MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy hogyan jövök én ehhez a témához, hiszen eddig a bõ hétéves parlamenti munkám alatt ilyen típusú ügyekkel kevésbé foglalkoztam. Most azonban több olyan jelzés is érkezett hozzám, amelyik azt támasztja alá, hogy ezen törvénytervezet kapcsán számos olyan probléma van - koncepcionális problémák is -, amelyek kapcsán fel kellene hívni ezekre a figyelmet, ahol is számos ponton indokolt lenne változtatni a törvény jelenlegi koncepcióján.
Annyit elöljáróban mindenképpen le kell szögezni, hogy a törvényt magát egy mulasztásos törvénysértés elõzte meg, és az egyes szervezetek - amelyeknek ezekben a témákban mindenképpen az érdekegyeztetés partnereinek kellett volna lenniük - nehezményezik a megfelelõ elõkészítést, a hatékony érdekegyeztetés hiányát a törvény benyújtását megelõzõen.
Én a továbbiakban néhány olyan koncepcionális kérdésre próbálok rávilágítani, amelynél azt remélem, hogy nyitott kapukat döngetek. Tehát azt remélem, hogy a minisztérium és a kormánypártok is partnerek abban, hogy változtassunk, hiszen olyan jelzések is érkeztek hozzám, amelyek ezen pártok részérõl is - tehát a kormánypártok részérõl is - szakmai oldalról hasonló véleményeket fogalmaztak meg, mint amit nekem más oldalról, érdekvédelmi oldalról mások elmondtak.
Az egyik a társas vállalkozások kamarai tagságának az ügye, ami egy igen erõsen vitatott kérdés. Ezzel kapcsolatosan hadd olvassak fel egy rövid szakértõi véleményt:
"A tervezett szakmai kamara létrehozására vonatkozó szabálya nincs összhangban sem a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény rendelkezéseivel, sem a tényleges helyzettel. Az, hogy a szakmai kamara tagsága az egyéni vállalkozók részvételével jönne létre, ugyanakkor a társas vállalkozások nem lennének tagjai, súlyos ellentmondásokat hordoz. A vagyonvédelmi és magánnyomozási szolgáltatások döntõ hányadát a társas vállalkozások végzik, ugyanakkor az egyéni vállalkozásokat tömörítõ kamara határozná meg a szakmai és az etikai követelményeket. Ez nem mûködõképes modell." - állítja a szakmai anyag.
Mindenesetre tényleg célszerû lenne elgondolkodni, hogy ilyen körülmények közepette, amikor az alanyok ezen a területen alapvetõen társas formában mûködnek, mégis azért van nagyszámú alanyi vállalkozó, mert az embereiket vállalkozóként alkalmazzák ezek a szervezetek, tehát ebben az esetben viszont célszerû lenne ezeket összehangolni.
A másik problematika a törvénytervezet kapcsán, hogy csak az úgynevezett élõerõs vagyonvédelmi tevékenységeket szabályozza, tehát az emberek személyes érintettként történõ vagyonvédelmi tevékenységét és nem az elektronikai, mechanikai típusú védelmi típusú tevékenységeket - ilyenek, mondjuk, a biztosítások -, tehát a különbözõ lopásgátló és betörésgátló berendezések gyártását; ennek a profilnak kellene lenni, hiszen egyoldalról megvalósítható az a formája, hogy ezt ember végzi, és megvalósítható úgy, hogy egy technika végzi, de ugyanúgy vagyonvédelmi típusú tevékenységrõl van szó.
(19.00)
Nincsen különösebb indokoltsága, hogy itt szétválasszuk az eszközt, illetve annak a formáját, és ne szabályozzuk ebben a törvényben ezeket a típusú megoldásokat is.
Egy másik problémás terület, amirõl, azt hiszem, képviselõtársaim elöljáróban már szóltak, a profilkényszer kérdése. Nyilvánvalóan nagyon komoly aggályok fogalmazhatók meg a vállalkozások szabadsága oldaláról, a szabad vállalkozások lehetõsége oldaláról. Ugyanis nem lehet megtiltani azt egy személynek vagy egy cégnek, hogy csak egy típusú tevékenységet folytasson, és ne legyen lehetõsége más típusú tevékenységet is adott cég keretein belül folytatni. És megmondom õszintén, jó lenne látni a motivációkat, indokokat is, hogy mi vezette a Belügyminisztériumot erre a típusú szabályozásra.
