DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Múlt héten érdeklõdtem öntõl, miért vesz részt egy egykori ÁVH-s õrnagy szerecsenmosdatásában a Belügyminisztérium.
Az ön válasza nem volt kielégítõ, s az Ausztráliában élõ egykori deportált, azt követõen az ÁVH internálásában férjét elvesztõ személy miatt is kénytelen vagyok még egyszer megkérdezni önt, államtitkár úr: milyen jogi alapon jár el a Belügyminisztérium, ha egy egykori ÁVH-s õrnagy ír egy levelet a belügyminiszternek, és arra kéri, hogy a miniszter keresse meg az egykori beosztottjait, hallgassa meg õket, és a tanúvallomásukat kérje arra nézve, hogy bántalmaztak-e az ÁVH kihallgatása során õrizetteket, és azt küldje meg az ausztrál bíróságnak? Államtitkár úr, ennek mi a jogi alapja? Miért pocsékolja a Belügyminisztérium az állampolgárok pénzét arra, hogy õ kikutatja a levéltárából, kik voltak ezek, utána megkeresi a lakcímnyilvántartó hivatalt, hogy mi a jelenlegi címük. És, képviselõtársaim, egy bizottság elmegy Hajdúszoboszlóra, elmegy az ország különbözõ pontjaira, és meghallgatja ezeket a személyeket! Úgy kezdõdik mindegyik meghallgatás, hogy kioktatják a hamis tanúvallomás következményére ezeket a személyeket. Tanút hogyan hallgathat meg a Belügyminisztérium személyzeti osztályának egyik beosztottja?! És ezt elküldik Ausztráliába, és ott az egykori szerencsétlen, akit megkínoztak, nem tud mit csinálni az ausztrál bíróság elõtt, mert itt van a hivatalos irat; kioktatták hamis tanúzásra, és azt vallják az egykori ÁVH-sok, államtitkár úr, hogy csak azért ítélt el a hadbíróság például ÁVH-st, mert pofont adott valakinek, és személyes kontaktusba nem kerültek a kihallgatottakkal. De az a harapófogó, amivel letépték a körmüket, az persze, hogy nem személyes kontaktus volt. A bikacsök sem volt személyes kontaktus. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Ilyet tetszettek igazolni! Milyen jogi alapon, államtitkár úr?! (Taps az ellenzék padsoraiból.)