POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt héten több fontos esemény történt az országban. Úgy vélem, közülük az egyik különösen fontos tanulságokkal szolgált. A lakásfoglaló Rádió utcai romák ügyérõl van szó. E kérdéssel azért is érdemes foglalkoznunk, mert súlyos társadalmi problémát érint és a polgárok józan többségét állásfoglalásra készteti.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt nemcsak megérti a kisebbségek gondjait, hanem következetesen képviseli is azok érdekeit, legyen szó akár határon túli, akár határon inneni kisebbségekrõl, kulturális, etnikai vagy nyelvi közösségekrõl. Erre kötelez bennünket az emberi méltóság és a jogállamiság tisztelete, és az a jól felfogott érdek, hogy a többség is csak ott lehet boldog és nyugodt, ahol a kisebbségek is nyugodt és teljes életet élhetnek.
Meggyõzõdésünk tehát, hogy a felelõs politika feladata nem az, hogy rosszízû kampányt folytasson valamely kisebbség ürügyén, hanem az, hogy a polgárok, a kisebbség és a többség érdekeit egyaránt szem elõtt tartva igyekezzék a gondokat megoldani.
(8.50)
Nézzük, mi történt a Ráday utcai roma családok kapcsán! Egyfelõl a székesfehérvári önkormányzat több éve a probléma humánus megoldásán dolgozik. A független magyar bíróság ez ügyben több jogerõs ítéletet hozott. Másfelõl viszont azt láttuk, hogy a kormány politikai támogatásával vasárnapi jogvédõk végül is következményeiben romaellenes hangulatot gerjesztettek Fehérváron és az országban. Nem értjük és nem tudjuk, hogy mi célt szolgált ez a felelõtlen hangulatkeltés. Azt viszont tudjuk, hogy mindazok, akik nevüket adták ehhez a hecckampányhoz, Székesfehérvár polgárait sértették meg, amikor fasisztának bélyegezték a város polgárait, azokat a polgárokat, akik azt gondolják, nem helyes zsarolással elõnyökhöz jutni. Ugyanezek a személyek egy jogerõs bírósági ítélet ellen folytattak lármás agitációt.
Látva a felsorakozott kormánypárti politikusokat, volt és jelenlegi országgyûlési képviselõket, akár legyinthetnénk is, hiszen jól látszik a kampány, a propagandisztikus szándék. Ám azt már nem lehet szó nélkül hagyni, ha e kórusba a hivatalban lévõ belügyminiszter is bekapcsolódik. Nem jó, ha egy országban arról folyik a politikai diskurzus, hogy szabad-e egy belügyminiszternek a törvények be nem tartására biztatni.
Fel kell tenni a kérdést, az elmúlt években vajon kinek a hibájából kerültek a roma és magyar családok százezrei kilátástalan helyzetbe ebben az országban. A kormány vagy az önkormányzat felelõssége ez? Jó, ha tudjuk, hogy a Horn-kormány ideje alatt összeomlott a családtámogatás rendszere, és az önkormányzatok támogatása is reálértékben közel a felére zsugorodott.
Nem az-e a gettó, ha törvénytelen és önkényes módon elfoglalnak a romák egy lebontásra váró, bármikor összedõlõ, járvány- és életveszélyes, tehát emberi lakhatásra alkalmatlan épületet, és abban élnek? Nem kell-e politikai hisztériakeltésnek neveznünk azt, ha az ország minden tájáról nehezen összeverbuvált, odabuszoztatott pár száz roma segítségével tartanak demonstrációt, amit maga a helyi romaközösség is elítél? Nem politikai cinizmusnak kell-e tekintenünk azt, ha a belügyminiszter a probléma nemzetközi súlyáról szónokol, de a megoldáshoz egyetlen forinttal sem járul hozzá, miközben a város önkormányzata sok millió forintot fordít a kilátástalan helyzetû polgárai megsegítésére? Megjegyzem, ez az összeg közel háromszorosa annak, amit a köztársaság kormánya a forgószél pusztította Kunszentmártonnak kölcsönzött. Nem arcpirító hozzáállás-e a kormány részérõl, hogy miközben szinte semmi kézzelfogható eredményt nem tud felmutatni a létminimum alatt élõ, több mint 3 millió polgártársunk sorsának javításában, aközben egy olyan város lejáratása és erkölcsi meghurcolása folyik, amelyik elhatározta, hogy segíteni akar?
A kormány mikor fog ehhez hasonló elszántsággal, áldozatkészséggel kiállni a maguk erejébõl boldogulni alig tudó polgárok és családok százezrei mellett? A kormány tettek helyett látványos értekezleteket és cigánykonferenciákat rendez. Csakhogy még egyetlen roma család lakásproblémája sem oldódott meg konferenciák és állófogadások által.
Persze nem lenne baj, ha a kormányzat is olyan kézzelfogható sikereket érne el, mint Székesfehérvár, amelyik az elmúlt évben a világ tíz legdinamikusabban fejlõdõ régióinak egyikévé vált. Székesfehérvár polgárai a probléma megoldásában voltak érdekeltek. Voltak azonban, akik mindenáron ügyet akartak kreálni. Ez a hecckampány azoknak ártott a legtöbbet, akiket csak eszközül használtak ebben az értelmetlen politikai játszmában.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)