SEBÕK JÁNOS (MSZP), a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló XLIII. törvény 1996. június 6-án került kihirdetésre, és hatályba lépett 1996. szeptember 1-jén. A törvény 80. § (4) bekezdésében az Országgyûlés önmaga számára a következõket szabta meg: "A békében kinevezhetõ tábornoki létszámot az Országgyûlés állapítja meg." Mivel a kormány a kihirdetéstõl eltelt egy év alatt nem nyújtott be indítványt, ezért a törvényben elõírt létszám rendezésére én nyújtottam be az önálló indítványt ez év júniusában.
Önök közül bárkiben felmerülhet, hogy egy ilyen kicsi, és reményeim szerint, ahogy megvalósul az európai kollektív biztonsági rendszer, békelétszámában egyre kisebb fegyveres erõnél talán nem is kellene ezzel az Országgyûlésnek foglalkoznia. Csak zárójelben jegyzem meg, az nem egyedi jelenség, hogy a Magyar Országgyûlés állapítja meg a békében kinevezhetõ tábornoki létszámot, mert például Németországban a Bundestag állapítja meg nemcsak a tábornoki, hanem az ezredesi létszámot is.
Két alapos indoka van annak, hogy mégis az Országgyûlés döntsön errõl. Mondhatnám azt is, hogy a civil ellenõrzés tegyen rendet, mert elõször is nálunk nemcsak azok viselik a katonai rendfokozatot - így a tábornoki rendfokozatot is -, akiknek ezeket rendszeresítették, azaz a fegyveres erõk, hanem a különbözõ, a polgári élethez jobban közelálló fegyveres szervek tagjai is. Sajnos a fegyveres szervek vezetõi nem tudnak önmérsékletet tanúsítani a kinevezéseknél, ezért ma a hatályos miniszteri rendeletek szerint a kinevezett tábornoki létszám közelít a százhoz, és az igényelt - amelyet az egyes érintett minisztériumok adtak le - 166 fõ. Ez a létszám messze meghaladja az egyik közeli ország 242 ezer fõs hadseregében meglévõ 125 fõs tábornoki létszámot.
(20.30)
Ugyanis nálunk az összes fegyveres szerv létszáma az 1997-es költségvetési törvény szerint 137 ezer fõ, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok létszáma nélkül.
Önöknek tudniuk kell, hogy a fegyveres szervek - a fegyveres erõk kivételével - a tábornoki létszám tekintetében még hagyományokra sem hivatkozhatnak, mert a rendszerváltás elõtt volt olyan fegyveres szerv, ahol nem volt tábornok, és volt olyan, ahol csak az országos parancsnok egyedül viselte ezt a rendfokozatot. Most ennek figyelembevételével hasonlítsák össze azt az igényt, amelyet az egyes minisztériumok leadtak, és amelyet megküldtem a honvédelmi bizottság tagjainak, és így rajtuk keresztül minden frakciónak.
Másodszor: sajnos a fegyveres erõknél is a létszám csökkentésével arányosan nem csökkent a tábornoki létszám, hanem növekedett. Míg 1967-ben a 98 és fél ezer fõs hadseregben 39 tábornok volt, a rendszerváltás idején - a Népszava 1997. június 23-ai száma szerint - 59 tábornok volt, pedig az összlétszám ekkor még megközelítette a 150 ezer fõt. Csak zárójelben jegyzem meg, az állománytábla szerinti létszám ekkor 144 volt, és ez azt bizonyítja, hogy a betölthetõ létszámot a rendszerváltozás elõtt is túlzónak találták. A Magyar Honvédségnél 1997. január 1-jén 62 tábornok volt, jelenleg az igény 71 fõ. Ismert, hogy a Magyar Honvédség létszáma - beleértve a Honvédelmi Minisztérium létszámát is - a 88/1995-ös országgyûlési határozat szerint 1998. december 31- ével nem lehet több, mint 60 ezer fõ.
