DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Asszony! Mielõtt a válaszomat megkezdeném, engedje meg, hogy Katalin-nap alkalmából minden jót kívánjak önnek. (Derültség és taps.)
Tisztelt Országgyûlés! A büntetõeljárási törvény az, amelyik meghatározza, hogy milyen intézkedéseket kell tenniük a büntetõügyekben hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatban az illetékes bíróságok büntetés-végrehajtási csoportjainak. A jogerõs bírósági ítélet meghozatala után elõször - meghatározott idõpont kitûzésével - fel kell hívni az elítéltet a szabadságvesztés végrehajtásának önkéntes megkezdésére. Amennyiben a szabályszerûen kézbesített felhívás ellenére az elítélt nem jelenik meg, a büntetés- végrehajtási bíró elrendeli az elítélt rendõri elõvezetését. Ha ez a felhívás nem volt kézbesíthetõ, mert mondjuk, megszökött, elrejtõzött az elítélt, akkor a bv.-bíró a tartózkodási helyének a felkutatását rendeli el, vagy elfogató parancsot bocsát ki.
Ebben az ügyben - szabályszerû idõpontokban - mindez megtörtént; nem akarom az idõt húzni azzal, hogy felsoroljam, pontosan melyik nap, mikor mi történt. Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy mindez akkor igaz, hogyha a jogerõs ítélet meghozatalakor nincs elõzetes letartóztatásban a vádlott, illetve akkor már elítélt. Amennyiben az elõzetes letartóztatást nem szünteti meg korábban a bíróság, akkor természetesen abban a pillanatban megkezdõdik a jogerõs ítélet végrehajtása a bv.-intézetben. Sajnos ebben az esetben az elsõrendû vádlott elõzetes letartóztatását korábban megszüntették. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)