DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! November 1-jén hatályba lépett a gyermekvédelmi törvény. Ezután november 3-án Szekeres frakcióvezetõ úrtól hallhattunk egy felszólalást, amelyben felhívta az ország figyelmét arra, hogy immár milyen fantasztikus új támogatási forma létezik.
A múlt héten Bánk Attila képviselõtársam felhívta a figyelmet, hogy ezzel a támogatással valami gond van. Elmondta azt, hogy a települések egy jó részén súlyos problémák vannak ennek a kifizetésével, a központi költségvetés a töredék részét sem fedezte a gyermekvédelmi támogatásnak, és itt valami számítási hiba, valami probléma van. Erre válaszként a népjóléti miniszter úr elmondta, hogy nem általában, hanem egyes önkormányzatoknál találhatunk finanszírozási problémákat s elsõsorban azoknál az önkormányzatoknál, amelyek a korábbi idõszakban nem terveztek rendszeres nevelési segélyt, illetõleg ha terveztek is, ezt más célra hasznosították, más célra fordították.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, ha egy kicsit körülnéz az ember az országban, nagyon érdekes jelenségeket tapasztalhat. Például Aszódi Ilona Katalin képviselõtársnõm - aki függetlenként nem tudja elmondani azt a problémakört, amit a hozzáforduló önkormányzatok feltártak - több önkormányzattól hozott adatokat, majd az ország más helyérõl szintén kértünk adatokat. Valóban nem minden önkormányzatnál van probléma, tisztelt képviselõtársaim, de mondhatnánk szinte azt, hogy minden 1000-2000 lakosú önkormányzatnál ezek a problémák felvetõdnek. Hiszen vannak olyan települések, ahol a gyerekek 90 százaléka jogosult a nevelési segély kifizetésére, a rendszeres nevelési segélyre, és a Népjóléti Minisztériumtól az összegnek mindössze 40 százalékát kapták meg.
Az sem teljesen állja meg a helyét, amit a miniszter úr mondott, hogy: mert ezek az önkormányzatok nem terveztek nevelési segélyt megfelelõ mértékben. Egyfelõl a nevelési segély feltételrendszere egészen más volt, mint ennek a rendszeres gyermeknevelési támogatásnak, másfelõl nem tudták elõre tervezni az utolsó két hónapot. Mikor a költségvetésüket tervezték, ez a törvény, képviselõtársaim, még nem volt elfogadva, senki nem tudhatta, hogy pontosan mi lesz a végeredmény. De mondok példát: Imrehegy településen például '97-re 1 millió 284 ezer forint nevelési segélyt terveztek, mégsem elegendõ az utolsó két hónapra a gyermeknevelési támogatás összege, hiszen körülbelül 300 gyermek jogosult erre a támogatási formára.
De nézzük meg, mit válaszolt még a népjóléti miniszter úr! Azt mondta, hogy: de 1998-ban, amikor a központi költségvetésben központosított elõirányzatként szerepel a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, már nem ilyen elosztási rendszer fog mûködni. Nos, nézzük meg, az önkormányzatok számítása szerint hogy is néz ki ez a következõ év! Milyen számításokkal alapozták meg a jövõ évben juttatandó összeget? Tehát a törvény szerint idén havonta 2300, jövõre 2740 forintot kaphatnak gyermekenként azok a családok, melyekben az egy fõre esõ jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.
A népjóléti tárca korábbi tájékoztatása szerint 18 milliárd forint a rendszeres gyermekvédelmi támogatás finanszírozását szolgálja, a szociális és jóléti célokra jövõre eljuttatandó 78 milliárdból. Ha ezt lebontjuk és megnézzük, hogy egy gyermekre 2740 forint az összeg, ami azt jelenti, hogy egy gyermekre 32 880 forintot fog kapni egy ilyen jogosult család, ha ezt a 18 milliárdot elosztjuk ezzel az összeggel, ki fog derülni, hogy nem egészen 600 ezer gyermeket lehet védeni. A népjóléti tárca azt mondta, hogy 600 ezer család jogosult erre a támogatásra, hiszen az egy fõre jutó összeg körülbelül számításaik szerint ennyiben marad a megállapított összeghatár alatt. De a népjóléti tárcát arról is tájékoztatni kell, hogy nem egygyermekes családok általában ezek, hanem igen gyakran két-három, sõt több gyermeket nevelnek. Az az óriási kérdés, hogy a jövõ évre tervezett összegbõl hogyan fogják tudni kifizetni az önkormányzatok a törvényben megszabott kötelezettségüket.
Sajnos a helyzet olyan, amilyet már többször láthattunk, amikor elhangzik az ígéret, sõt gyõzelmi jelentés, sõt figyelemfelhívás az országban, és azt hallhatja az ország, hogy: lám, lám, a kormány milyen nagy lépést tett! Fél éven keresztül hallgattuk a gyermekvédelmi törvényre való hivatkozást, majd amikor a valóságban végre kellene hajtani a törvényt, kiderül, hogy nem jól tervezték, nem jól számolták, és ebben a pillanatban elkezdõdik a felelõsség áthárítása az önkormányzatokra.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, a Magyar Demokrata Néppárt nevében igen sokszor mutattam már rá (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), hogy talán szerencsésebb volna elõször szembenézni a valósággal, és az ígéretek helyett a valóságnak megfelelõ döntéseket hozni, mert így csak a feszültség (Az elnök ismét jelzi az idõ leteltét.) növekszik az országban. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)