SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy egy bejelentésnek vannak elõzményei. Egy normálisan mûködõ kormányzati politikai erõ az ilyen bejelentést megelõzõen tárgyal az adott színház társulatával. Ilyen típusú tárgyalás nem történt. Az nonszensz - és ez a felháborító, tisztelt államtitkár úr -, hogy egyetlenegy mûvész sem tudott a sorsát érintõ döntésrõl - mert ez egy sorsot érintõ döntés volt - álláspontot kifejteni. Miért van ez? Miért hagyják figyelmen kívül azoknak az embereknek a szellemi és mûvészi értékeiket, amiket képviselnek? Nem arról van szó, hogy õket kell átemelni az új Nemzeti Színházba, hanem arról van szó, hogy meg kell hallgatni, hiszen nekik van egyfajta nemzeti színjátszásban való tapasztalatuk egyfajta - ezt elismerem.
Tisztelt Államtitkár Úr! Azért tartom fontosnak ezt a kérdést felvetni, mert nem szeretném, ha úgy járnánk, mint a Demszky vezette fõváros, ahol egy társulatot minden további nélkül megszüntettek, miközben csak épületet tartottak meg (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), és eközben a Nemzeti Színháznál is ugyanez történne. Ezt szeretném elkerülni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)