DR. FAZAKAS SZABOLCS ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Meg kell mondanom, meglepetéssel, sõt megdöbbenéssel hallgattam a tisztelt képviselõ úr felszólalását, azért is, mert a tisztelt képviselõ úr azt a címet adta felszólalásának, az energiaárak alakulásáról kíván napirend elõtt beszélni.
Mindannyian hallhattuk, hogy a képviselõ úr mindenrõl beszélt, csak az energiaárak alakulásáról nem. Ha lett volna szíves az elõzetesében, legalább a címben jelezni, hogy a privatizációs problémákról kíván ma beszélni, akkor biztos, hogy a privatizációért felelõs két kormánytag is módot talált volna arra, hogy megfelelõ választ adjon felvetéseire. Egy biztos: azért nem beszélt az energiaárakról, mert ön is tudja, hogy az energiaárak alakulásának nincs összefüggése a privatizációval; vagy mondhatom így: ha valaki ebben a Házban ezt tudja, akkor az ön kell hogy legyen (Moraj az ellenzék soraiból.), hiszen 1994 tavaszán fogadott el ez a Ház még egy törvényt, a villamosenergia- és gáztörvényt, amelyben elõírta, hogy a vezetékes energiahordozók árának 1997. január 1-jétõl kell fedeznie a költségeket, amely törvény azt is elõírja, hogy az indokolt költségek tartalmazzák a tõkét, azaz a befektetett eszközöket is.
Azért mondom, tisztelt képviselõ úr, ha valaki ezt a Házban tudja, annak önnek kell lennie (Latorcai János: A 8 százalékot kihagytátok!), mert ennek a törvénynek az elõterjesztõje éppen ön volt, képviselõ úr, Bs ennek a törvénynek az értelmében került sor az energiaárak kialakítására 1997. január 1-jére, egy év külsõ, független szakértõi munka eredményeként.
A képviselõ úr arról is beszélt, hogy a privatizáció eredményeként a külföldi befektetõk egy sor kötelezettséget vállaltak, aminek nem tettek eleget. Elnézést képviselõ úr, megint meg vagyok lepve, sõt megint meg vagyok döbbenve: ön, aki mérnök, ön, aki szakember, másfél év után azt mondja, hol vannak az erõmûvek. Elnézést, ha egy kicsit foglalkozik a témával, akkor tudhatja, vagy ebben a hónapban, vagy legkésõbb a jövõ hónap elején le fogjuk tenni egy 390 megawattos, több mint 300 dolláros erõmû alapkövét. (Moraj az ellenzék soraiból.) Pont a héten jön ide az angol miniszter úr, amit a ... fog... 390 megawatt, 300 dollár elég komoly tétel, kérem, higgyék el! (Közbeszólások.) Bocsánat, tisztázzuk! 390 megawattos lesz, ami 300 millió dolláros befektetési költséget fog igényelni. (Zaj az ellenzék soraiból.) Továbbra is fog ez sikerülni, higgye el képviselõ úr... (Derültség a kormánypártok soraiból.), ha önök nem nagyon akadályozzák.
Engedjék meg, hogy elmondjam, ahogy a törvény is elõírja, két pályázatot írtunk ki - a Magyar Villamos Mûvek Részvénytársaság a minisztériummal együtt - az erõmûfejlesztésekre. Kérem, ezeken a pályázatokon tízszeres túljelentkezés volt, magyar és külföldi, már itt lévõ és olyan cégek részérõl, amelyek 1995-ben a privatizációkor még úgy érezték, a magyar piac nem elég biztos számukra ahhoz, hogy itt ilyen kockázatos szektorban, mint az energiaszektor, beruházást hajtsanak végre. Ezek a cégek... (Latorcai János közbeszól.) Tisztelt képviselõ úr, én se szóltam közbe, amíg ön beszélt, kérem ennyi tiszteletet adjon meg nekem is, hogy én is folyamatosan mondhassam! -
hiszen ez a 8 százalék 2001-ig érvényes, ön is tudja. Mint mérnök tudja, hogy azok az erõmûvek, amelyeket most pályázatra írtunk ki, 2001-ben még meg sem épülnek, 2003 és 2005 között fog az elsõ pár erõmû üzembe lépni, tehát ott a 8 százalék biztos, hogy nem volt motivációs tényezõ.
Annyit szeretnék elmondani, hogy a villamos szektor privatizációja szükségszerû lépés volt - szükségszerû lépés, mert a költségvetésnek bevételre volt szüksége. Kérem, gondoljunk vissza az 1995 eleji helyzetre, amikor a kettõs deficit az országot katasztrófahelyzet felé sodorta! Igen, kérem, fontos volt a privatizáció, melynek eredményeként olyan szakcégekkel gazdagodott a magyar gazdaság, amely szakcégek megbízható partnerként mûködnek együtt a magyar gazdaság fejlesztésében. Higgyék el, nagyon sajnáljuk, de az energiaárak emelése egy 1994-ben, ön által elõterjesztett törvény következtében hárul ránk.
Tudjuk, hogy ez az emelés nehéz feladat, tudjuk, hogy szükségszerû, de nem népszerû és nem hálás lépés, ezért is döntött a kormány úgy, hogy egy energia alapítvány formájában megpróbálja a legrászorultabb rétegeket kompenzálni, és, mint tudja, ez az Energia Alapítvány nemcsak a tavalyi évben mûködött, hanem az idei évben is mûködni fog (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), és a legrászorultabbak számíthatnak a kormány támogatására a jövõben is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)