DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló törvényjavaslat óriási késéssel került a parlament elé, annak ellenére, hogy a szomorú, sõt riasztó jelenségek folyamatosan indokolnák a megfelelõ szintû szabályozás kidolgozását. Hogy csak néhány példát említsek: idõrõl idõre hallunk nyomorult körülmények között való állattartásról, állatkínzásokról, utcára tett és magukra hagyott állatokról, naponta találkozhatunk reménytelen sorsú kóbor állatokkal; szinte mindennaposak az embereket, köztük védtelen gyermekeket ért támadások, amelyeket rosszul nevelt és tartott állatok hajtanak végre. Lényegében szabályozatlan a veszélyes állatok: oroszlánok, tigrisek, medvék, kígyók tartása, ami az állatok számára szenvedést jelent, és ami gyakran vezet súlyos balesetekhez. De rendszeresen hallhatunk állatviadalokról, megnyomorított és elpusztított állatokról, hatalmas jövedelmekrõl és tehetetlen hatóságokról. A haszonállatok tartása, szállítása, levágása is gyakran elfogadhatatlan körülmények között történik, ami az állatok számára gyötrelemmel és kínlódással járhat. Ezen a méltatlan helyzeten tehát mindenképpen változtatni, javítani kell.
A környezetvédelmi tárca már tíz évvel ezelõtt megbízást kapott az állatvédelmi szabályozás kidolgozására. A munka - a halaszthatatlanul sürgetõ igények ellenére - rendkívül lassan folyt. Sajnos a mostani elõterjesztés kidolgozottsága és minõsége nem olyan, hogy feledtetni tudná a késlekedést. Ezt a törvényjavaslatot legfeljebb a helyes irányba tett lépésnek minõsíthetjük, de a megnyugtató törvényi szabályozástól még igen távol vagyunk.
Ilyen csigatempó után egyenesen tragikomikus az elõterjesztés indoklásának az a figyelmeztetése, miszerint a jövõben viszonylag gyakran válhat szükségessé a törvény módosítása. Ez azt jelenti, hogy a tervezet kidolgozója maga sem tartja befejezettnek a szabályozást, pedig itt egy tipikus keretszabályról, sõt pontosabban egy jókívánságlistáról van szó. Azok az óhajok tehát, hogy például a kedvtelésbõl tartott állatokat senki ne tegye utcára vagy hogy az állattartó köteles az állat szükségleteinek megfelelõ létfeltételeirõl gondoskodni, aligha változhatnak a jövõben. Más kérdés, hogy ha mûködõképes törvényre gondolnak, azt még ki kell dolgozni. A mostani változat módosítgatásaival azonban ez nem lehetséges.
A Független Kisgazdapárt állandóan felhívja a kormány figyelmét arra, hogy folyamatosan törvénysértést követ el, mivel nem tartja be az 1987. évi XI., a jogalkotásról szóló törvény elõírásait. Az ugyanis minden törvényjavaslathoz hatásvizsgálat elvégzését és benyújtását írja elõ. Ugyan az anyag utolsó tizenegy oldalát hatásvizsgálatnak szánják, de most sem következett be a várt fordulat. Az úgynevezett vizsgálati elemzésben - amelyet az állatvédelmi törvény bevezetésének várható hatásáról állítottak össze - részben a hatásvizsgálat elvégzésének nehézségeirõl olvashatunk, részben az állatvédelmi törvény indokairól adnak egyfajta összefoglalást.
Az állattartás számtalan visszatetszõ jelenségének megszüntetése e szerint nem elég indok, ezért érzelmi, etikai, gazdasági és politikai indokokról írnak teljesen magától értetõdõ megállapításokat. Így például azt, hogy: "Az állampolgárok döntõ többsége valamilyen formában kapcsolatban áll az állatokkal, és ez a kapcsolat nem kevésszer pozitív érzelmi töltésû, állatszeretetben megnyilvánuló, ezért az egyes állampolgárok számára az állatok sorsa nem közömbös. Õk a törvény alkotását örömmel és megelégedéssel fogadják." Vagy nézzük, milyen etikai indokok jelentik a kormány anyagában a hatásvizsgálatot: "Az állatvilág egyedei, különösen a fejlettebb idegrendszerrel rendelkezõ gerinces állatok örömet, félelmet, fájdalmat és szenvedést érezni képes élõlények. Az emberek erkölcsi kötelessége a gondozásukra bízott állatok védelme." A gazdasági indokok, amelyek miatt a kormány szerint állatvédelmi törvényt kell alkotni, a következõk: "A gazdasági állatok tartása általában valamilyen haszon reményében történik. Az állatok teljesítménye, növekedése, testtömeg-gyarapodása, szaporodása nagy mértékben azok jó közérzetétõl függ." A politikai indokok pedig az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációból adódnak.
