DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Elfogadom a válaszadó személyét. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Magyarországon évente körülbelül 30 ezer esetben szabnak ki szabadságvesztést, s ezeknek egyharmada, vagyis körülbelül 10 ezer a végrehajtható szabadságvesztés, és aztán elõ-elõfordul, hogy a szabadságvesztésre ítélt kivonja magát a végrehajtás alól, mint ahogy az utóbbi idõben a nagy port felvert Tribuszerné-ügyben három elítéltbõl kettõ.
Miután nem túl gyakran fordul elõ az valóban, hogy az elítéltek sikeresen ki tudják vonni magukat a végrehajtás alól, legalábbis furcsa, hogy itt egy olyan ügy van, ahol ez az arány kétharmados. Furcsa az is, hogy ennek az ügynek a kapcsán sajátos vélemények hangzottak el, méghozzá az igazságszolgáltatás vonzáskörébe tartozó személyek részérõl, tehát nem kezelhetõk egyszerû magánvéleményként.
(15.00)
Idézek ebbõl egyet: "Na most ebbõl a szempontból az, hogy õ fél évvel késõbb kezdje el a kilencéves büntetését, számomra nem akkora nagy gondot jelent. És gondolom, a társadalom számára sem." Én nem hiszem, hogy a társadalom ezzel egyetért, de az ténykérdés, hogy az idõ múlik, és nem Tribuszerné került elõ, hanem az egyik elítélttársa is eltûnt. Erre pedig a következõ reagálás történt: "Az ítélet célja végeredményben az, hogy a bûncselekményt elkövetõt óráig-ideig kivonja a társadalomból, ha pedig ezt az elítélt önként megteszi, a jog fejet hajt."
Kérdezem ezért tisztelettel államtitkár urat, és önön keresztül a kormányt: a kormánynak is az a véleménye, hogy fejet hajthat a jog, ha az elítélt önmagát vonja ki a társadalomból, méghozzá úgy, hogy a bíróság által elrendelt börtön helyett maga választja meg a tartózkodási helyét? (Taps az MDF és a MDNP padsoraiban.)