AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvényrõl, ami a beterjesztett egyházi törvénycsomag központi részét alkotja, igen hosszú és részletes vita folyt. A plenáris viták során a lényeges érvek többszörösen is elhangzottak, ezért most, a szavazás elõtt csak a legfontosabb összefüggésekre kívánok emlékeztetni.
A törvényjavaslat expozéjában részletesen szóltam az Európai Unió országaiban alkalmazott egyház-finanszírozási gyakorlat különbözõségeirõl. Ebbõl valóban levonható az a következtetés, hogy egységes gyakorlat e fejlett demokráciákban sem létezik, azaz valóban többféle elfogadható megoldást javasolhatott volna a kormány; ugyanakkor az is egyértelmû, hogy a konkrétan javasolt megoldás teljességgel beleillik az európai kezelésmódba.
A kormány elõterjesztésének megtételekor nagymértékben figyelembe vette a jelenlegi magyarországi helyzet sajátosságait. A javaslatnál a következõkbõl indult ki:
1. A közcélú szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos állampolgári döntések szabadságának biztosításához - figyelembe véve az egyházak anyagi helyzetét is - az egyházak közcélú tevékenységét ugyanolyan mértékû támogatásban szükséges részesíteni, mint amilyen támogatást az azonos feladatokat ellátó önkormányzati intézmények átlagosan kapnak.
2. Az 1945 utáni jogfosztó intézkedésekre tekintettel született, az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1991. évi XXXII. törvényben megállapított vagyonjuttatást elvileg nem vitathatóan teljesíteni kell, ugyanakkor a teljesítés határidejét és formáját - lehetõleg az érintettek beleegyezésével - az ország anyagi lehetõségeihez szükséges igazítani.
3. A hitéleti tevékenység pénzügyi forrásaihoz való állami hozzájárulás legcélszerûbb, a politikai erõktõl való egyházi függetlenséget leginkább biztosító formája a személyi jövedelemadó külön 1 százalékáról történõ állampolgári rendelkezésekkel való finanszírozás. Egy ilyen rendszer azonban csak megfelelõ átmeneti garanciákkal, fokozatosan építhetõ ki, illetve egyes határesetekben - pontosan a mûemléki rekonstrukciónál és az egyházi közgyûjteményeknél - a külön költségvetési támogatás fenntartása indokolt.
E három alapelvet a parlamenti vitában néhányan megpróbálták különbözõ okokból vitatni. A felvetésekre reagálva a teljesség igénye nélkül szeretném felhívni a figyelmet néhány körülményre.
Az önkormányzati és az egyházi iskolák azonos szintû támogatásának szükségességét egy ez évi alkotmánybírósági döntés is megerõsítette. A közoktatási törvény párhuzamos módosítása megfelelõen szabályozza az esetleges iskolaátadás folyamatát, így az azonos finanszírozás a megyei, fõvárosi közoktatási tervben szereplõ egyházi iskolákra érvényesül, az egyház részére való önkéntes önkormányzati döntésû iskolaátadást pedig a kialakított megoldás szerint pénzügyi szempont nem motiválhatja.
(17.30)
A vagyonjuttatás tekintetében a törvényjavaslat az átadási folyamatot részben 2001-rõl 2011-ig elhúzza, részben a járadékra való átváltás bevezetésével a tõkekövetelés megfizetése helyett az állam számára gyakorlatilag csak a folyamatos kamatfizetés kötelezettsége jelentkezik. Mindez az 1991. évi XXXII. törvény végrehajtásából fakadó kötelezettség pénzügyileg kezelhetõ nagyságrendûvé mérséklõdik úgy, hogy a megoldás láthatóan az egyházak számára is elfogadható.
Az szja újabb 1 százalékának felajánlásán alapuló finanszírozási konstrukciót - beleértve a rendelkezett összegek, állampolgári rendelkezések forintjainak megfelelõ átutalását - a katolikus egyház elfogadta, hiszen ez szerepel a Szentszékkel kötött megállapodásban. Így az ezzel kapcsolatos, egyházakra hivatkozó elvi ellenvetések nem meggyõzõek.
