DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársak! Egy meglehetõsen nehéz és hosszú vitán vagyunk túl a kulturális bizottságban, és azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy nagyon jelentõs törvény vitája fejezõdik be a mai napon. Ugyanis nem hiszem, hogy hangsúlyozni kellene annak a fontosságát, hogy egy országban, egy ország polgárainak a közösségében és valamennyiünk életében milyen jelentõsége van a kultúrának, a mûvészeteknek, a mûvelõdésnek. Azt hiszem, közös meggyõzõdésünk az, hogy az élet minõségét - sõt talán azt is lehet mondani, hogy az élet értelmét - az adhatja a különbözõ emberi közösségekben, ha a kultúra olyan virágzóan tudja gazdagítani napjainkat, mint ahogy remélhetõleg ez a törvény is segíteni tudja ezt bizonyos hatékony, mûködõképes részekkel.
A törvény jelentõsége szempontjából csak azt emelném még ki, hogy például a könyvtárak, de más mûvelõdési intézmények mûködése is nagyon fontos, elengedhetetlen fontosságú abból a szempontból is, hogy a polgárok között meglévõ kulturális esélyegyenlõtlenségek a lehetséges mértékben csökkenjenek, hogy olyanok is hozzáférhessenek könyvekhez, információkhoz, az új adathordozókon, új információs eszközökön elérhetõ információkhoz és tudáshoz, akik egyébként a vagyoni, jövedelmi vagy kulturális hátterük, illetve annak a hiánya miatt ezt nem vagy csak nehezebben tudnák megtenni.
Tehát azt hiszem, hogy a törvény a kulturális intézmények és például a könyvtárak hatékony támogatásával a mûvelõdés szabadságának a biztosítása mellett ugyanakkor az esélyegyenlõség növeléséhez is hozzájárulhat - illetve az esélyegyenlõtlenség csökkentéséhez.
(17.40)
Mindebbõl következõen tehát a törvény egyértelmû, nagyon jelentõs voltából következõen persze még megemlíthetõ az is, hogy miért tárgyalta akkor a parlament mégis ezt a nagyon fontos törvényt kivételes eljárásban, és nem baj-e, hogy ezt így tettük. Az utólagos sajnálkozás hibájába persze nem akarok esni, de annyit mondanék ebben a hozzászólásban, hogy az SZDSZ-frakció annyiban sajnálatosnak tartja, hogy kivételes eljárásban tárgyaltuk a törvényt, hogy végül is a vita így sem lett rövidebb, viszont a törvény jelentõségéhez jobban illett volna, ha a plenáris ülésen is több szó esik róla, és persze egyúttal egy rendes eljárás esetén, a vita megszokott menete esetén a kulturális bizottságon kívüli bizottságokban is nyilván több szó esett volna errõl a nagyon fontos törvényrõl.
Ezt azzal együtt mondom el, hogy amikor a kivételes eljárást megszavazta a parlament, az SZDSZ-frakcióból is voltak, akik megszavazták, sokan tartózkodtunk. De azt hiszem, a parlament egészében nem tudta idõben kellõképpen átgondolni, hogy a kivételes eljárásnak van-e annyi elõnye, ami többet jelent annál, mint amennyi hátránnyal járhat ez az eljárás. Most már legfeljebb a jövõre nézve lehet ez egy, ha úgy tetszik, tanulság, hogy van-e értelme nagyon fontos törvényeket kivételes eljárásban tárgyalni. Azt hiszem, alapvetõen nincsen.
Ezzel együtt én azt hiszem, hogy a kulturális bizottság az ilyen módon, a kivételes eljárás miatt nagyon megnövekedett felelõsségének jelentõs mértékben meg tudott felelni. A Mûvelõdési Minisztérium munkatársainak segítségével és a kormány más szerveinek, más minisztériumok képviselõinek a segítségével, a kulturális bizottságban lefolytatott vitával és a többi bizottságok véleményének kikérése folytán más bizottságok közremûködésével is a törvényjavaslatot sok ponton javítani tudtuk. Ezt a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl nagyon fontosnak tartom. Az SZDSZ részérõl ugyanis a törvény akkor és azokkal a rendelkezésekkel éri el a célját, amikor a mûvelõdést, a kulturális tevékenységeket, a mûvészeteket, illetve az ahhoz való hozzáférhetõséget, tehát a polgároknak, valamennyiünknek a kultúrával való kapcsolatát, a kultúrának a mûvészetek, a mûvelõdés... - a "kultúra" szón ezúttal a mûvészetekhez és a mûvelõdéshez való kapcsolatot értve, tehát a "kultúra" szónak, ha úgy tetszik, egy szûkebb értelmérõl beszélve -, tehát a törvény akkor éri el a célját, ha azt tudja segíteni, hogy mindannyian kedvezõbb feltételekkel tudjunk, mondjuk, könyvekhez, információkhoz hozzáférni, festményeket eredeti formájukban megnézni és így tovább.
