DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Országgyûlés! Elnézést, hogy a késõi órán én is még egyszer szólok, de azt hiszem, hogy ez a vitának fontos része, amiben fontos tisztázni a különbözõ részletkérdéseket is. Azt hiszem, hogy nem ott van a probléma ezzel a javaslattal, hogy ne lenne valóban önkéntes a csatlakozás. Valóban minden közhasznú szervezet eldönthetné, hogy ehhez a köztestülethez kíván-e csatlakozni vagy nem kíván csatlakozni. Azzal van a probléma - szerintem -, hogy a köztestület, amennyiben a pénzosztó funkcióját valamilyen módon gyakorolná az eljárásjog kialakítása, mûködtetése révén, ahogy a javaslatban az szerepel, onnantól kezdve minden szervezetnek érdeke lenne az ebben való részvétel, egyfajta kényszerítõ érdekként jelenne meg a számára az, hogy ebben részt vegyen, mert ha nem vesz részt, akkor kimarad bizonyos, õt is érintõ döntések meghozatalából.
Nem azt mondom, hogy nem marad meg az a döntési szabadsága, hogy dönthet úgy is, hogy nem akar tagja lenni a köztestületnek, de akkor bizonyos szempontból rosszabbul járhat, mint olyan szervezetek, amik részt vesznek; és szerintem nagyon fontos, hogy ne alakítson ki a törvény olyan helyzetet, ami valamiféle ilyen kényszert teremt; olyan értelmû kényszert, hogy érdekük lesz a szervezeteknek egy nagy csúcsszervhez tartozni.
Úgy gondolom, hogy a közhasznú szektor a társadalom életének egy olyan szektora, amiben nem lenne jó az, ha azt ösztönözné a törvény - és itt az ösztönzés kifejezéssel is próbálom kifejezni, hogy nem gondolom, hogy a döntési szabadság bizonyos értelemben nem maradna meg; de a törvény mégis azt ösztönözné -, hogy a közhasznú szektor egy nagy csúcsszervbe, egy nagy csúcstestületbe tömörüljön. Szerintem a közhasznú szektor sokszínûsége, szabadságigénye ezt nem teszi lehetõvé, és nem volna jó, ha a törvény efelé vinné a szektort.
Köszönöm.