DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Úgy vélem, hogy a múlt a héten tartalmilag válaszoltam az ön által feltett kérdésre, és akkor egyértelmûvé tettem azt, hogy 1994-ben az illetõ, azaz a volt ÁVH-s tiszt által feltett kérdésekre, illetve kérelemnek megfelelõen írtak egy választ. 1994- ben!
Hangsúlyozni szeretném, hogy a Belügyminisztériumhoz - sajnos ilyen az életünk - mint jogutód munkáltatójához fordult annak idején az illetõ, és mivel azok az iratok, amelyeket õ kért, csak a Belügyminisztériumnál lelhetõk fel értelemszerûen, ezért azt hiszem, hogy ebben kivetnivaló nincs. Az akkori válaszomban egyértelmûen tájékoztattam önt arról, hogy egyrészt az õ megkeresésére ment el az a levél, másrészt pedig azóta a belügyminiszter úr, a közigazgatási államtitkár úr, illetve a kabinetfõnök úr, mindhárman különbözõ kérelmeknek, megkereséseknek eleget téve teljesen egyértelmûen válaszoltak. Ezekben a válaszokban egyértelmûsítették azt, hogy a volt ÁVH-s kérelmezõ beosztottjainak a vallomását idézték ebben az ominózus anyagban. Egyébként ez teljesen egyértelmû is. A feltett kérdésekre kapott válaszokat az alábbiakban foglaljuk össze. Azt hiszem, hogy ezek után nincs mirõl vitatkoznunk, hogy vajon elfogulatlanok voltak-e ezek a vallomások vagy sem - teljesen egyértelmû, hogy elfogultak voltak.
Az elõbb idézett, illetve említett három irat mindegyikében a belügyminiszter úr, az államtitkár, a kabinetfõnök tájékoztatta a kérelmezõket, illetve a hozzá fordulókat, hogy a belügyminiszter és a Belügyminisztérium álláspontja teljes mértékben megegyezik a közvélemény álláspontjával. Nagyon jól tudjuk, hogy az Államvédelmi Hatóság a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején a terrornak olyan szervezete volt, amelytõl az emberek a legjobban féltek, és amely a legtöbb szenvedést okozta nekik.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)