Ugyanakkor ezt a célt, a kultúra támogatását, a mûvelõdés támogatását a Szabad Demokraták Szövetsége szerint a mûvelõdés szabadságának a következetes tiszteletben tartásával, a polgár szabadságának, az értékválasztás szabadságának a következetes tiszteletben tartásával kell biztosítani. Azoknak a szervezeteknek, az intézményeknek és nem utolsósorban az önkormányzatoknak a szabadságát is az SZDSZ szerint nagyon fontos biztosítani egy ilyen törvény szabályozásának a kialakításakor, amely szervezetek, intézmények és önkormányzatok nagyon jelentõs részben azokat a kulturális szolgáltatásokat nyújtják, illetve a különféle kulturális programok, produkciók szervezéséhez a feltételeket biztosítják, amelyek támogatása ennek a törvénynek a célja lenne.
Ebbõl a szempontból nyilván egy kompromisszumcsomagot tartalmaz az a javaslat, amit a kulturális bizottság letett a tisztelt Ház asztalára, ahogyan a kulturális bizottság elnöke is elmondta. Az SZDSZ részérõl én is úgy gondolom, hogy egy sor fontos kérdésben sikerült végül is olyan kompromisszumokat kialakítani, amelyektõl talán senki nem boldog maradéktalanul, de talán senki nem is boldogtalan. Valamilyen módon a különbözõ szempontok, vélemények, nézetek, érdekek ötvözõdnek azon rendelkezések nagy részében, amiket most a kulturális bizottság végül is elfogadni javasol.
A törvénynek voltak olyan részei, amelyekkel kapcsolatban kevesebb vita volt. Így például nyilván minden párt és az SZDSZ is támogatta azt, hogy a közmûvelõdési, közgyûjteményi terület normatív támogatása - amirõl államtitkár úr beszélt - legyen bevezetve ez által a törvény által, legyen belefoglalva ebbe a törvénybe, hogy a parlamentnek mindig egy adott mértékben, egy adott mértéknél nem kevesebb összeggel kell támogatnia ezt a területet, a közgyûjtemények és a közmûvelõdés területét. Ezt nagyon fontosnak tartjuk a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl is.
Külön kiemelném azt, hogy a törvény finanszírozási részében nagyon értékes az SZDSZ szerint az a két rendelkezés, amelyek arról szólnak, hogy az önkormányzatok akkor kapnak több támogatást az állami költségvetéstõl a könyvtáraik könyvbeszerzésének támogatásához és a közmûvelõdési infrastruktúrájuk fejlesztéséhez, ha maguk az önkormányzatok is többet fordítanak ezekre a célokra. Ezt nagyon fontosnak tartjuk.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a könyvtári és a közmûvelõdési területen a törvény bevezeti ezt az ösztönzõ, az önkormányzatok aktivitását ösztönzõ támogatási formát, ami remélhetõleg azt fogja eredményezni, hogy az önkormányzatok igyekezni fognak minél több pénzt juttatni arra, hogy a könyvtáraik új könyveket tudjanak vásárolni, és minél több pénzt próbálnak majd juttatni arra, hogy akár a közösségi színtér, akár a közmûvelõdési intézmény - vagy mindkettõ - technikailag jobban felszerelt legyen. Mert ha ezt teszik, akkor ezekre a célokra az önkormányzatok több pénzt fognak kapni az állami költségvetésbõl is. Tehát elkerülhetõ lesz talán ezen technikák által, hogy az Országgyûlés és az önkormányzatok egymásra várjanak, hogy majd a másik fogja támogatni a kulturális intézményeket. Egyértelmûvé válik, hogy itt az önkormányzati támogatás függvényében nõ az állami támogatás is. Ezt nagyon fontosnak tartjuk az SZDSZ részérõl.
