BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az európai uniós tagságunkig öt év van elõttünk. 2002-ben megnyílhatnak számunkra az Unió strukturális alapjai, vagyis magyarul olyan, Magyarország számára eddig még soha nem látott források, amelyek a regionális politikába érkeznek. Akarjuk, nem akarjuk, az Európai Unió ezeket a forrásokat a régióknak küldi, a regionális politika, a területfejlesztés lehet tehát az elkövetkezendõ idõszakban az a hajtóerõ, amelynek segítségével valódi, igazi országinnováció jöhet létre, ahogy ez Írországban vagy Portugáliában megtörtént. Ha tehát értékeljük az elõttünk lévõ koncepciót, akkor ez a követelmény, az európai uniós követelmény az, amihez mérni kell - belátjuk, magasra emeljük a mércét, de nemcsak mi, hanem az idõ is, amely most már egyre rövidül.
A koncepció másfél éves késéssel került az asztalra, elszakadt a törvénytõl. Ennek az a hátulütõje is megvan, hogy a megyei területfejlesztési koncepciók nagy része készen van, és így egyáltalán nem csoda az, hogy ami itt elõttünk van, az tulajdonképpen inkább a megyei területfejlesztési koncepciók egyfajta gyûjteménye. Ezen csodálkozni másfél év távlatából nem lehet, csak szomorúan állapítjuk meg, hogy lényegében ez a koncepció nem egy országos koncepció, hanem egy gyûjtemény. Azt mondja ez a koncepció, hogy az elõterjesztés nem tartalmaz címzett feladatokat sem a megyék, sem a települések számára. Nekünk az a véleményünk, hogy óriási hiba, miszerint nem tartalmaz címzett felelõsséget sem a megyék, sem a települések, sem a régiók számára. Merthogy mirõl is van szó? Pontosan arról a kérdésrõl van szó, amit már több képviselõtársam felvetett, nevezetesen arról, hogy akkor, ha ezek a hangsúlyok nincsenek kijelölve, valóban nem tudom, hogy egy egyszerû gyûjteménynél többrõl tudunk-e beszélni itt ma a vitában.
Három kérdést szeretnék bõvebben érinteni: az egyik az intézményrendszer, a másik az ágazatok ügye, a harmadik pedig a különbség Kelet- és Nyugat-Magyarország között.
(11.30)
Az elsõ az intézményrendszer. Az a véleményünk, hogy mind a törvény, mind a koncepció nyitva hagyja a kompetencia kérdését. Mirõl van szó? Van a megye, ami egy önkormányzat; vannak a területfejlesztési tanácsok, ami nem önkormányzat, de a pénzt a területfejlesztési tanácsok osztják; van a koncepcióban tervezési statisztikai régió, szám szerint 7 darab; van területi fõépítészi iroda, szám szerint 8 darab; van idegenforgalmi regionális intézményrendszer, szám szerint 9 darab régió, és tudjuk, hogy van környezetvédelmi felügyelõség, szám szerint 12. Akkor a megye és a megyei jogú városok kérdését nem is említettem.
A gyakorló állampolgár óhatatlanul felteszi a kérdést ebben az esetben, hogy és akkor tessék mondani, hol van a hatalmi szint. A térségi hatalmi szint ott van, ahol a pénz van: a területfejlesztési tanácsoknál, de minden különösebb felelõsség és minden különösebb számonkérhetõség nélkül. A területfejlesztési tanácsoknál ugyanis nincs egy forint helyben képzendõ forrás vagy képzõdõ forrás, egyszerûen ezek a tanácsok osztják a pénzt.
Én örülök, hogyha kormánypárti, nevezetesen SZDSZ-es képviselõk is megfogalmazzák ezt a problémát, mi azonban továbbmegyünk, és nekünk az a véleményünk, hogy nemcsak mindössze a megvalósításban van a probléma, hanem a rendszer önmagában hordozza ezt a kettõsséget, és önmagában hordozza ezt a problémát. Az egész rendszer a véletlenre bízza azt, hogy létrejönnek-e a régiók, és képesek lesznek-e európai értelemben vett versenyképes forrásokat akkumulálni. Akkor én most azt mondtam, hogy képesek lesznek-e ezek a régiók, olyan külsõ magánbefektetõk privát forrásokat akkumulálni, amelyeket összetéve az állami és önkormányzati pénzekkel valóban sikeres innováció hajtható végre. Az a véleményünk, hogy ennyire szoft módszerekkel ez a dolog nem fog menni. Amirõl beszéltem, nem egyedül a területi politika feladata, de egy kétharmados koalíciónak ezt a kérdést meg kellett volna tudni oldani. Itt ugyanis nincs többrõl és kevesebbrõl szó, mint egyfajta modernizációról, ami ezalatt a négy év alatt elmaradt.
