KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten az ottawai konferencián Magyarország nevében aláírtam a gyalogsági vagy más néven taposóaknák alkalmazását, gyártását, forgalmazását betiltó és a készletek megsemmisítését is elõirányzó nemzetközi egyezményt.
A dokumentumot Magyarországgal együtt 121 ország kormánya írta alá, nem csatlakozott az Egyesült Államok, Oroszország, Ukrajna, Kína, nem csatlakoztak a balti és a közel-keleti államok. Az egyezmény életbelépéséhez az szükséges, hogy 40 aláíró ország parlamentje ratifikálja a megállapodást.
Tisztelt Ház! Az ottawai egyezmény különleges helyet foglal el a fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodások sorában. A gyalogsági akna ugyanis olyan fegyver, amely megkülönböztetés nélkül öl, megkülönböztetés nélkül tesz nyomorékká katonát és civilt, felnõttet és gyermeket. Ellentétben más fegyverekkel, a telepített taposóakna nemcsak háborúban gyilkol, de békeidõben is, gyakran évekkel, évtizedekkel a háború befejezése után is. Elgondolkodtatóak az adatok, tisztelt Ház. Évente most is több ezer ember hal meg, és több tízezer válik nyomorékká az aknáktól, többségük nem katona, hanem civil, és negyedmillió, aknától megnyomorított ember él szerte a világban. S ma is több mint százmillió telepített akna vár áldozatára közel 70 országban.
Ez a magyarázata annak, hogy az ottawai konferencia kezdeményezõi és szervezõi között igen nagy számban voltak civil szervezetek is, akik szorosan együttmûködtek a kormányokkal. Közöttük is kimagasló szerepet játszott a Nemzetközi Vöröskereszt és a "Nemzetközi kampány az aknák betiltásáért" elnevezésû szervezet, amelynek vezetõje, az amerikai Jody Williams asszony, éppen ezért a tevékenységéért kapott nemzetközi Nobel-békedíjat.
A konferencián, tisztelt Ház, igen jó visszhangot váltott ki, hogy a magyar parlament november 25-én törvényt alkotott az aknák alkalmazásának, gyártásának, fejlesztésének, forgalmazásának betiltásáról és a készletek 2000 végéig történõ teljes megsemmisítésérõl. Magyarország ezzel a hetedik olyan ország, amely úgy vett részt az ottawai konferencián, hogy elõtte már a nemzetközi egyezménnyel összhangban álló, egyoldalú kötelezettségvállalást tett.
A kormányoknak, a civil szervezeteknek azonban tovább kell dolgozniuk. Hiszen el kell érni, hogy mielõbb ratifikálják a megállapodást az aláíró országok, el kell érni, hogy csatlakozzanak azok az országok is, amelyek most ezt nem tették meg, hogy felszedjék a telepített aknákat és megsemmisítsék a készleteket, és segíteni kell az áldozatokat is.
A parlament döntése felhatalmazta a kormányt, hogy tegyen regionális kezdeményezést. Én ennek a mandátumnak a birtokában folytattam Ottawában megbeszélést a Nemzetközi Vöröskereszt elnökével, illetve Jody Williams asszonnyal, akik érdeklõdéssel fogadtak egy olyan elképzelést, hogy jövõ év tavaszán a magyar kormány, a magyar parlament és az érdekelt magyar civil szervezetek rendeznének egy konferenciát regionális jelleggel, amelyre a balti országok, Közép- és Kelet-Európa országai, a Balkán államai kapnának meghívást, ezekbõl az országokból vennének részt kormányok, parlamentek és civil szervezetek.
Kérem a parlament pártjait ennek a kezdeményezésnek a támogatására. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)