Egyébként pedig a törvényben korszerû szabályozás van a könyvtárak mûködésére vonatkozóan. Részben ugyanez mondható el a múzeumokra vonatkozó rész tekintetében. Fontos a levéltári törvény módosítása, kiegészítése.
Ezek után a részek után szólnék hozzászólásom hátralévõ részében a két nagyobb, vitatott területrõl, amelyek megítélésem szerint a legnagyobb vitákat váltották ki, és ezekkel kapcsolatban szeretném röviden az SZDSZ álláspontját még kifejteni a plenáris ülésen is.
Az egyik ilyen terület megítélésem szerint a védett kulturális javakra vonatkozó rész volt, ami nyilván nagyon fontos. Nyilvánvaló, hogy olyan helyzetben, amikor például a Margitszigeten lévõ Madách- szobornak lassan hetente fûrészelnek le darabokat a karjaiból, akkor hatékonyan kell védeni azokat a kulturális javakat, amelyek valamennyiünket gazdagítanak, amelyek tényleg az ország, a nemzet kulturális örökségének a részét képezik.
Ugyanakkor ennél a résznél az SZDSZ a benyújtott törvényjavaslatot mindenképpen kiegészítendõnek tartotta olyan rendelkezésekkel, amelyek a védett kulturális javak tulajdonosainak a jogait tiszteletben tartják.
(17.50)
Tehát nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy a törvény tiszteletben tartsa a magántulajdont. Nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy az állam és a polgár viszonyában a törvény ne olyan helyzetet teremtsen, amelyben az állam olyan dolgokat tehet meg, amelyek a tulajdonosi jogokat sértik, amelyekkel az állam egyoldalúan kötelezheti a polgárokat különbözõ dolgokra. Az volt a véleményünk, hogy a törvényben egy egyenrangú viszonyt kell kialakítani az állam és a polgárok, a védett kulturális javak területén tulajdonosként érintett polgárok között. És nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy a törvény kevésbé kötelezéssel, kötelezõ elõírások és tilalmak elõírásával, mint inkább, nagyobb mértékben ösztönzõ rendelkezésekkel hasson a polgárokra abban a tekintetben, annak érdekében, hogy azok a védett kulturális javak védelmében, gondozásában, a nyilvánosság és a kutatás számára való megismerhetõségében és persze gyarapításában is közremûködjenek.
Az SZDSZ részérõl úgy ítéljük meg, hogy a vitában ezt a részt jelentõsen sikerült javítani. A kulturális bizottság javaslataiban, az elfogadott javaslatok nyomán számos ponton ebbe az irányba módosult a törvény, és a benyújtott törvényjavaslathoz képest a védett kulturális javak tulajdonosainak jogait jelentõsen nagyobb mértékben tiszteletben tartja. Másrészrõl az ösztönzõ szemlélet is megjelent a törvényben, bár ezzel kapcsolatban sem maradéktalan azért az elégedettségünk, akárcsak a tulajdonosi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban sem, hiszen a kulturális bizottságban szerettünk volna a személyi jövedelemadó terén olyan kedvezményeket biztosítani, amelyek például a közgyûjtemények számára megkönnyítették volna, hogy pénzzel is könnyebben tudják ösztönözni, mondjuk, a védett kulturális javak körébe tartozó festmények tulajdonosait, hogy nyilvános bemutatásra adják oda a képeket, a festményeket. És más személyi jövedelemadó- kedvezményt is szerettünk volna ezen a területen bevezetni, de például ezek a javaslataink nem kaptak támogatást. Úgyhogy emiatt az az ösztönzõ szemlélet, amely a polgárokat a kulturális örökség gyarapításában és védelmében - megítélésünk szerint a kötelezõ és tiltó elõírásoknál hatékonyabban - tehetné érdekeltté, csak korlátozottan tud megjelenni a törvényjavaslat által.