Ugyanis, ha arra gondoltak, amire én speciel gondoltam, amikor errõl beszélgettem a szakemberekkel, hogy, mondjuk, a feketegazdaság kapcsán lehet ilyen aggodalom, és emiatt kell csak egyfajta profilt hagyni egy adott cég keretein belül, akkor azt mondták nekem erre, hogy itt alapvetõen a feketegazdaság különbözõ cégek közötti számlák manipulálásával dolgozik, és ez semmilyen módon nem csökkenti a feketegazdaság terjedését, kialakulását. Tehát nem ez a megoldás erre, hogy adott cégnél csak egy profilt engedélyezünk, a többi profil megjelenését a cégnél nem. Tehát nem tudom, hogy a minisztérium milyen okok, milyen indokok alapján fogalmazta meg ezt a típusú szabályozást.
Én mindenképpen arra kérném államtitkár urat, hogy tekintsék át még egyszer ennek a kérdését, és amennyiben a racionális érvek inkább ennek az elhagyását, a profilkényszer elmaradását támasztják alá, akkor kérném, hogy a minisztérium legyen nyitott ilyen típusú módosítás elõtt.
Egy utolsó terület a rendõrség és a vagyonvédelmi szolgálatot végzõk közötti kapcsolat kérdése. Itt nyilvánvalóan több probléma is felvethetõ. Az egyik az összeférhetetlenségek szabályozása, ami, azt gondolom, a jelenlegi törvénytervezetben nincsen kellõen végiggondoltan és kellõ alapossággal megfogalmazva. Számos olyan problematika fogalmazható meg, amely mindenképpen felvethet az elkövetkezendõkben jelentõs feszültségeket.
Én egy rövid részt felolvasnék egy ilyen típusú összeférhetetlenségi problematikából: "Ha valaki rendõrnek valamilyen ok miatt nem alkalmas, vagy a testületbõl kivált, azonnal lehet, ha nem büntetett elõéletû, személyvédõ vagy vagyonvédõ. Ugyanakkor nem teheti meg ezt az, aki esetleg fél aktív életén keresztül fegyveres õrzés-védelmet látott el, védelmi rendszereket szervezett, ellenõrzött, tiszthelyettesek, honvédek, határõrök vagy a Vám- és Pénzügyõrség mint rendészeti szerv volt alkalmazottai."
Azt gondolom, ez csak egy példa a több közül. Azt a kérdést is fel kell vetni, hogy bár nyilvánvalóan indokolt az, hogy itt a rendõrségnek - mivel ez az igazi bûnüldözõ szerv, amely államilag felelõs ezért a feladatért - bizonyos monopol jogosítványokat kell adni, és kell adni erõs felügyeleti lehetõségeket is, de, mondjuk, a szabálysértések tekintetében az a típusú szabályozás, ami teljes mértékben a rendõrség kezébe helyezi azt a lehetõséget, hogy megbüntessen különbözõ, nagyon apró szabálytalanságokért, megfelelõ egyenruha viseletének hiányáért, megjelenésért vagy más, ilyen típusú apróbb kifogásokért, komoly büntetéseket szabhat ki, ez nyilvánvalóan egy kiszolgáltatott, függõségi helyzetbe kényszerítheti ezeket a vagyonvédelmi szervezeteket. Azt gondolom, bár nem feltételezem a rendõrség egyes vezetõirõl, vagy megyei, területi, települési kapitányságairól, de a lehetõséget semmiképpen nem szerencsés, mondjuk, az önkény irányában meghatározni megfelelõ jogorvoslati lehetõségek és megfelelõ kontrollmechanizmusok nélkül.
Mint elöljáróban is én magam elmondtam, nem vagyok a téma szakértõje, de úgy érzem, ezen területen a törvénytervezet számos olyan koncepcionális problémát tartalmaz, amelyek feloldása, megoldása nem igazán a mai élet gazdasági viszonyai szempontjából legszerencsésebbnek tûnõ megoldás. Épp ezért kérném a minisztériumot -
most végül is februárban fogjuk folytatni a törvény vitáját -, hogy ezen idõszak alatt folytasson tárgyalásokat mind parlamenti, mind parlamenten kívüli érdekképviseleti szervekkel ezen problémák lehetõség szerinti orvoslására, csökkentésére. Valószínûleg én is fogok módosító indítványokat benyújtani, és remélem, a minisztérium fogadókész lesz e tekintetben.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)