Összegezve: nem látok indokot arra, hogy a törvényjavaslat alapelvein változtassunk.
Ugyanakkor a parlamenti munka során - elsõsorban az átmeneti idõszak szabályozását tekintve - több támogatható módosító javaslat született. Azokra gondolok, amelyek rugalmasabbá, egyes egyházak sajátos helyzetéhez jobban igazodóvá teszik az 1998-as átvezetõ szabályokat, de fenntartják a reform alapvonásait.
Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvénytervezethez összesen 52 ajánlási pontban részletezett módosító indítvány érkezett, melyek közül a kormány 11 elfogadását támogatja. A kormány természetesen támogatja azokat az indítványokat, amelyek a normaszöveg egyszerûsítésére, pontosítására, egyértelmûvé tételére irányulnak. Támogatjuk az emberi jogi bizottságnak a törvényjavaslat preambulumának átalakításához tett javaslatát, mert az jobban kifejezi a törvény megalkotásának indokát és célját.
A történelmi egyházak nagy része, valamint a bizottságok többsége is javasolta, hogy a személyi jövedelemadó 0,5 százalékára való kiegészítésének egyes egyházak közötti szétosztása az eredeti indítvánnyal szemben a javukra rendelkezõ magánszemélyek számának arányában történjék. Mivel eleve átmeneti rendelkezésrõl van szó, ezt a kompromisszumos megoldást a kormány elfogadta és támogatja.
A járadékfizetéssel kapcsolatban átmeneti intézkedések törvénybe iktatása vált szükségessé amiatt, hogy a református és az evangélikus egyház esetében a járadékká való átalakítás eldöntése bonyolult döntési folyamatot jelent. Az ezzel kapcsolatos módosító indítványok elfogadásával a döntésre nyitva álló 60 napról 180 napra nõne, de a járadékfizetés kezdõ idõpontja továbbra is 1998. január 1-je marad. Emellett 1998-ban még lehetõvé válna egyes egyházak esetében a törvény hatálybalépése elõtt megkezdett nem mûemléki célú beruházások és felújítások költségvetési támogatása. Errõl a költségvetési törvény rendelkezne nyilván olyan egyházaknál, ahol a járadékra való átváltás csak részlegesen várható.
Ugyancsak támogatja a kormány az emberi jogi bizottság azt a módosító indítványát is, hogy átmenetileg egy évre az egyházi mûemléki rekonstrukciókra elõirányzott összegek felhasználhatók legyenek a törvény hatálybalépése elõtt megkezdett közcélú egyházi beruházásokra és felújításokra.
Egy további támogatott indítvány a járadékot az egyházak közcélú tevékenységére is felhasználhatóvá teszi.
Volt olyan indítvány, amely valamennyi egyházra kiterjeszteni javasolja annak a rendkívüli támogatásnak a lehetõségét, amelyet az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás a Magyar Katolikus Püspöki Kar vonatkozásában tartalmaz. A bizottságok nagy része ezt a javaslatot nem támogatta, mivel a finanszírozási rendszer egészének fellazulásától a korábbi formák és az alkumechanizmusok visszaépülésétõl tartott. Javaslom ezért, hogy most ne változtassunk az eredeti beterjesztésen. Ha ilyen rendkívüli támogatásra szükség lesz, az vagy a költségvetés általános gazdálkodási szabályai szerint megvalósítható, vagy egyedi felmentést kezdeményez majd a kormány az ügyben konkrétan döntõ költségvetési törvényhez kapcsolódóan.