Ezen a területen a legfontosabb eredménynek azt az elõírást tartjuk, amely szerint vámmentesek lennének azok a kulturális javak, amelyeket valaki behoz az országba és három hónapon belül védetté nyilvánít a létrejövõ kulturális igazgatóság által. Az SZDSZ más formában, eredetileg egy módosító javaslattal kezdeményezte azt, hogy valami ilyen típusú vámkedvezmény ösztönözze azt, hogy minél több olyan érték, festmény és más mûtárgy kerüljön az országba, amely az itt lévõ kulturális javakat gyarapíthatja. Ez nyilván fontos lehet a magyar vonatkozású mûkincsek hazahozatala szempontjából is. Zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként nyilván nem az a cél, hogy minden magyar vonatkozású mûkincs itthon legyen, mert az is fontos, hogy rangos külföldi kiállítóhelyeken megtekinthetõek legyenek, és ilyen kiállítóhelyek, múzeumok tulajdonában is legyenek például olyan magyar festmények, amelyek nyilván külföldön tudják emelni, illetve öregbíteni a magyar kultúra rangját és hírnevét. Ezzel együtt nyilván fontos az, hogy minél több olyan mûtárgy legyen Magyarországon, amely az itt lévõ kulturális javak összességének az értékét növeli.
Nagyon fontosnak tartottuk az SZDSZ részérõl, hogy vámkedvezmény könnyítse, ösztönözze a védett kulturális javakká nyilvánítható mûtárgyak országba való behozatalát. Nagyon örülünk annak, hogy a kulturális bizottság a Mûvelõdési Minisztérium munkatársainak a segítségével végül egy olyan változatot tudott kialakítani az SZDSZ javaslata nyomán, amely - úgy tûnik - elfogadható lesz az Országgyûlés számára. Ezért az a cél, amit a Szabad Demokraták Szövetsége kezdeményezett, megvalósul, nevezetesen - ahogy mondtam -: vámkedvezmény fogja ösztönözni a különféle mûtárgyak országba való behozatalát. Ráadásul olyan technikát sikerült kitalálni, amely a visszaéléseket is kizárja, hiszen csak azoknak a kulturális javaknak a behozatala lesz vámmentes, amelyeknek a védetté nyilvánításáról a behozataltól számított három hónapon belül a kulturális igazgatóság dönt.
Befejezésül arról szeretnék még beszélni, ami a másik nagy vitatott kérdéskör volt - ahogy arra már utalás történt -: a közmûvelõdésre vonatkozó területrõl. Ezzel kapcsolatban is megszülettek azok a kompromisszumok, amelyekrõl többen szóltak már. De itt azért szeretném elöljáróban elmondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontja alapvetõen az volt és jelenleg is az, hogy a közmûvelõdési területrõl - eltérõen a könyvtári, a múzeumi és a levéltári területtõl - valójában nem kellett volna törvényt alkotni. Mert a könyvtárak, a múzeumok és a levéltárak egy olyan szakintézményrendszert jelentenek, amely szakintézményrendszer mûködésére, szolgáltatásaira indokolt törvényi szabályozást alkotni. A közmûvelõdési terület a Szabad Demokraták Szövetsége szerint, szerintünk viszont egy annyira sokszínû terület, annyira kétes vállalkozás ennek a területnek a mûködését valamilyen módon beleszorítani egy törvény rendelkezései közé, hogy mi úgy gondoltuk, és úgy gondoljuk most is: jobb, célszerûbb volna, ha erre a területre nem vonatkoznának a törvény elõírásai, hanem továbbra is az önkormányzati törvény írná elõ azt, hogy az önkormányzatok kötelezõ feladata a helyi közmûvelõdés támogatása, és hogy az önkormányzatok kötelezõ feladata közösségi színtér biztosítása a különféle kulturális programokhoz. És nyilván ezen belül, ezen túl az önkormányzatok szabadon eldönthetnék, hogy akarnak-e közmûvelõdési intézményt is fenntartani valamilyen formában vagy pedig sem. Úgy gondoljuk, hogy ez alapvetõen az önkormányzati törvény alapján megoldható kérdés lett volna.
