DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Köszönöm, elnök úr. Lehet, hogy én nyomtam meg a gombot egy késõbbi idõpontban, elnézést kérek. Azt hittem, hogy még esetleg lesz hozzászólás.
Tisztelt Ház! Én azt gondolom, a mai vita egyértelmûen mutatja azt, hogy konzultációra van szükség a parlament pártjaival, a következõk miatt: én úgy gondolom, hogy a vitában ma már megjelenik bizonyos értelemben az, hogy a következõ évben választások lesznek Magyarországon. Ez legmarkánsabban Torgyán elnök úr megszólalásában volt jelen - én nagyon remélem azt, hogy még az elkövetkezendõ idõszakban felülbírálja ezt az álláspontot. Hiszem, hogy jól ismeri fel a Kisgazdapárt a saját érdekét; hiszem, hogy rájön arra: elementáris kötelezettsége a parlamentnek, hogy Magyarország és Magyarország vidéke számára ezt a fejlesztési koncepciót - még ebben a ciklusban - elfogadja.
Miért mondom ezt? Pontosan azért, amiért Barsiné Pataky Etelka képviselõ asszony megfogalmazza a feladatot. Elfogadom, hogy ebben a fejlesztési koncepcióban vannak viták; elfogadom, hogy a prioritások lehetnének hangsúlyosabbak. Majd a parlament hangsúlyosabbá teszi! Kíváncsi leszek egyébként, hiszen ne felejtsük: nemcsak mi, akik itt ebben a Házban vagyunk, alkotjuk ezt a koncepciót, és a magyar területfejlesztés ügyét. Pláne nemcsak azok, akik ma itt vagyunk, hanem a Ház egésze! Ez azt jelenti, hogy én elfogadok minden kritikát, ami elvi alapon áll, és itt nagyjából ilyenek fogalmazódtak meg - nem térek ki azokra, amelyek csak kifejezetten politikai felszólalások voltak.
Éppen ezért nagyon köszönöm a felszólalásokat, rendkívül fontosnak tartom õket; és fontosnak tartom azt is, hogy megfogalmazódik minden felszólalásban egy aggódás. Tudom, hogy a területfejlesztési koncepció nem tökéletes. Hozzáteszem: tudtuk, hogy a területfejlesztési törvény nem volt tökéletes; de hogy a Ház elfogadta, annak az az eredménye, hogy ma Magyarország területfejlesztési szempontból mintaország. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor lehet, hogy azt tudjuk mondani: a koalíció nem tudta ezt elfogadtatni nemzeti konszenzussal - lehet, hogy ez egy jó dolog. Lehet, hogy azt mondhatjuk: visszaadtuk, mert a dolog nem volt tökéletes - az is lehet, hogy ez is egy jó, politikai értelemben kezelhetõ dolog. De hogy veszítünk Magyarország abszorpciós képességének kialakításában, az egészen bizonyos. Mert ha megállítjuk, a megyei fejlesztési tanácsok nem fogják tudni hova tenni ezt a kérdést, nem fogják tudni a saját munkájukat elvégezni; és azzal értek egyet, hogy bizony itt 2002-ben elindulnak bizonyos folyamatok.
Arra szeretnék visszatérni, amit Baráth Etele elnök úr fogalmazott meg: igenis, itt óriási az elvárás! Ez nem a nemzeti program igényével fogalmazódott meg. Ez egy országos területfejlesztési koncepció; ezzel az igénnyel írtuk, nem gondolunk arra, hogy ez fogalmazza meg Magyarország nemzeti programját. Ez, azt gondolom, a területfejlesztési tárca oldaláról nem valósítható meg; egyetértek azzal, ha a parlament úgy dönt, hogy ebbõl formáljon egy nagyobb ívû anyagot, amelyik a gazdaságpolitika egésze, Magyarország fejlõdése minõségi megformálásának irányában elmozdulás a parlament számára: erre joga és lehetõsége van. Mi mindent el fogunk követni, hogy ebben a munkában a parlamenti képviselõket segítsük.
Nem szeretném azt - és nagyon szeretném kérni a tisztelt Házat ennek az elkerülésére -, hogy abba a helyzetbe kerüljünk, amelyben azt vagyunk kénytelenek kommunikálni, hogy letettük a parlament asztalára az anyagot, és itt politikai problémák miatt a dolog elakadt.
Éppen ezért befejezésül azt tartom megfogalmazandónak a magam részérõl - csak azért, hogy még a következõ napirendre is sor kerülhessen -, hogy kérjem a felszólalókat és a parlamenti pártok vezetõit: fogadják el Baráth Etele elnök úr javaslatát, miszerint érdemi módosításokkal, de még ebben a ciklusban igyekezzünk ezt a koncepciót elfogadni.
