DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az ember soha nem tudja kivonni magát az elõzõ felszólalás hatása alól. Semmiféleképpen nem jogom ezzel kapcsolatban választ adni, de mindenképpen felhívnám a tisztelt miniszter úr figyelmét, hogy Balsay úr most egy nagykoalíciós ajánlatot tett azzal, hogy a nemzeti felemelkedés programját a Fidesz közösen szeretné a kormányzattal elkészíteni. Gondolom, hogy ezt a kormányzatnak mindenféleképpen jó volna megfontolni. (Dr. Medgyasszay László: Helyes!)
Szeretném bevezetõként elmondani azt, amirõl még senki sem szólt, hogy ennek a koncepciónak az elkészítõit, a koncepció egyeztetésében részt vevõ személyeket igen nagy köszönet illeti. Aki az életében valaha részt vett ilyen jellegû munka elõkészítésében, pontosan tudja azt, hogy milyen hihetetlen nehéz azt a nagyon sokféle érdeket egyáltalán definiálni, és az érdekek között valamifajta kompromisszumot, együttmûködést, kooperativitást kiépíteni. Egyetértve azokkal, akik azt mondták, ez csak részben sikerült, azt gondolom, ez egy hatalmas eredmény, hogy itt tartunk, ez már megvan és azért, hogy minden eddigi hozzászóló azt mondta, ez jobbá tehetõ, és a jobbá segítés alapján ez elfogadhatóvá válik, azt hiszem, mind a kormányzatot, mind a mögötte álló szakértõi kört mindenképpen köszönet illeti.
Szeretném még egy apróságra felhívni a tisztelt parlament figyelmét. Ez a parlament az elmúlt négy évben azoknak a törvényeknek az esetében, amiket elfogadott, különösen az ember és környezete vonatkozásában mindenkor koncepciókat és programokat tett le a parlament asztalára. Az elmúlt négy évben hatalmas ívet járt be a kormány ezeknek kapcsán, és bebizonyította azt, hogy valóban élõ jövõképe van, amely jövõképre lehet alapozni mindazt a munkát, ami most itt elõttünk is fekszik.
Szeretném felhívni a figyelmét a tisztelt parlamentnek arra, hogy a területfejlesztés - és gondolom, akik itt vannak ezt pontosan ugyanúgy gondolják mint én, sajnos, elég kevesen vannak itt - nem divat. A területfejlesztéssel kapcsolatos munkálkodása a kormánynak - mind a törvény, mind a koncepcióprogramok megalkotása - külsõ-belsõ kényszer eredménye.
Az egyik kényszerként, amikor azt mondom, hogy külsõ kényszer, azt kell hangsúlyoznom, ami az elõzõekben részleteiben már ismertetésre is került: Magyarország Európa középpontjában, Közép-Európa középpontjában nyitott helyzetben lévõ ország. Ha egy 600 kilométer sugarú kört, ami ma egy napi járásnak felel meg, húzunk az ország körül, akkor mintegy 120 millió ember 18-20 nyelvet beszél. Azt hiszem, hogy roppant felelõssége ennek az országnak földrajzi, történelmi, kulturális és természetesen gazdasági vonatkozásban is, hogy ennek a térségnek szervezõszerepét ellássa, hogy itt nem egy tranzit, nem átutazó szerepet, hanem egy transzfer szerepet, egy kölcsönös olyan megértésnek a központi szerepét játsza el, amelyhez bizony ez a területfejlesztési koncepció kell, hogy pozitív hozzájárulás legyen. Hiszen ennek a kölcsönös megértésnek nemcsak politikai oldalai vannak, hanem ebben a régióban élõ népek, települések, infrastruktúra közötti egyeztetés, összhang megteremtése.
A másik az alulról építkezés, az alsó kényszer, amelyet már a törvény nagyon jól fejezett ki, és akkor, amikor itt némi iróniával megyékrõl beszélünk olyanok szempontjából, akik a települési önállóság hirdetõi - amik mi is vagyunk természetesen -, nem szabad, hogy elfelejtsék, a törvény hatása volt az, hogy létrejöttek elsõdlegesen ezek a fejlesztési, települési társulások, hogy az a megye, amirõl beszélünk és az megyei fejlesztési tanács, amirõl beszélünk, az ma már az egyes önkormányzatok szabad akaratából létrejött társulások halmaza, nem egy adminisztratív, bürokratikus, újraelosztó szervezet. Tehát amennyiben õk a decentralizált pénzeszközök felett rendelkeznek, a saját maguk számára rendelkeznek, és osztanak adott esetben pénzeszközöket.
