KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Mindenekelõtt azzal szeretném kezdeni, hogy az a bizonyos interpelláció, amit ön akkor föltett, természetesen nem pontosan azt a témakört érintette, amit most ismételt interpellációjában föltesz. Akkor ön a különbözõ díjtételû szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszok, azok szétválasztása és együttes kezelése tárgyában tett interpellációt, és ugyan ön kiragadott egy részletet, amit nem találok meg szó szerint az elõttem lévõ szó szerinti jegyzõkönyvben, én viszont éppen ellenkezõleg szeretnék a miniszteri válaszból idézni. Ön azt mondta, hogy akkori válaszában miniszter úr gyakorlatilag megelégedését fejezte ki a szabályozással kapcsolatosan. Nos, így hangzik a miniszteri idézet: "A számlapanaszok csökkentése végett viszont valóban fontos, hogy a távközlési szolgáltatók nagyobb figyelmet fordítsanak az elõfizetõk tájékoztatására." Késõbb hozzáteszi: "Erre külön fölhívtam a szolgáltatók figyelmét, és utasítottam a Hírközlési Fõfelügyeletet, hogy fokozottan ellenõrizze a szolgáltatást, a szolgáltatók tájékoztatási tevékenységét."
Az akkor feltett kérdésre - hogy tudniillik különbözõ díjtételû szolgáltatásokat azonos számlán meg lehet-e jeleníteni - válaszolva miniszter úr említette, hogy a fogyasztók maguk döntenek, ezért nincsenek kiszolgáltatott helyzetben, nincsenek félrevezetve, amikor a magasabb tarifájú, egyéb típusú szolgáltatásokat igénybe veszik a telefonon keresztül.
Mindazonáltal szeretnék kitérni a szabályozási kérdésre. Valóban az 1992-es törvény 9. §-ának (1) bekezdése rendelte el a miniszteri rendelet kiadását. '93-ban egy kormányrendelet kezdte meg ennek a végrehajtását, hiszen meg kellett állapítani a fõfelügyelet és a felügyeletek feladat- és hatáskörét, amin keresztül gyakorolható a rendelet útján a miniszteri feladatkör. '94-ben az új kormány rendeletével a fogyasztóvédelmi törvény elfogadásáig a hírközlési felügyeletet ruházta föl a fogyasztóvédelemmel - ez is szükséges volt még a rendelet megalkotásához. Közben 1990 (Sic!) júliusában - éppen azért, mert a tárcaegyeztetésen kiderült, hogy az igazságügyi és a jogi szakértõk véleménye szerint nem lehet közvetlenül miniszteri rendeletben szabályozni, a távközlési törvény módosítása szükséges - ugyanezen szakasz módosításában kimondatott, hogy a feleknek az elõfizetõi szerzõdésben foglalt alapvetõ jogait és kötelezettségeit kormányrendeletben kell elõzetesen megállapítani, azt követheti a miniszteri rendelet.
A kormányrendeletre vonatkozó anyagunkat elõkészítettük, ekkor - szintén csak az egyeztetések során - kiderült, hogy a távközlés gyors fejlõdése miatt a távközlési törvényt magát kell módosítani. Erre hívta föl a figyelmet az ombudsman '96 októberében, hogy belsõ inkonzisztencia van, ezért tárcánk a tavaszi idõszakra benyújtotta a távközlési törvény módosítását, amit '97 júliusában fogadott el a parlament, ez tisztázta a fogalmi köröket.
Ezek után - illetve szinte pontosan napra egyezõen - történt a miniszter úr válasza, amelyben jelezte: "A szolgáltatások fogalmi pontosítása a távközlésrõl szóló törvény múlt heti módosításával végre egyértelmûen megtörtént. Az elfogadott törvény melléklete tartalmazza a közcélú távközlési szolgáltatást, ezen belül a távközlési szolgáltatás definícióját." Ezek után lehetett a szerzõdésrõl, a szolgáltató és szolgáltatott közötti törvényes keretekrõl beszélni.
Elkészítettük a rendelettervezetet és a kormányrendelet-tervezetet, idõközben azonban... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Öt perc! (Többen: Négy!) Bocsánat, akkor befejezem két mondatban. Idõközben a fogyasztóvédelmi törvény megfelelõ módosítását is figyelembe kellett vennünk, a kormányrendelet és a miniszteri rendelet azonban elõkészített, a mostani törvénytervezet tartalmazza, január 1-jétõl bevezetésre kerülhet.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)