SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy olyan javaslatról szeretnék elõször beszélni, amit több képviselõtársam is benyújtott, és mi magunk is fontosnak tartottuk. Ez pedig arról szól, hogy abban az esetben, amikor egy társasház közös helyiséget hasznosít, bérbe ad, elad, alagsort kiad raktárnak, tetõteret elad tulajdonosoknak, hogy ezáltal bõvüljön a felújítási kerete, és ilyen típusú célra kívánja ezt az összeget felhasználni, ebben az esetben adókedvezmény illesse meg õt.
Ez kétféle formában is történhet. Egyrészt, ha ebbõl egy társasháznak bevétele származik, és ezt a bevételt teljes egészében a felújítási alapra helyezi el, akkor ez a társasház számára legyen adómentes. Ez azért fontos, mert egy alagsor-, pince-, tetõtér-értékesítéskor olyan fajta bevételi nagyságrend jelenik meg egy társasháznál, ami komoly forrás az ott lakó embereknek arra, hogy az adott épületet felújítsák, hogy gépészeti felszereléseket újítsanak fel, energiatakarékos rendszereket üzemeltessenek, szigetelést végezzenek el, vagy akár csak egy tisztasági festést, lépcsõház- felújítást vagy bármi ehhez hasonló, mindennapos szükségletet elégítsenek ki, akkor az erre a célra elkülönített bevételi forrás adómentessé váljon számukra.
A másik ilyen fajta kedvezményi lehetõség az, hogy ha közös tulajdon hasznosításából a tulajdonostársak közvetlenül vagy közvetve a közös költségre teszik ezt el, akkor itt is illesse meg õket egyfajta adókedvezmény.
A törvény e szakaszának másik javaslata, a 219. számú módosító javaslatunk mellett is szeretnék még néhány szót elmondani, néhány érvet szolgáltatni. Ez pedig arról szól, hogy a '93-as lakástörvény kapcsán rengeteg olyan alapító okirat született meg, amely hibás. Részben a hibás alapító okiratok megszületése miatt nem történtek meg ingatlani bejegyzések, részben pedig a törvény hatálybalépése után rendezetlenül maradtak olyan társasházak, amelyeknek máig nincs társasházi alapító okiratuk.
Azt gondolom, hogy e törvényjavaslat lehetõvé tesz két dolgot. Egyrészt lehetõvé teszi azt, hogy ha az alapító okiratok hibáinak elkövetése egyértelmûen az adott önkormányzathoz kapcsolható, akkor legalább a társasház képviselete és az önkormányzat képviselete között alakulhasson ki egy olyan párbeszéd, amely kapcsán az új alapító okirat elkészítésekor ennek költségeit az önkormányzat és a társasház közössége meg tudja osztani egymással. Ez tehát, mondom, azért szükséges, mert az alapító okirat elkészítésében sokszor az önkormányzatok követtek el hibákat, másrészt pedig egy új alapító okiratba történõ bejegyzés, ami a törvény hatálybalépése után mint lehetõség fennáll, és ott mondjuk, érvényt kíván szerezni egy-egy társasházi közösség, hogy az eredeti alapító okiratát módosítsa, akkor ez a módosítás, illetve az eredeti módosításban levõ hibák kiküszöbölése egyaránt megjelenhessen, és a költségeket meg tudják osztani. Ez egy lehetõség a társasházi közösségek számára, amely lehetõséggel rendelkezni tudnak, és amely lehetõség olyan fajta eszközt is ad a kezükbe, ami az önkormányzatokkal való tárgyalás során Brvényesíthetõ eszköz.
Összefoglalva tehát a törvényjavaslat utolsó vitaszakaszában elmondottakat: fontosnak tartanám azt, ha az elõfizetõ..., illetve az elõterjesztõ megfontolná azt a lehetõséget - aki egyébként remélhetõleg elõfizetõ is -, hogy a közös helyiségek hasznosításából származó bevétel adókedvezményekben részesülhessen akkor - és ezek a feltételek szükségesek -, ha a felújítási alapba különítik el vagy a közös költséget fizetik ki ebbõl. A másik lehetõséget is fontosnak tartom, hogy a társasházaknak egy olyan eszközt adjunk a kezükbe, amivel majd legalább megpróbálnak élni, ami az alapító okiratok hibáinak kiküszöbölésére vonatkozik, és amely költségeit jó lenne, ha meg tudná osztani az önkormányzatokkal is, amelyek esetlegesen ezeket a hibákat elkövették.
Köszönöm szépen.