Ez a törvény és a mögötte lévõ koncepció most nagymértékben és sikeresen fejezi ki azt az egymásra utaltságot, kooperativitást, azt a koordinációt, ami egy egészen megváltozott, lényeges más szemléletben kell hogy érvényesüljön. Nevezetesen most találkozik a magyar parlament az én megítélésem szerint elõször történetében egy olyan anyaggal, amely az évtizedekre visszamenõ ágazati szemléletû hierarchikus rendszereket egy horizontális szemléletû területi kooperatív rendszerekkel egészíti ki, és megkísérli ezek között ezt a fajta összhangot megteremteni. Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon jó munka indult el, ami 5-10 éven belül ki fog tudni teljesedni, hiszen egy ilyen átfogó gondolkodásmód-változáshoz bizony valóban türelem, idõ szükséges.
Ez a koncepció tökéletesen kifejezi a Magyar Szocialista Párt programjában leírtakat, egy ökoszociális piacgazdaság megteremtésének feltételeit. Nevezetesen alapvetõen egy olyan koncepcióról van szó, amelyik figyelembe veszi a környezeti értékeket, benne az épített és természeti környezetet, a humánus szempontokat, de ugyanakkor eszközül kíván szolgálni a magyar gazdaság felemelkedéséhez, a piac további kifejlesztéséhez. Teszi ezt úgy - ami már elhangzott -, hogy sikerül a szubszidiaritás elvét, tehát a helyénvalóság elvét és a decentralizáció elvét követni.
Amivel nagyon egyetértek az az, és ezen tényleg sok javítanivaló van elõttünk, nevezetesen annak a bizonyos prioritásnak a fogalmát jobban kell tudni értelmezni. A prioritás nem lehet 150, 200 vagy 1000, még akkor is, ha részletekbe menõen mindig-mindig megjelenik, hanem néhány fõ kérdésre kell koncentrálni. Úgy gondolom, hogy a területfejlesztés, a területiség lényegébõl adódóan négy alapvetõ prioritást kell tudni majd a továbbiakban erõsíteni, ami benne van ebben a koncepcióban, de úgy ítélem meg, hogy az ezek közötti összhang hangsúlyozása is fontos lesz majd, nevezetesen:
Egy: az emberi környezet védelme mellett minden olyannak a fejlesztése, ami a környezetünket alkotó infrastruktúra, ami lehetõvé teszi az ember és ember közötti kommunikációt, tehát a kapcsolat építésének további feltételeiként rendelkezésre bocsátani, létrehozni egy olyan kommunikációs szerkezetet, amely az elõbb említett összeurópai vonatkozásában, de a hazai kis térségek vonatkozásában egyaránt képes a nyíltságot hordozni.
A másik nagyon fontos dolog, amire ez a koncepció kitér, ami az egyik legfontosabb dolog az emberek képzése, nevelése kapcsán az emberi aktivitás lehetõségeinek megteremtése, magyarul: a munkahelyek megteremtése, az egyre magasabb színvonalú munkahelyek biztosítása. Mindemögött természetesen meg kell húzódni egy más család- és más társadalom-koncepciónak, amely szintén tükrözõdik a koncepcióban egyes részekben.
A harmadik ilyen fõ prioritás a gazdaság szerkezetét kell hogy érintse, errõl is többen beszéltünk már. Az innováció fogalma nem csak a fejlettekhez tartozik. Nincs olyan szûk metszete, nincs olyan alacsony szintû relativizált kisegysége a gazdaságnak, amely ne csak akkor tudna fejlõdni, ne csak akkor tudna lépést tartani, életben maradni, ha nem volna innovatív. Ebbõl adódóan az innováció fogalma a harmadik, amelynek elõsegítése a koncepció lényeges eleme, jobban hangsúlyozandó.