Nyilvánvalóan a minisztérium már a törvényjavaslat benyújtásakor is egy kompromisszumos változatot terjesztett elõ, amelyben a közmûvelõdési fejezet is szerepelt, és errõl hosszas vitákat folytattunk a kulturális bizottságban. A Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontjaként ott azt képviseltük, hogy nagyon fontos az, hogy az önkormányzatok mozgástere kellõen széles maradjon a törvény elfogadása után is arra nézve, hogy a helyi viszonyok ismeretében - amelyek nyilvánvalóan nagyon sokfélék lehetnek - az önkormányzatnak megmaradjon a mozgásszabadsága, ne legyen túlságosan megkötve a keze abban, hogy a helyi viszonyoknak megfelelõ leghatékonyabb támogatási formát meg tudja találni. Ahol fenn tud tartani olyan jó mûvelõdési házat, amelyben jól érzik magukat az emberek, és olyan népmûvelõket tud foglalkoztatni, akik tényleg fantasztikus programokat tudnak szervezni, ott az mûködjön, ott ezt támogassák; ahol ehhez nem adottak a feltételek, viszont tudnak esetleg egy jó közösségi színteret biztosítani és vannak olyan civil szervezetek, amelyek jó programokat tudnak csinálni, ott meg azt támogathassák.
(18.00)
Mi problémának tartottuk és tartjuk azt, hogy ehhez képest a törvény az önkormányzatok mozgásterét szûkíti, de úgy gondoljuk, hogy a megkötött kompromisszumok, a kulturális bizottságban kialakított kompromisszumok, köztes megoldások talán a különbözõ célokat ötvözik, és azok véleményét is figyelembe veszi, akik több elõírást tartottak volna szükségesnek, és az SZDSZ véleményét is figyelembe veszi, meg más pártokét és más képviselõkét, akik viszont kevesebb elõírást tartottunk volna szükségesnek, és azt is soknak tartjuk, ami végül is a törvényben benne lesz.
A kialakult szöveggel kapcsolatban tehát vannak a közmûvelõdési részt illetõen továbbra is fenntartásaink. Továbbra is úgy látjuk, hogy bizonyos területeken túlszabályozó lesz a törvény, de tudomásul vesszük természetesen azt, hogy különbözõ véleményeket kellett egyeztetni. Csak szeretném e helyütt és most is jelezni azt, hogy Szabad Demokraták Szövetsége az önkormányzatoknak és a mûvelõdési intézményeknek nagyobb mozgásteret hagyó törvényt jobbnak tartott volna, és ezen a területen is legfontosabbnak valójában azt a finanszírozási rendelkezést tartjuk, ami szerint ha a helyi önkormányzat több pénzt fordít - ahogy azt már korábban elmondtam - a közmûvelõdési infrastruktúra, tehát akár a színtér, akár az intézmény, akár mindkettõ fejlesztésére, akkor több pénzt kap erre a célra az állami költségvetéstõl is.
Azt gondoljuk, ez az egy paragrafus, ez az egy ösztönzõ jellegû pénzügyi rendelkezés többet fog segíteni a közmûvelõdési területnek, mint mindazok az elõírások, amelyek, még az is lehet, problémát fognak okozni a kötöttségek révén. A túlszabályozásra még csak annyi példát szeretnék mondani, hosszú vita folyt arról is, hogy a törvény rendelkezzen-e arról, hogy az önkormányzatok mellett közmûvelõdési tanácsokat lehet létrehozni. Ez megint egy olyan kérdés, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ott, ahol vannak olyan civil kulturális szervezetek, amelyek szeretnék a véleményüket valamilyen módon kifejezni, kifejezésre juttatni, és szeretnék ezáltal az önkormányzat kultúrával kapcsolatos politikáját befolyásolni, azok úgyis ezt megteszik, megtehetik. Akár egy közös szervezetbe tömörülve együtt tudnak fellépni azokért a célokért, amelyeket fontosnak tartanak, és a megítélésünk szerint teljesen fölösleges a törvénynek errõl külön rendelkeznie.
Ezzel együtt például a törvényben ez is benne lesz, igaz, legalább olyan formában... - és ezen a ponton is javult végül is a benyújtott törvényjavaslat szövege a kulturális bizottság munkája által, megítélésem szerint, és szintén egyébként a Mûvelõdési Minisztérium segítségével -, tehát legalább a tanácsok valóban a civil szervezetek testületei lesznek, mert végül is az elfogadott javaslatok szerint, a kulturális bizottságban támogatott javaslatok szerint csak a kulturális szervezetek hozhatják majd létre ezeket a tanácsokat.