Szeretném elmondani azért néhány szó erejéig, hogy azok a problémák, amelyek ma elõállnak a területfejlesztés ügyében, természetesen ahhoz kötõdnek, hogy mi igyekszünk mindig a legjelentõsebb konszenzussal elfogadni a döntéseket. Az, hogy ma az SZDSZ bírálja, hogy a területfejlesztési tanácsokban pénzosztó szerep mutatkozik, az egyik oldalról ugyanígy jogos, mint ahogy megfogalmazzák ezt más ellenzéki képviselõk. De ugyanakkor arra is rá szeretnék mutatni, hogy Barsiné Pataky Etelka szerint rossz maga a területfejlesztési tanács, mert a megyei közgyûlés esetleg alkalmas lenne erre a szerepre. Én azt tudom mondani, hogy ez a két, egymással ellentétes koncepció természetesen megfogalmazódott az országos területfejlesztési törvény elfogadása kapcsán is, és ott is kiderült, hogy olyan ügyekben, amelyekben nincs úgynevezett nagy társadalmi konszenzus, és a politikai erõk túlságosan keményen feszülnek egymásnak, nincs más választásunk, mint nem ideális modell szerint, de mégiscsak a gyakorlatban folytatni a változtatásokat.
Tehát azt gondolom, abba az irányba kellene menni, hogy fogadjuk el a különféle módosító javaslatokat - ha ezek elfogadhatóak -, fogadjuk el a koncepciót; természetesen tudjuk, hogy nem ez a világon a legjobb területfejlesztési koncepció - tisztában vagyunk vele! De akkor számoljunk egy picit - és ezzel befejezem -, csatlakozom Barsiné Pataky Etelkához: 2002-ben egészen bizonyosan indul az óra. Én azt mondom, az óra 2000-ben indul; 2000-ben, azért, mert a strukturális alapok elõfinanszírozási rendszere 2000-ben - mivel akkor fogadja el az EU a saját költségvetését - megnyílik Magyarország számára.
Akkor gondoljuk végig azt, játsszuk azt a játékot, amely szerint már nem ez a parlament fogadja el - mert nem a kormány fogadja el, félreértés ne legyen, a parlament fogadja el -, amely parlamentben egyenrangúan vannak jelen a pártok, a kormánykoalíció oldalán egy nagyobb felelõsség van - tehát hogy nem ez a parlament, hanem a következõ. Akkor gondoljuk végig, hogy mi lesz a következõ parlament elsõ számú dolga a költségvetéssel, a problémákkal, és az összes többi gonddal kapcsolatban; és utána önkormányzati választás lesz, amikor elsõsorban arra fogunk készülni, hogy az önkormányzati választásnak megfeleljünk. Tehát mikor lesz elfogadva az országos területfejlesztési koncepció? Mikor tudunk iránymutatást adni majd a megyei fejlesztési tanácsok, a megyei közgyûlések és kistérségek számára, amelyek egyébként épp az önkormányzati választásokra fognak készülni?
(11.50)
Hogy fogunk mi 2000-ben abszorpciós képességet letenni Magyarország asztalára? Nos, az a válaszom, hogy ez egy megengedhetetlen idõkésés. Ehhez nagyon nehezen tudom jó szívvel adni a kormányzat igenjét. Mindent meg fogunk tenni azért - és kérem önöket, tegyünk meg mindent azért -, hogy ez a dokumentum javításokkal, de a következõ év tavaszán elfogadható legyen, hogy a területfejlesztés minden szereplõje ebbõl az anyagból a saját munkáját, a saját felkészülését elvégezhesse.
Ha ezt nem tesszük, akkor nagy valószínûséggel 2000-ben ezek az intézmények, ezek a szereplõk - önkormányzatok, kamarák és egyebek - felelõst fognak keresni, hogy miért nem tudták õk elvégezni a saját feladatukat, miért nem tudtak õk felkészülni arra a feladatra, ami... Ebben, azt gondolom, nagyon komolyan el kell gondolkodnunk. Nagyon hiszek abban, hogy a mai vita és az elkövetkezendõ hetek arra fogják ösztönözni mindazokat, akik számára fontos a magyarországi területfejlesztés és regionalizmus, hogy módosításokkal igyekezzünk ezt a parlamenti döntést a jövõ évi elsõ idõszakban elfogadni.
Mi - mint Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium - természetesen mindent meg fogunk ezért tenni: mind szakmai kiszolgálását adjuk a bizottságoknak, mind bármilyen típusú egyeztetésben a minisztérium munkatársai és háttérintézményei egyértelmûen részt vesznek. Ha indokolt, akár csupa szürke ábrát teszünk ebbe a dokumentumba, ha ez lesz az elfogadás alapja. De mindenképpen azt szeretnénk, ha ebben a kérdésben az elkövetkezendõ idõszakban kísérletet tennénk arra, hogy minden parlamenti párt konszenzusával jövõ év tavaszáig fogadjuk el a törvényt. Szomorú lennék, ha nem sikerülne. De még egyszer szeretném kérni önöket, hogy legyenek ebben a kísérletben partnerek. A véleményeket, a kritikákat köszönjük, ezeket meg fogjuk fontolni. Azt remélem, hogy Baráth Etele elnök úr javaslatát minél többen elfogadják, és egy intenzív munkával, a szükséges kiegészítésekkel a dokumentum elfogadható lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)