A negyedik pedig, ami a szervezeti, az eszközrendszerre vonatkozik, az természetszerûleg az információ, a mindenki által szabadon elérhetõ információ lehetõsége. Ezt értem a társadalmi fejlõdés, a gazdaságfejlõdés elemeire egyaránt.
Ez a négy szorosan egymásra épül. Ha nincs biztosítva egy kapcsolatrendszer az egyén, a társadalom és a gazdaság egyes elemei, az önkormányzatok között, az információ nem tud áramolni ha nincs információ, akkor bizony nincs innovatív gazdaság. De ha jól meggondoljuk, mit jelent azt innovatív gazdaság? Azt jelenti, akik a gazdaság szereplõi, azok az emberek, akik a hétköznapi munkát végzik, kellõ felkészültséggel rendelkeznek szellemi, fizikai értelemben egyaránt, képesek õk maguk megújulni. Tehát itt, amikor innovációról beszélünk, e négy tényezõ egységérõl, a társadalmi megújulásról, tehát a társadalmi innovációról kell beszélni.
Az anyag mennyiben tükrözi ezeket az elveket? Nem ismételném meg mindazt, ami az elõzõekben véleményekben elhangzott, hogy igen, fogalmaiban és alapelveiben átveszi, erõsíti azt, amit Európában elfogadnak, ami iránt mindenféleképpen elõre kell haladnunk. Emellett ráadásul racionális, kitûzi a célokat, a célok mögött feltûnnek az irányelvek, és az irányelveket követõen megjelennek a feladatok. Amiben túl nagy elvárásunk van, az az, amiben a legnagyobb hiányosságot is fel lehet fedezni, akár csak egyetlen egy mondattal pótolható, mondanám a miniszter úrnak, nevezetesen az, hogy a feladatok végrehajtására szolgáló eszközök konkrétan, célszerûen, területenként, adott esetben ágazatonként vagy problémánként nincsenek megfogalmazva.
(10.40)
Rendben van, tudjuk, hogy ez egy koncepció. Általában a programoknak kell megfogalmazni a felelõst és az eszközt, de a határozati javaslat végén legalább annak az egy mondatnak meg kell jelenni, hogy a kormány igenis legyen kötelezve arra, hogy a koncepció végrehajtásának érdekében a mindenkori költségvetéshez kapcsolódóan - de azon túlmenõen, középtávon is - fogalmazza meg azokat az eszközöket, amelyek nélkül az egész kedves beszélgetéssé válik, de igazi, konkrét végrehajtó eredménye nagyon kevés lesz.
Ami az anyagból nekem - struktúrájában - hiányzik: miközben tények vannak - és vitatkoznék Szentkuti úrral, mert igen, ismerjük az egyes térségeknek, területeknek a pillanatnyi információit, mert rendelkezésre állnak. Nem az a probléma, hogy nincs területi információrendszer. Jó, épül ki, vannak hiányosságai. Sokkal nagyobb probléma az, hogy az azokból levonható következtetés mechanizmusa, tehát az értékelõrendszerek, a szakértõi rendszerek hiányzanak emögül. Ebbõl az anyagból tehát nem érzem kellõképpen kihangsúlyozódni, hogy az egyes térségeknek, az egyes területeknek melyek az erõsségei, melyek a gyengeségei, melyek a fejlesztésre vonatkozó lehetõségei, adottságai, és melyek azok a veszélyek, amelyek bekövetkezhetnek, ha nem nyúlunk hozzá.
(Az elnöki széket dr. Kávássy Sándor, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Azt hiszem, hogy igen, ezen hangsúlyok kiemelése könnyen megtehetõ a következõ idõszak munkájában. Szeretnék viszont csatlakozni azokhoz, és egy sajátos funkciómból adódóan mint a Budapesti Agglomeráció Regionális Fejlesztése Tanácsának elnöke is azt mondom, hogy ennek az anyagnak - miközben végre történelmi jelentõségû lépést tesz, azaz megteszi a regionalizmus irányába történõ elsõ fontos lépést - rendkívüli hiányossága, hogy nem hívja fel a figyelmet arra, hogy nagyon sokfajta részletes régiót ismerhetünk. Egyetlenegy olyan változatot tartalmaz a statisztikai, adminisztratív régiókra vonatkozóan, amely az én szerény személyem megítélése - és most nem bújnék a frakció egysége mögé - szerint hibás, alapvetõen hibás. Ha elfogadjuk azt, hogy valóban van külsõ kényszer, és az ország Közép- Európa központi térsége, és a magyarországi régiók hordozzák magukban azt a kötelezõ felelõsséget, ami a teljes környezetükre vonatkozó transzferszerepre vonatkozik; hogyha elfogadjuk, hogy Európában központi fejlesztési feladat a határ menti térségek együttmûködésének fejlesztése - és bocsánatot kérek: nem úgy, ahogy elhangzott, hogy magyar lakta települések nem, hanem egy jóval nagyobb térség történelmi, kulturális egységével való összhang megteremtése -, akkor bizony a központi régió egy teljesen más szemléletû regionális képet kell hogy tükrözzön.