De ezzel együtt bizonyos szempontból abszurd túlszabályozásnak tartjuk azt az SZDSZ részérõl, hogy a törvény olyasmirõl rendelkezik, ami nyilvánvalóan egyébként teljes mértékben szabadságában állna a polgároknak. És azért beszélek errõl részletesen, kérve egyúttal a képviselõtársak türelmét még két perc erejéig (Dr. Szabó Zoltán: Nincs! Elfogyott!), mert arról van szó, hogy komoly veszélye van annak, hogy azáltal, hogy a törvény tartalmaz ilyen rendelkezéseket, valójában a politikai lobbyzás terepét fogjuk olyan értelemben megnyitni, hogy pártok, amelyek valamilyen elképzelésüket keresztül akarják majd vinni a helyi önkormányzati testületekben, illetve a helyi kulturális bizottságokban, majd jól létrehoznak olyan szervezeteket, amiken keresztül - úgymond - a szakma véleményének a kifejezésre juttatásával tudják megtámogatni a saját elképzeléseiket.
Úgyhogy szerintem nagyon félõ az, hogy a tanácsok felesleges törvénybe foglalása ráadásul még káros is lehet azért, mert valójában az áttételes manipulálás lehetõségét nyitja meg. Ezt fontos elmondani, mert azt hiszem, ez a törvény is - mint más törvények - idõvel módosításra szorulhat, és fontos, hogy ha már kivételes eljárásban tárgyaltuk ezt a törvényt, és nem volt alkalom arra, hogy a plenáris ülésen is az egyes frakciók kifejtsék az álláspontjukat, akkor fontos legalább a mostani egyetlen alkalommal elmondani azt, hogy a jövõre nézve is milyen rendelkezések lehetnek célszerûek, és milyen rendelkezéseket lenne megfontolandó módosítani.
A legutolsó megjegyzésem az lenne, hogy nagy vita folyt a foglalkoztatási javaslatokról is. Az SZDSZ véleménye szerint ezen a területen is az önkormányzatoknak és a közmûvelõdési intézményeknek szabadságot kell biztosítani, nem szabad merev foglalkoztatási elõírásokkal az életszerû, versenyképes, életképes mûködésüket nehezíteni. Ezen a területen fontosnak tartjuk, hogy a parlamenti bizottságok végül is megtartották a törvénynek azokat a foglalkoztatási rendelkezéseit, amelyek tartalmaznak különféle garanciákat arra nézve, hogy miféle szakképzettségek szükségesek különféle vezetõ közgyûjteményi, közmûvelõdési munkakörökben.
Örülünk annak, fontosnak tartjuk, hogy ezek nem lettek további kötöttségekkel kiegészítve, de jelezni szeretném, hogy a törvénybe így bekerülõ foglalkoztatási rendelkezéseket is megint csak túlszabályozásnak is érezzük, és a magunk részérõl szeretnénk egyértelmûvé tenni (Dr. Szabó Zoltán: Már egyértelmû!), hogy ezekbõl a túlszabályozó foglalkoztatási rendelkezésekbõl adódó problémákért sem vállaljuk a felelõsséget abban az értelemben, hogy ahányszor csak lehetett, elmondtuk, nem szükséges és nem célszerû agyonszabályozni a különféle intézmények tevékenységét ebben a vonatkozásban sem.
Ezeket szerettem volna elmondani, és annyit tennék még hozzá, hogy természetesen mivel a frakciók részérõl én voltam az elsõ hozzászóló, nem tudom, más képviselõcsoportok mennyire tartják majd lényegesnek azt, hogy a tényleg nagyon fontos kulturális törvénnyel kapcsolatban az egyetlen plenáris ülésen való hozzászólás alkalmából alaposabban kifejtsék a véleményüket.
A Szabad Demokraták Szövetsége tartja olyan fontosnak a kultúra szabadságát és a kultúra támogatását is, hogy ezért úgy gondoltuk, és úgy gondoltam, ebbõl az alkalomból nemcsak egy rövid, udvarias, formális hozzászólást kell elmondani, hanem el kell mondani azt, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban mi volt a véleményünk, milyen rendelkezések segítik megítélésünk szerint a kultúra támogatását, melyek biztosítják a szabadságát, és melyek azok, amelyek nem elég hatékonyak ebbõl a szempontból vagy kifejezetten problematikusak lesznek.
Mindezekkel együtt, a kialakított kompromisszumok jegyében úgy gondoljuk, hogy a parlamenti vita során a törvény szövegét sikerült javítani, és ennek megfelelõen fog az SZDSZ-frakció szavazni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)