Színezi a dolgot az állami alapok elosztása is, ahol decentralizáció helyett pillanatnyilag egy igen becsületes dekoncentráció folyik. Mirõl van szó? Nézzük meg a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei integrált szerkezet-átalakítási programot. '94 és '97 között három évre volt szükség ahhoz, hogy ebbõl valami legyen. Az elsõ évben, '94-ben a kormány csak javasolta az ágazatok részére a részvételt, a második évben felkérte az ágazatokat, a harmadik évben elrendelte. Tehát akkor, amikor élesben mennek a dolgok, úgy tûnik, hogy a kormány részérõl sem mûködnek a szoft módszerek.
Az Európai Unió országvéleménye felhívja a figyelmet, hogy nem látható pontosan, hogy a hazai fejlesztési források miként feleltethetõk meg az Unió strukturális eszközeinek. Nem becsülhetõ pontosan Magyarország társfinanszírozó képessége. Társfinanszírozás, abszorpció. Új fogalmak az Európai Unióban, és ezek nemigen lelhetõk fel ebben az anyagban, ami elõttünk van. Talán azért, mert az európai uniós jártasság megszerzése, bizony, a területi politikában még hátravan, nemcsak a központokban, hanem a területen is.
Az abszorpciós képességgel is komoly gondok vannak. De hiszen miért ne lennének, amikor az elõttünk fekvõ területfejlesztési koncepció programok helyett, amit az Európai Unió elvár, projekteket tett le az asztalra? Ez folyik ma a területfejlesztési tanácsoknál is, ezt az élet igazolta. Önmagukban a projektek nem emelik az adott térség gazdasági fejlõdését, vagyis magyarul: nem segítik elõ évrõl évre az abszorpciós képesség növekedését. Itt van az az ellentmondás, amit a területfejlesztési koncepció magában hordoz, hogy miközben kis térségekben, megyékben, ugyanúgy országosan is projektekrõl beszél a koncepció programok helyett. Ami itt le van elõttünk rakva, az tulajdonképpen egy ágazati fejlesztési projektkatalógus.
Beszéljünk akkor az ágazatokról! Elhangzott szocialista képviselõtársam részérõl, hogy itt, ebben az elõttünk fekvõ koncepcióban megjelenik az, hogy az ágazatok vonatkozásában horizontális szint is létezik már. Én nem így látom. Nem igazán fogalmaz meg ez a koncepció elvárásokat az ágazatokkal szemben. Hadd említsek néhány példát, hogy mire gondolok, amikor nem katalógust várunk el egy koncepciótól, hanem valódi, igazi programot!
Vegyük például azt, hogy a közlekedésben a tranzit, ami ebben az országban van, létezik és lesz, egy jelentõs területi politikai tényezõ. Ha ennek kiemeljük egy elemét, a vasutat, akkor a koncepció ebben a vonatkozásban - nagyon helyesen - kombinált fuvarozásról beszél. Igen, de kombinált fuvarozás a szerzõdések értelmében csak 100 km/h sebességnél lehetséges. Ennek a mai vasút nem tud megfelelni. Ez azt jelenti, hogy elkerülhetetlen az elkövetkezõ években a vasút modernizálása. Ez azt jelenti, hogy bizonyos területek vasút nélkül fognak maradni ebben az országban, illetve a koncepció nem ad választ a regionális vasút kérdésére, nem mondja meg, hogy mi az az egységes közlekedési rendszer, hol van az az egységes tarifarendszer, mi a követelmény az ágazattal szemben - és a hangsúly a követelményen van.
Mondok egy másik példát. Én kifejezetten bûnnek tartom, hogyha a területi politika egy ilyen koncepcióban nem veti föl az úthálózat, a gyorsforgalmi hálózat koncessziós rendszerének legalábbis az újragondolását. Miért nem fogalmaz meg a területi politika elvárásokat a gyorsforgalmi hálózattal szemben?
