi jogok európai egyezménye negyedik kiegészítõ jegyzõkönyve cikkének 2. pontja kimondja, hogy mindenki szabadon elhagyhat minden országot, beleértve a saját országát is." Ezzel van összhangban az alkotmány 58. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, megillet az ország elhagyásához való jog.
Tisztelt Képviselõtársaim! Vessék össze ezt az indoklást a most hatályon kívül helyezni szándékolt két korábbi törvény legelsõ rendelkezéseivel! Íme, a jelenleg hatályos útlevéltörvény 1. §-a azt mondja: "A külföldre utazáshoz, a hazautazáshoz és az útlevélhez való jog a magyar állampolgár alapvetõ joga" - tehát már a '89. évi törvény is kimondja mindezeket -, "mely csak kivételesen, az e törvényben meghatározott esetekben korlátozható." És most nézzük meg, mit mond a kivándorlásról szóló, ugyancsak '89. évben született törvény 1. § (1) bekezdése! "A magyar állampolgár alapvetõ joga, hogy lakóhelyét szabadon megválassza, Magyarországról kivándoroljon és oda visszatérjen. E jogok csak kivételesen, az e törvényben meghatározott esetekben korlátozhatók." Nem folytatom tovább.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek után meg kell kérdeznem, lát-e valaki valamilyen elvi különbséget a két hatályos törvény és a most helyettük készülõ törvényjavaslat között. Nem láthat senki - mert nincs is ilyen elvi különbség! Mind a két törvény és az elõttünk fekvõ törvényjavaslat is ugyanazokra az alkotmányos elvekre épülnek, illetve azonos alkotmányos elveket tükröznek: a mozgásszabadság, az utazási szabadság, a tartózkodási hely megválasztása szabadságának elvét, ideértve a kivándorláshoz való jog elismerését is. Nincs tehát olyan alapelvi változás az elmúlt hét évben, amely új törvény megalkotását szükségessé tenné.
Tisztelt Ház! Egy igen lényeges változtatást - mint erre már felszólalásom legelején utaltam - legalábbis elsõ látásra mégiscsak tartalmaz a törvényjavaslat. Ez pedig a kivándorlás intézményének megszüntetése.
(10.30)
Pontosabban: a törvényjavaslatban arról van szó, hogy mivel az Európai Unióban nem ismerik a kivándorlás jogintézményét, ezért ezt az intézményt, legalábbis elnevezése szerint, a törvényjavaslat is meg kívánja szüntetni, úgy, hogy - idézem a indokolást -: "az ország másutt való letelepedés céljából történõ elhagyásának feltételeit az utazási jog biztosításának általános feltételeivel egyezõen állapítják meg".
Mirõl is van szó tehát valójában? Megszûnik a kivándorlás mint jogi fogalom, megszûnik a kivándorlásról szóló törvény is. Ugyanakkor a kivándorláshoz szükséges különfeltételek némi változtatással beépülnek az egyéb külföldi utazások feltételei közé! Most már az olyan természetû feltételek, amelyek eddig csak a kivándorláshoz voltak megkívánva, ezentúl mindenféle utazás feltételéül is fognak szolgálni, közben büszkén jelenthetjük Európának: nálunk nincsenek külön szigorú feltételek megszabva a végleges külföldre távozáshoz.
Ez, tisztelt képviselõtársaim, csalóka játék a joggal, csalóka játék a jogi fogalmakkal! Az ilyen akkor sem ízlésünk szerint való, ha a kivándorlás egyetlen igazi többletfeltételét, azt, hogy a végleg külföldre távozónak köztartozása ne álljon fenn, a köztartozás összegének igen magas, 10 millió forintos mértékében szabja meg a javaslat.
Itt kitérõként azért arra is rá kívánok mutatni, hogy ha már egyszer a köztartozás egy bizonyos mérték felett kiutazási akadály lesz, akkor ezt a mértéket 10 millió forintban igen gálánsan akarja megállapítani a törvényjavaslat. Úgy véljük, hogy 10 millió forint alatt, sokkal alacsonyabban kell meghúzni azt a határt, amely mellett a kiutazást már nem lehet megengedni. Úgy gondoljuk, 10 milliós vagy azt meghaladó köztartozás esetén már nem az a kérdés, hogy az önmagát közteherviselés alól ily mértékben szándékosan kivonó személy szabadon utazgathat-e a nagyvilágban, hanem hogy indokolt-e egyáltalán a szabadlábon hagyása.
