KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mai felszólalásom indoka az az elv, hogy az alkotmányt és a törvényeket az Országgyûlésnek és az országgyûlési képviselõknek kell elsõsorban betartani, mert különben, vulgárisan fogalmazva, az állampolgár sem fogja a törvényt betartani, ha fent nem tartják be.
Az alkotmányunk 20. §-ának (3) pontja egyértelmûen leszögezi, hogy a képviselõ független. A függetlenség abszolút kategória, és mivel nem fokozható, egyben a képviselõ teljes egyenjogúságát is megállapítja. Ebbõl eredõen a Ház mûködésére vonatkozóan olyan szabály megállapítása, mely minden képviselõ hozzájárulása nélkül egyes képviselõket diszkriminál, jogaikat csökkenti hozzájárulásuk nélkül, alkotmányellenes.
A független képviselõk, sajnos, ebben a helyzetben vannak. Mint májusi felszólalásomban már elmondtam, a közben 21 fõre nõtt független képviselõknek továbbra sincs napirend elõtti felszólalási joguk, nem lehetnek bizottsági tagok, nem tehetnek fel azonnali kérdést, és az alkotmány 20. § (4) bekezdésében függetlenségük biztosításához személyükhöz kötött költségkeretük felhasználásáról sem dönthetnek szabadon, arról a végrehajtási törvényekben kizárólag a képviselõi munkát csak segítõ jogosítványokkal rendelkezõ országgyûlési hivatal dönt, és jogain túlterjeszkedve ellenõrizgetik a képviselõt.
Állításomat alátámasztja az 1990. évi LVI. törvény és az azt módosító '91. évi LXXIII. törvény, mely szó szerint meghatározza az országgyûlési hivatal kötelezettségeit a helyiség, az infrastruktúra biztosítására vonatkozóan a képviselõ számára, de semmilyen jogot nem ad a törvényben és az alkotmányban a képviselõ személyéhez kötött költségei ellenõrzéséhez, egy esetet kivéve, melyben elõírja, hogy a képviselõnek a lakbérre kifizetett személyi költségeit bizonylatolni kell. Nyilvánvaló, hogy ha a törvény itt elõírta a bizonylatolást, a törvényhozónak, ha más szándéka lett volna, máshol is ugyanúgy elõírta volna ezt a kötelezettséget. De a törvényhozó figyelembe vette az alkotmányt, és ilyet nem tett. Megtette helyette a hivatal két - és ez nem tréfa! - alacsony szintû pénzügyminisztériumi állásfoglalásra hivatkozva.
Bízom abban, hogy ott azért még nem tartunk, hogy itt e Házban képviselõtársaimnak el kell magyarázzam, hogy az alkotmánnyal, a kétharmados törvényekkel szemben a jogszabályok hierarchiájában mit jelent két pénzügyminisztériumi tisztségviselõ véleménye. Úgy gondolom, a hatalmi ágak demokratikus elkülönülése miatt a Pénzügyminisztérium hivatalnokainak a hatásköre is vitatható a képviselõ fölött. Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben ne lenne teljes egyetértés közöttünk. A hivatal mégis ellenõrizget bennünket, és ami gond, a házvezetés ezt jogalap nélkül eltûri, talán azért - és ez már politikai kérdés -, hogy ezzel is akadályozzák a független képviselõk törvényalkotó munkáját és a választókkal történõ kapcsolattartását. Volt alkalmam megismerni a Számvevõszék most kiadott jelentését a tisztelt Ház gazdálkodásáról, ahol elképesztõ dolgokat találtam, de ezt a jelentést nyilván a Ház meg fogja vitatni, és akkor kívánom errõl a véleményemet elmondani.
Befejezésül szeretném javasolni, hogy a helyzetnek két megoldása van. Az egyik az, hogy a többség erejébõl fakadóan megváltoztatja az alkotmányt, megszünteti a képviselõi függetlenséget és egyenlõséget, kimondva azt, hogy a független képviselõknek a magyar alkotmány szerint csökkentett képviselõi jogai vannak, és választói másodrendû állampolgárok. Vagy pedig a Ház intézkedik az alkotmányos rend hét év utáni teljes körû visszaállításáról. Ha ez most nem következik be a hátralévõ rövid idõszak alatt, akkor majd a választások után a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselõcsoportja ezt kezdeményezni fogja.
Köszönöm figyelmüket.