Mondok egy másik példát. A kilencvenes években a telekommunikáció ugrásszerû növekedésének vagyunk a tanúi. Ma már azonban ez a növekedés bizonyos korlátokat is fölmutat: a magas árak, a nem költség alapú árak, ezek korlátok. Miért nem fogalmaz meg a területi politika az ágazattal szemben elvárásokat? Igen lassú Magyarországon az árszerkezet miatt az adatátviteli szolgáltatások fejlõdése. Ez Kelet- és Észak-Magyarország szempontjából kardinális kérdés, nevezetesen az, hogy mûködjenek a virtuális infrastruktúrák. Miért nem fogalmaz meg valamit a politika?
Az agrárium. 700 ezer hektár földterület gyepesítésére fog sor kerülni, leírja a koncepció. De kérem, miért nem mondja meg, hogy melyik régióban fog ez bekövetkezni? Ott mi a teendõ? És hogyan kapcsolható ez össze a vidékfejlesztéssel? (Dr. Kis Zoltán: Földminõség kérdése!) Földminõség kérdése, de ma már az országban a földminõség nagyon jól nyomon követhetõ. (Dr. Kis Zoltán: Így van, meg is van!) Miért nem támaszt tehát követelményt az ágazatokkal szemben? Miért merül ki a területi politika tevékenysége mindössze abban, hogy néhány projekt okán belenyúl az ágazatok zsebébe?
A harmadik kérdés, amirõl beszélni szeretnék, a különbség Nyugat- Bs Kelet-Magyarország között. Tradicionális törésvonalak váltak láthatóvá az elmúlt években. Ha összehasonlítjuk Magyarországot az Európai Unióval, akkor ebben az összehasonlításban Magyarország a harmadik belsõleg legdifferenciáltabb ország. Lehet vitatni, de ez tény.
A Szonda Ipsos az Integrációs Stratégiai Munkacsoport felkérésére elvégzett egy kutatást, aminek az a lényege, hogy ki nyer és ki veszít az európai uniós csatlakozásunkkal. Egyértelmûen az a lakosság véleménye, hogy a vesztesek a keleti országrész lakói lesznek. Így van- e ez? Igaz-e? Az ország ma valóban keletre és délre lejt. Vannak az országban dinamikusan fejlõdõ térségek. Hála istennek, fejlõdjenek tovább ugyanebben az ütemben! Ugyanakkor azonban az Európai Unió nemzeti feladattá teszi ezeknek a differenciáknak és különbségeknek a megoldását.
(11.40)
Mi lehet itt a koncepció? Öt év múlva Magyarország keleti határa lesz az Európai Unió keleti határa. Miközben egész Kelet- és Észak- Magyarország egy centimétert nem mozdul Nyugatra, a geopolitikai helyzetében óriási változás fog keresztülmenni; olyan helyzeti energiája fog felszabadulni, hogy egy minõségi ugrás következhet be ezekben a térségekben. Ez egy belátható idõszak. Azt gondoljuk, teljesen más ez a megközelítés, mint az elmaradott térségek támogatása: ez igazi, valódi országinnováció.
A Néppártnak az a véleménye, hogy a beterjesztett koncepció valójában egy rendes munka, és egy jó szándékú anyag, de elkerülte a szembenézést a valós problémákkal, és ebbõl kifolyólag nem tudja megadni a választ a kihívásokra. Ez az anyag elsõ helyen a napi problémák megoldására koncentrál, még akkor is, ha ezek a napi problémák idõben esetleg több éven keresztül valósulnak meg; az a véleményünk, hogy a válasz, amelyet ad a problémákra, nem kellõ hatékonyságú. A tét azonban óriási, ami elõttünk áll; ahogy a bevezetõben említettem, itt olyan pénzügyi források jelennek meg, amelyeknek a felhasználása számunkra egy bizonyos idõben - feltehetõleg körülbelül egy tízéves ciklusban - fog rendelkezésre állni. Nekünk az elkövetkezendõ négy évben erre készülni kell; ez az, amit elvárnánk a területi politikától.
Úgy hiszem, a feladat óriási. Ez a koncepció ennek nem felel meg, és feltehetõleg ennek a kidolgozása már a következõ kormányra marad. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)