MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nagyon jólesõ érzés volt a kormány képviselõjével, Kovács László külügyminiszterrel együtt az Országgyûlés képviseletében részt venni ezen a nagyszerû ottawai nemzetközi konferencián.
Jólesõ érzés volt több szempontból is; egyrészt az a rendkívül meleg légkör, az a rendkívül pozitív és progresszív mentalitás, ami ott kibontakozott, messze túlmutatott a taposóaknák betiltásának témáján. Azt mutatta, hogy világszerte igény van arra, hogy tovább folytassuk és folytassák a leszerelést, és erre kitûnõ lehetõséget nyújtott ezeknek a szörnyû, sunyi és gonosz fegyvereknek a betiltása. Közismert, hogy ezek a fegyverek igen kevés katonát ölnek meg, annál több civilt, gyereket, szegény gombaszedõket, és több százezerre tehetõ az aknák áldozatainak száma.
Rendkívül érzelmes és érzelmekkel teletöltött beszédeket hallhattunk, és jólesõen kellett tudomásul venni, hogy ennek a nagy nemzetközi mozgalomnak az élvonalába kerültünk. 1996 decemberében az Országgyûlés elfogadta azt a határozatot három szabaddemokrata képviselõ javaslatára - és itt kell megemlítenem Kaszás Tibor indítványozó, úttörõ szerepét ebben -, amely felszólította a kormányt, hogy kezdjen ez irányú tárgyalásokat. A kormány példamutató módon magáévá tette, továbbfejlesztette ezt a gondolatot, és valóban elsõk között voltunk azon országok körében (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), amelyek már törvénnyel a tarsolyukban írhatták alá ezt a nagyszerû és példamutató egyezményt.
Köszönöm szépen. (Taps.)