HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Alapvetõen a 66. és a 181. ponthoz szeretnék hozzászólni, de utalni szeretnék más, az elõterjesztõ által nem támogatott, illetve támogatott módosító indítványokra is. Valamennyi módosító indítvány a lakónyilvántartás kérdésével foglalkozik.
Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy amikor néhány hónappal ezelõtt a lakónyilvántartás helyreállítása ügyében interpellációt intéztem az éppen itt jelen lévõ belügyi államtitkár úrhoz, akkor saját képviselõi tapasztalatomhoz képest meglepõen sok levelet, telefont, támogató véleményt kaptam, amibõl ismét világossá vált számomra, hogy a lakosság igen jelentõs része a lakónyilvántartás rendszerét szeretné helyreállítani. Fenyegetett, rossz közbiztonságunkban ez a biztonságérzetet növelné, nyilván objektíve is, de ezenkívül egyszerûen azért is, mert egy jó érzést adna az állampolgároknak.
A 66. pontban a 13. § (1) bekezdését úgy egészíteném ki, hogy a tulajdonostárs - mármint a lakás tulajdonosa - köteles a saját és a lakásába bejelentett személy személyi adatait a közös képviselõnek, illetve az intézõbizottság elnökének bejelenteni, és ennek megfelelõen természetesen a másik oldalról - a 181. módosítvány jelzi ezt - a közös képviselõ, illetve az intézõbizottság köteles nyilvántartást vezetni a tulajdonostársakról és a lakásokba bejelentett lakókról. Elég lojális vagyok a kormányhoz, az igazságügyi tárcához, ebben a tekintetben azonban, megmondom õszintén, nem igazán értem az elutasításukat. Úgy gondolom, hogy politikai köztudatunkban a nyilvántartással szemben olyan fóbiák élnek, amelyek a rendszerváltozás elõtt egy diktatórikus rendszerben méltányosak és helyeselhetõk voltak, egy demokráciában azonban, amely a rendre és a törvényességre épül, nem kellene ennyire félni a lakók nyilvántartásától, egyáltalán semmiféle törvényes, az alkotmányos rendnek megfelelõ nyilvántartástól.
Itt arról van szó egyszerûen, hogy elemi feltétele - az én számomra legalábbis - egy társasház mûködésének, hogy a társasházban lakók tudják azt, hogy ha a másik lakásban valaki feltûnik, akkor ez milyen jogcímen jelenik ott meg: tulajdonos, lakó, vagy pedig esetleg rosszhiszemû módon látogatja a társasházat. Úgy gondolom, hogy ennek - elnézést, majdnem durván azt akartam mondani, hogy ennek az elkaszálása, de ez a kifejezés nem illik a parlamentünkhöz - a nyilvántartásnak a megakadályozása mindenképpen értelmetlen, mindenképpen értelmezhetetlen. Annak idején ebben a Házban én még az adatvédelmi biztos urat is megkérdeztem egy beszámolója kapcsán, és akkor legalábbis úgy nyilatkozott, hogy a lakók nyilvántartása szerinte sem ütközik az adatvédelmi törvény elõírásaiba.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
Az elõterjesztõ támogat a 69. pontban egy módosítást, amely - nagyon nagy mértékben puhítva - valamifajta nyilvántartást mégis lehetõvé tesz annak érdekében, hogy ahol a közös költségeket a lakók arányában kell fizetni, ott legyen valamifajta nyilvántartás arról, hogy egyes lakóingatlanokban hány lakó van. Hisz nyilvánvaló, hogy ha a vízdíjat a lakók létszáma alapján fizetik, akkor nem mindegy, hogy 1 vagy 32 lakó használja ugyanazt a lakást. Azt gondolom azonban - örülvén annak, hogy a tárca legalább ezt a módosítást támogatja -, tisztelt képviselõtársaim, hogy a vízdíjon, meg egyéb ilyen közös költségi kérdéseken kívül van egy általános komfortérzet, egy általános biztonságérzet. Ha lakom egy társasházban, amely valamilyen módon mégiscsak egy közösség, akkor igenis közöm kell legyen ahhoz, hogy kik járnak a lépcsõházban, kik osztják meg velem azt a házat. Ezért a lakónyilvántartás elutasítása szerintem ellentétes a törvény céljaival.
Õszintén remélem, hogy a kormány e tekintetben most jobb belátásra tér, ha pedig nem, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy ha látjuk a nyugati demokráciák jogfejlõdését, igen hamarosan meg fog változni a vélemény, és a rend és a törvényesség irányában fogunk ezen a téren is elõrelépni. Magam néhány éve pár hónapig laktam egy holland lakásban, és igen, természetes volt, hogy a rendõrségre kellett menni, és a lakóházban is mindenki azonnal megtudta, hogy ki vagyok, mi vagyok és mit keresek ott.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
(19.10)