Az általános hatások után, amelyekrõl az elõbb beszéltem, részletes hatáselemzést is elõterjesztettek. Ez a leírás azonban csak névleg tekinthetõ hatásvizsgálatnak, és semmiképpen nem felel meg a jogalkotási törvény elõírásainak. Az ilyen-olyan vélt hatások felsorolásának ugyanis nincs különösebb köze a törvényjavaslat mûködõképességéhez. Elõször is teljesen hiányzik a megfelelõ színvonalú helyzetértékelés. Az állatok védelmének egyik lényeges eleme a szállításuk megfelelõ körülményeinek elõírása és biztosítása, de a törvényjavaslat úgynevezett hatásvizsgálati része nem mutatja be, hogy ma milyen a helyzet az állatok szállításánál, melyek annak a javításra szoruló jellegzetességei. Van-e ma errõl a nagyon fontos kérdésrõl részletes szabályozás? Ha van, hogyan írják elõ az állatok szállítását? Ha nincs, miért nincs és mikor lesz? És milyennek kellene lennie, hogy a mai helyzet számtalan problémája, egyebek között az állatok szenvedése mérséklõdjön?
A mai helyzet és a jövõbeli szándék világos bemutatása helyett a törvényjavaslatban felhatalmazzák a közlekedési és a mezõgazdasági minisztert, hogy az állatszállítás részletes szabályait rendeletben állapítsa meg - ráadásul határidõ nélkül. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ennek már régen meg kellett volna történnie. A kormány azonban az eddigi tetemes késlekedés után még további haladékokat is biztosítani akar magának arra az esetre, hogy ha majd megszületnek a szállítás részletes szabályai, azokat néhány éves felkészülési idõszak után óhajtja kötelezõvé tenni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az állattartás körülményeinek javításától az elõterjesztõ óriási megtakarítást vár. Utal egy tizennégy évvel ezelõtti, 1983-ban készült felmérésre, amely szerint a haszonállatok helytelen tartása és helytelen takarmányozása, illetve gondozása évente 22-24 milliárd forint kárt okoz. Mai áron a kormány becslése szerint a kár eléri az évi 100 milliárd forintot is. Ha ez így van, csak az a kérdés: miért nem javulnak az állattartás feltételei? Nyilván azért nem, mert hiányoznak az ehhez szükséges beruházások és finanszírozási források. Ezekrõl azonban az úgynevezett hatásvizsgálat nem beszél.
A törvényjavaslat egy másik hibája a szankciók elégtelensége és eszköztelensége. Jelenleg is komoly problémát okoznak a településeken az elhagyott, kitett állatok. Az állatok védelme érdekében is talán az egyik legfontosabb feladat ennek az elfogadhatatlan állapotnak, gyakorlatnak a megszüntetése.
(16.50)
A törvényjavaslat 7. §-a leszögezi: az ember környezetében tartott állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elûzése, elhagyása vagy kitétele tilos. Bár ez helyes megfogalmazás, megfelelõ intézményi háttér, nyilvántartás és szankciók nélkül semmilyen változást nem képes a jelenlegi állapotokon elõmozdítani. Egyébként alig van nagyobb kínzás állat számára, mint kitétele, elüldözése megszokott környezetébõl, aminek aztán törvényszerû következménye a teljes kiszolgáltatottság és nélkülözés.
Mint már hangsúlyoztam, a törvényjavaslat általában jókívánságokat és jó tanácsokat sorol fel. Hiányzik ugyanakkor az állam ismeretterjesztési kötelezettségének tételes elõírása, ami különösen a kedvtelésbõl tartott állatoknál valóban elõsegíthetné, hogy a jókívánságokat megfogadják. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) A kedvtelésbõl tartott állatok - befejezem, elnök úr - hiányos gondozásának, nem megfelelõ tartásának, gyötrésének, sõt kínzásának ugyanis gyakran a tudatlanság az okozója.
A Független Kisgazdapárt csak a módosító javaslatoktól függõen teszi azt lehetõvé, hogy elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps.)