Visszatérve a kivándorlás intézményének megszüntetéséhez és az egyéb utazások eseteibe történõ beolvasztásához, rá kell mutatnom, hogy a törvényjavaslat e célkitûzést sem valósítja meg a valóságban, ugyanis a kivándorlás - mint a többi utazástól eltérõ külföldre távozási forma - más néven, lappangva, a törvényjavaslat szerint is tovább fog élni. A törvényjavaslat ugyanis a devizatörvényben intézményesíti a külföldön letelepedõk jogi fogalmát, rájuk speciális szabályokat megállapítva. A javaslat zárórendelkezései oldalakon át tartalmaznak különbözõ jogszabályokat, amelyekben változatlanul szerepelni fognak a kivándorlók, csak nem ilyen elnevezéssel, hanem "az ország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyni kívánók" elnevezéssel. Gratulálhatunk! Egy vívmánya a törvényjavaslatnak mindenképpen lesz: sikerült a "kivándorló" egyszavas, közérthetõ jogi kifejezést egy kilenc szóból álló, de ugyanolyan tartalmú jogi kifejezéssel felcserélni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint a kivándorlási törvény és a kivándorlási intézmény megszüntetésére nincs igazán ok és nincs igazán szükség, mivel a kivándorlásra vonatkozó tartalmi szabályozás valójában a meglevõ feltételek fennállta esetére a kivándorlást alanyi jogként biztosítja már most is. A törvényjavaslat indokolása azzal kívánja alátámasztani a kivándorlás intézményének megszüntetését, hogy "az ország külföldi letelepedés szándékával történõ elhagyásának az úti okmánnyal való rendelkezéseken túlmenõ egyéb rendészeti eljáráshoz, engedélyhez kötése ellentétes az emberi jogok egyezményével és az alkotmánnyal". Ez egyébként valóban így van, de már - még egyszer hangsúlyozom - most sem köti semmiféle engedélyhez és külön rendészeti eljáráshoz a törvény a kivándorlást. Mindenesetre, ha a kivándorlás intézményét valóban törölni akarnánk, akkor egyrészt nem csupán a szóhasználatot kellene másra felcserélni, hanem akkor azt a többi jogágban is végig kellene vinni, felhagyni minden megkülönböztetéssel az országból a visszatérés szándékával vagy anélkül kiutazók között. És mindezek mellett elég lenne csupán a kivándorlásról szóló törvény hatályon kívül helyezése. Ez lenne a kivándorlás intézményének valóságos és nem csupán mímelt megszüntetése.
Itt kívánom megjegyezni, hogy véleményünk szerint Európának a most hatályos jogi rendezésünkkel e tekintetben - mely lehet, hogy eltérõ jogi fogalmakkal dolgozik, tartalmilag azonban illeszkedik az európai jogállamok ízléséhez és kívánalmaihoz - nem lehet semmi baja. Azt a felesleges kodifikációs kényszercselekményekben kifejezõdõ magatartást, melynek iskolapéldája most elõttünk van, ne akarja a tisztelt kormány Európa és az európai jogharmonizációs igények nyakába varrni!
Természetesen, képviselõtársaim, a törvényjavaslat magában foglal néhány tartalmi természetû változtatást, melyek között van, amit még el is lehet fogadni, illetõleg támogatni is lehet. Csakhogy ezekhez a változtatásokhoz csakúgy, mint a kivándorlás intézményének megszüntetéséhez, nem lett volna szükség egy teljesen új, külföldre utazásról szóló törvény megalkotására, az megvalósítható lett volna a már hatályos törvény módosításával is.
Tisztelt Ház! Az Országgyûlés javíthatatlan törvénygyárként mûködik tovább. Ontja az új és új jogszabályokat, holott okosan, felelõsen, kellõ szakértelem mellett, sokkal kisebb energiaráfordítással ésszerûbb törvényalkotói munkát végezhetnénk. Lehet, hogy a kormány kevesebb strigulát húzna, kisebb lenne a presztízs, csendesebb a sikerpropaganda (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) - befejezem, elnök úr - és lelohadna ez a sztahanovista törvényalkotási verseny, és még másra is több idõ jutna, melyre a polgároknak igazán, valójában szükségük lenne.
Azzal zárom felszólalásomat, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt ebben a formában ezt a törvényjavaslatot a még benne meglevõ néhány pozitív elem ellenére sem tudja támogatni. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a törvényjavaslatban felmerülõ kérdések újragondolását tartja szükségesnek, és csak egy megfelelõen végiggondolt, a szakmailag szükséges színvonalat elérõ törvényjavaslatot tud támogatni, amely nem a mindenáron való törvénygyártás jegyében jön létre, hanem valóban arra szorítkozik, ami vitán felül szükséges lehet: a törvényi rendezés valóságban szükséges korrekciójára.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)