A rendszerváltás elõtt a jelentõs létszámú határõrségnél is hosszú ideig egy-két tábornok volt. A '87-es költségvetési törvény szerint húszezres létszámhoz ez év július 1-jei adat szerint 9 tábornok volt, most ez az igény 14 fõ. Tudniuk kell, hogy a kormány 1998-ban a határõrség létszámát 14 ezerre kívánja csökkenteni.
A tábornoki létszám növekedése a fegyveres erõknél egyben azt is mutatja, hogy a két minisztériumban, a Honvédelmi Minisztériumban és a Belügyminisztériumban, nem igazán érvényesül a civil kontroll, azaz - hogy úgy mondjam - még a rendfokozattal bírók uralják a terepet a civilek fölött, mert azért ezt az aránytalanságot illett volna észrevenni, és a javaslatokat nem elfogadni, hanem visszautasítani a polgári vezetés részérõl. Tudom - és ezzel számolnia kell a mindenkori kormánynak -, hogy ezek a túlzott létszámigények mindaddig jelen lesznek, amíg nem akad egy olyan Országgyûlés és kormány, amely a jelenleg még erõsen militarizált társadalmat át nem vezeti az igazi polgári társadalomba, amelyben csak a fegyveres erõk tagjai rendelkeznek katonai rendfokozattal.
Tisztelt Országgyûlés! Felmerülhet önökben a kérdés, van-e olyan útmutató vagy irányelv, ami alapján szabályozni lehet a tábornoki létszámot. Kimondottan vagy leírtan ilyen segédeszköz nincs. De rendelkezésre állnak különbözõ nagyságrendû - és itt a nagyságrendet a lakosság és hadsereg létszámára értem - országok hadseregének békelétszámai és a tábornoki létszámok. Ezeket vizsgálva ki lehet mondani, hogy sok országban általában 1500-2000 fõhöz számolnak egy tábornokot. Természetesen, mint mindenütt, itt is vannak kivételek.
Ezek az adatok 1997. január 1-jei, tehát friss adatok. Nem akarom önöket számokkal terhelni, mert ilyen nagy számban nem is publikusak. Ezért csak néhány országot sorolok fel, és csak azt, hogy ott milyen az arány. Elõször nézzük azokat az országokat, amelyekkel együtt megyünk a NATO-ba, és azokat, amelyek szintén be akarnak jutni a következõ fordulóban: Csehországban 2900 fõre, Lengyelországban 1980 fõre, Szlovákiában 2980 fõre, Romániában 1700 fõre jut egy tábornok. Ha nagyobb országokat és nagyobb hadsereggel rendelkezõ országokat nézünk meg, ott is hasonló az arány. Például Törökországban - amely a NATO európai tagjai közül a legnagyobb haderõvel rendelkezik - 2000 fõre, az Amerikai Egyesült Államok hadseregében 1700 fõre, Németországban 1570 fõre jut egy tábornok.
Ugye azt már nem kell külön ismertetnem, hogy milyen lesz az arány a Magyar Honvédségnél és a határõrségnél a kért 71, illetve 14 tábornoki hely elfogadásakor? De még rosszabb a helyzet, ha a többi fegyveres szervet nézzük, mert ott nem ritka az, hogy 500 fõ után kérnek egy tábornoki beosztást. Hogy ez így van, kérem, hasonlítsák össze az elõbb említett és eljuttatott kért létszámot a költségvetési létszámmal.
Ismertetnem kell önökkel azt is, hogy a megbeszélések során felmerült az, hogy az integrált Honvédelmi Minisztérium létszámigényét - figyelemmel arra, hogy a NATO-tagság esetén a NATO katonai szervezeteibe magas rendfokozatú katonákat kell küldeni - külön keretként kezeljük. Nekem az a véleményem, hogy ennek a külön létszámkeretnek a megadására nincs szükség, ugyanis a jelenlegi igényt úgy számolják, hogy külön a Honvédelmi Minisztérium és külön a honvéd vezérkar igényét. Ezt bizonyítja a kért 25 tábornoki hely. Ez a számítás azonban megalapozatlan, mert a legrosszabb döntés az lenne, ha a két jelenleg önálló szervezetet az integráció ürügyén egyszerûen összevonnák. A valóságban ezt úgy kell megoldani, hogy elõször ki kell dolgozni az integrált minisztérium feladatait, és ennek figyelembevételével kell összeállítani a Honvédelmi Minisztérium új szervezetét.