Az anyagban vannak utalások arra, hogy igen, van a környezetünkben egy olyan településsor, amely Budapesttel együtt kooperációban, ilyen munkamegosztásban, stb. De ugyanakkor az én megítélésem szerint abszolút hibásan határolja le Pest megyét mint központi körzetet. Teljesen egyetértek azzal, hogy a mai megyerendszert a regionalizmus szempontjából, egy újfajta térségi szemlélet szempontjából bizony akár részleteiben, határaiban is fölül lehet vizsgálni. Egyszer már mertem volt ironikusan mondani, hogy nem hiszem azt, hogy csak két nagy megyei vezetõ elvtárs - adott esetben Papp elvtárs és Varga elvtárs - harca döntheti el azt, hogy Keszthely hova tartozik ebben az országban, hanem bizony egy sokkal távlatibb nemzetfejlesztési képbõl visszahatva meg kell oldanunk azt, hogy ezek a régiók valóban mûködõ, funkcionális és azokra épülõ statisztikai, adminisztratív régiók legyenek.
Végezetül azt szeretném mondani, hogy miközben elvégzõdött egy hatalmas munka, ez a munka természetesen egy folyamat elsõ eleme, mi most itt, a parlamentben nagyon komoly politikai felelõsséget hordozunk annak érdekében, hogy a következõ kormányok számára ez a fejlesztési koncepció az elõbb említett hiányosság kiküszöbölésével általánosan jó iránymutató legyen. Azt hiszem, rendkívüli felelõsségünk van abban, hogy ne elégedjünk meg a területfejlesztésre fordítható pénzeszközök arányának, nagyságrendjeinek, fajtájának, formájának a pillanatnyi megjelölésével. Az anyag tökéletesen utal arra, hogy sajnálatos módon reálértékben a közvetlen területfejlesztési eszközök nagyságrendje nem nõ, az ebben a költségvetésben is elfogadandó részei például privatizációból származnak, nem pediglen a központi költségvetésnek évente valorizált, sõt, növekvõ elemeit jelentik. Akkor, amikor 250-300 milliárd forint fordítódik ebben az országban területfejlesztésre, elfogadhatatlan, hogy közvetlenül 8-10 milliárd jelenjék meg mint ennek motorja, mobilizáló ereje, még akkor is, ha a kiegyenlítésre, más feladatokra regionális és decentralizált források jelennek meg. Ezek az én megítélésem szerint rendkívül kevesek.
Azt hiszem, hogy ez különösen akkor válik majd nagyon fontossá, amikor valóban harmonizálni kell ezeket az eszközeinket az Európai Unió igényeivel. Amely irányba - mint miniszter úr mondta - megtettük az elsõ lépést, megszületett ez a kormányhatározat, vannak tehát a feladatainkhoz hozzárendelt lehetõségeink is, de ezek megítélésem szerint nem elégségesek.
Megköszönve a figyelmet, arra szeretném felkérni képviselõtársaimat - már elõfordult és nagyon sikeres volt a környezetvédelem programjával kapcsolatban az olyan többpárti együttmûködés, amelynek végén a magyar parlament 98 százalékban, ellenszavazat nélkül fogadott el egy hihetetlen kemény, nagyon elõremutató magyar programot -, szeretném arra kérni képviselõtársaimat, hogy legyenek segítségére ne csak a kormánypártoknak, hanem a kormányzatnak abban, hogy ez a fajta együttmûködés most is alakuljon ki, és remélem, hogy akkor a tavasz folyamán tényleg eredményesek leszünk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)