Tisztelt Országgyûlés! Az úgynevezett 1 százalékos törvényt módosító törvényjavaslat vitájában különös hangsúllyal merült fel, hogy a közegyházak mellett az egyházak jogi személyiséggel rendelkezõ szervezetei, de elsõsorban az egyházközségek is kedvezményezhetõk legyenek. A kormány álláspontja a benyújtott törvényjavaslattal egyezõen továbbra is az, hogy az adófizetõ állampolgárok a közegyházak javára rendelkezhessenek személyi jövedelemadójuk 1 százalékáról.
Ezt az álláspontot most csak egy fontos összefüggéssel szeretném alátámasztani. A közegyházi funkciók betöltése, mely nyilvánvalóan a hívõk érdekeit és az egyházközségek tevékenységét szolgálja, nem függetleníthetõ a jelenlegi költségvetési támogatástól, illetõleg az ezt felváltó személyi jövedelemadóból való részesedéstõl. A jelenlegi hitéleti költségvetési támogatás címzettje ugyanis a közegyház. Ezért is indokolt fenntartani ugyanezt a címzést a támogatást felváltó szja- részesedésnél is. Arra is felhívom a figyelmet, hogy a források állam által kikényszerített megosztása a közegyházak és egyházközségeik gyülekezetei között elkerülhetetlenül feszültségekhez vezetne, aminek a kiváltásától az államnak tartózkodnia kellene.
Más, nem elvi, hanem gyakorlati jellegû problémákat vetnek fel azok a javaslatok, amelyek az adófizetõk rendelkezései alapján járó összegek egyházaknak történõ átutalását a rendelkezés évében, így már 1998-ban, és nem a törvényjavaslatokban szereplõ határidõben, elsõ ízben '99 januárjában kívánják megvalósítani. Ezeket a javaslatokat a kormány nem támogatja. Ennek indokaként szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy egyrészt az egyházak finanszírozása az e szempontból átmenetinek tekinthetõ 1998-as évben a költségvetési törvényjavaslatban foglaltak szerint az egész évre biztosított. Másrészt az egyházak egyetértésével is találkozott a finanszírozási rendszer kormány által javasolt, az egyházak és a költségvetés számára egyaránt kiszámíthatóbb gazdálkodást lehetõvé tevõ, csúsztatott kifizetést jelentõ megoldása.
A kormány egyetért azon képviselõi javaslatokkal, amelyek a nyilvánosság szerepét fontosnak tartják a közpénzek felhasználásában. Ezért támogatjuk azt a képviselõi módosító indítványt, miszerint a pénzügyminiszter közzéteszi az adófizetõ állampolgárok rendelkezõ nyilatkozatainak számát, valamint az ezek alapján az egyes egyházaknak átutalandó összeget.
A hatályos 1 százalékos törvényben foglaltak elsõ évének tapasztalatai alapján több képviselõ javaslatot dolgozott ki annak érdekében, hogy a kedvezményezett civil szervezetek a törvényben foglalt feltételek meglétérõl a jelenleginél egyszerûbben, kevesebb utánajárással adjanak számot. Az ezzel kapcsolatos bizottsági javaslatot a kormány támogatja.
Többen javasolták lehetõvé tenni, hogy az adófizetõk azon civil szervezetek javára is rendelkezhessenek, amelyeknek valamilyen okból köztartozásuk van. Azt a megoldást támogatja a kormány, hogy ilyen esetben az adófizetõk rendelkezései szerinti összeg kötelezõen a köztartozás törlesztésére vagy éppen kiegyenlítésére fordítandó, s csak a fennmaradó összeg illeti meg szabadon a kedvezményezettet. Úgy vélem, hogy ez a rugalmasabb megoldás a társadalom számára fontos tevékenységet végzõ egyesületek, alapítványok mûködését segítheti.
Tisztelt Országgyûlés! Kérem, hogy a módosító javaslatokról való döntéshozatalkor a kormány által támogatott javaslatokat szavazzák meg, majd a törvényjavaslatok egészét is fogadják el. Ebben az esetben az elfogadott törvény összhangban lesz az aláírt és ratifikálásra váró szentszéki megállapodással is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)