Az új szervezet viszont jelentõs tábornoki létszámcsökkentést fog eredményezni, mert lesz egy civilekbõl álló szervezet a közigazgatási államtitkár vezetésével, ahol a fõosztályvezetõk nem fognak tábornoki rendfokozatot viselni; és lesz egy katonákból álló szervezet, a honvéd vezérkar, a vezérkari fõnök vezetésével, ahol lényegesen kevesebb tábornoki beosztásra lesz szükség, mert ez csak a kormányzat katonai döntés-elõkészítõ stratégiai szervezete lesz, és nem lesz elöljárója a haderõnemi vezérkaroknak; természetesen a vezérkari fõnök kivételével, aki a Magyar Honvédség szolgálati elöljárója marad továbbra is. A két szervezetnél bekövetkezõ csökkenés már adni fogja azon létszámot, amelyet a NATO-ba kell küldeni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Szólnom kell a rendfokozat védelmében arról a helytelen gyakorlatról, amely még az utóbbi években is uralkodó volt. Elõléptettek személyt, úgymond, megelõlegezve a magasabb rendfokozatot, amikor még nem került olyan beosztásba, amely elõírta az adott rendfokozatot. Vagy kineveztek személyt magasabb beosztásba, de nem adták hozzá a vele járó rendfokozatot. Most már illene tudomásul venni, hogy nem a rendfokozat velejárója a beosztás, hanem a világ összes hadseregében a beosztáshoz jár a rendfokozat. Ha valaki felkészültsége, vezetõi képessége, emberi magatartása, tehát az elõírt követelmények alapján alkalmas egy beosztás betöltésére, annak alkalmasnak kell lennie az adott rendfokozat viselésére is. Ez nem lehet elöljárói kegy vagy adomány.
Szintén a tábornoki rendfokozat védelmét kívánom biztosítani azzal, hogy az adott fegyveres szervnél az elérhetõ legmagasabb rendfokozatot csak egy személy, az országos parancsnok viselhesse, és tábornoki rendfokozatba csak olyan személyt lehessen kinevezni, aki elérte az ezredesi rendfokozatot, és legalább 15 évet szolgált az adott fegyveres szervnél.
(20.40)
A határozati javaslat 5. pontjában elõírtak betartása - mert errõl beszéltem - egyben garanciája a XLIII. törvény 76. § (2) bekezdésben elõírtak teljesülésének, amely szerint a hivatásos állomány tagjainak magasabb beosztásba történõ kinevezésével biztosítani kell a fegyveres szerveknél a parancsnoki és vezetõi váltások tervszerûségét és a vezetési szintek szerinti fokozatos elõrehaladást. Ez egyben fontos útmutató is a pályakezdõk részére a kiszámítható jövõképhez.
A határozati javaslat védelmet nyújt azon tábornokoknak, akiknek a beosztási rendfokozata a határozat elfogadásával megváltozik, hiszen a jelenlegi létszámuk alapján összességében mintegy 70 tábornoki beosztás lehetséges a fegyveres szerveknél, és ahogy errõl már szóltam, jelenleg lényegesen több a kinevezett tábornok. Ezt a problémát véleményem szerint humánusan megoldja a 6. pont, amely a következõket tartalmazza, és ezt felolvasom: "Azokat a tábornokokat, akik az állománytábla rendezése után nem tábornoki rendfokozatú beosztásban szolgálnak tovább, magasabb rendfokozatba kinevezni nem lehet, és a tábornoki rendfokozatú beosztás üresedése esetén, ha a meghatározott feltételeknek megfelelnek, a beosztásba õket kell kinevezni." - eddig a 6. pont szövege.
Tisztelt Országgyûlés! Befejezésül azt kérem, hogy az elõterjesztést vitassák meg, ha szükségesnek látják módosító javaslat benyújtását, azt tegyék meg, és azzal együtt a határozati javaslatot a vita után emeljék határozattá. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)