DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kis Zoltán államtitkár úr példamutatóan tartalmas expozéja után inkább csak arra a dilemmára szeretném a figyelmet ráirányítani, amelyet a géntechnológiával módosított szervezetekrõl szóló törvényjavaslat feltehetõen a társadalomban ki fog váltani.
Az ember évszázadok óta igyekszik olyan élõlényeket, növényeket, állatokat létrehozni, amelyek fokozottan szolgálják céljait: olyan növényeket, amelyek nagyobb kalászokat termelnek, zamatosabb gyümölcsöket érlelnek; olyan teheneket, amelyek több tejet adnak; olyan juhokat, amelyek hosszabb szálú gyapjút hoznak létre és olyan lovakat, amelyek gyorsabban futnak. Általános törekvés az is, hogy a termelt növények, a tenyésztett állatok ellenállók legyenek a betegségekkel szemben, gyorsan adjanak termékeket, kevesebb munkaráfordítással és olcsóbban álljanak az ember rendelkezésére.
Ebbõl a célból a tudomány többféle nemesítési módszert alakított ki. Elõször csak az átlagosnál jobb tulajdonságokkal rendelkezõ egyedeket emelték ki az állományból és ezeket szaporították el, vagyis pozitív szelekciót hajtottak végre. Ezzel párhuzamosan kiszelektálták a beteges, korcs, gyenge hozamot produkáló egyedeket is, és megakadályozták ezek elszaporodását.
A XIX. század közepén lényeges változás történt, amikor Gregor Mendel, cseh szerzetes tanár kidolgozta a keresztezéses nemesítés alapjait. De ugyanekkor fölfigyeltek már a tudósok arra is, hogy nagyon ritkán ugyan, de elõfordul, hogy bizonyos külsõ hatások következtében a szülõegyedektõl alapvetõen eltérõ tulajdonságokat mutató utódok, mutánsok jönnek létre, amelyek igen értékes tulajdonságokkal is rendelkezhetnek, csakhogy az ok hosszú ideig titok maradt, nem tudták a mutációk okát megfejteni.
A titokról a fátylat a géntechnológia lebbentette fel. Ez lényegében hagyományos nemesítõi tevékenység, amelyet azonban nem a vak véletlen, hanem az ember tudatosan irányít. A molekuláris nemesítés célratörõ, gyors, és vele olyan célok is elérhetõk, amelyek a hagyományos módszerekkel korábban megoldhatatlannak látszottak. Gondoljanak csak arra, hogy milyen nagyszerû dolog az, ha nehézfém- kiürítõ géneket lehet az utak mellett termelt növényekbe beépíteni, és ennek következtében megszabadulnak az ólom és kobalt vagy más egyéb nehézfémek terhelésétõl. Vagy: ha a fiatalok között olyan nagyon kedvelt farmernadrágok számára nemcsak fehér gyapjúszálakat, hanem kék, zöld vagy piros gyapjúszálakat is elõ lehet állítani, akkor nem kell az anyagot megfesteni.
A géntechnológia forradalmasítja a növénynemesítést és az állattenyésztést. A lényege az, hogy a megcélzott géneket kiemelik egy szervezetbõl, és átültetik egy másik, sokszor genetikailag távoli egyedbe. Tehát megkerülik a természetes evolúció lassú folyamatát, amirõl Szántó képviselõtársam is az elõbb beszélt. Kétségtelen, hogy a génmanipuláció átlépi az evolúciós határokat, és ha az élõlények eredeti védelmi mechanizmusai korlátozódnak, nagy veszéllyel járhat a minket körülvevõ környezetre és az élõvilágra. Helytelen volna azonban ezeket a veszélyeket egy jogállamban túldimenzionálni, és a még nem bizonyított és be nem következett veszélyeket a kísérletileg bizonyított, illetõleg a gyakorlatban megvalósult elõnyöktõl függetleníteni. A veszélyeket és az elõnyöket kétségkívül együtt kell mérlegelni.
Tisztelt Ház! Már önmagában az is figyelemre méltó, hogy a géntechnológiával módosított szervezetekrõl szóló törvényjavaslat a parlament elé kerül. Eléggé hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy az agrárium rendszerint valami olyan témával hozakodik elõ, ami azt sugallja a vitában érdekelteknek, hogy itt általában könnyen áttekinthetõ és elbírálható kérdésekrõl lehet szó. Meggyõzõdésem azonban, hogy a géntechnológiai törvény nem ebbe a kategóriába tartozik. Sõt, éppen ellenkezõleg! Tartok tõle, hogy a probléma sok vitát fog kiváltani a társadalomból, és a vélemények élesen megoszlanak, összecsapnak majd.
Valószínû, hogy az egyik tábor azt állítja, hogy az embernek nincs joga beavatkozni a természet bölcs törvényeibe, mert elrettentõ példák kétségkívül vannak. Szakmai körökben ismert tény például, hogy a brazil dió génjével manipulálták a szóját. A dió génje azt az allergiát okozó vegyületet is átvitte a kezelt szójába, amely korábban csak a brazil dióra volt jellemzõ. Azok az emberek tehát, akik ezt a szóját fogyasztották, ugyanazokat az allergiás reakciókat voltak kénytelenek elszenvedni, mint akik a brazil diót fogyasztották.
A társadalom másik része viszont bizonyára azt fogja vallani, hogy felvilágosult embernek nincs joga figyelmen kívül hagyni a tudomány kínálta lehetõségeket, amikor növekszik az emberiség létszáma, amikor csökken a termõterület, amikor a betegségek és kártevõk egyre több terményt semmisítenek meg, amikor milliókra rúg az éhezõ gyerekek és felnõttek száma a világon. Valódi dilemma ez tehát, amely nagyon is indokolja azt, hogy a génmanipuláció alkalmazását önálló törvény szabályozza. Persze ahány érdek, annyi közvélemény-kutatási eredmény született ebben a tárgykörben a világ számos országában.
Például az Európa Tanács korábban engedélyezte a svájci Ciba-Geigy nevû cég génmanipulált kukoricájának forgalmazását. Az Európa Parlament ezt késõbb elutasította. Ausztria és Luxemburg szintén megtiltotta a kezelt vetõmag importját. Franciaország - amely pedig korábban támogatta a génmanipulált kukoricaprogramot - a termelést tiltotta meg, de engedélyezte a vetõmagvak behozatalát. Az osztrák kormány ez év január 1-jétõl betiltotta a génkezelt kukorica bevitelét. Ezzel szemben viszont Kanadában, Japánban, Portugáliában és az Egyesült Államokban az emberek többsége a közvélemény-kutatás eredményei szerint szívesen vásárolna génmanipulált élelmiszert, mert jobban félnek a vegyszermaradékoktól, mint a génkezeléstõl, és tudják, hogy a génkezelt növények nem szorulnak rá a vegyszeres növényvédelemre.
Mi indokolja tehát a törvényjavaslat megtárgyalását és a géntechnológiai törvény megalkotását? Mindenekelõtt az, hogy a géntechnológia eredményei és elõnyei bizonyítottak, és a veszélyek csak a szabályozatlanság és a szakszerûtlenség következményeként állhatnak elõ. Emellett azt is tudomásul kell vennünk, hogy mi az emberiség nagy közösségének csupán egy kis részét alkotjuk. Ami máshol szabályozva, törvényes keretek között folyik, annak a létezését mi sem tagadhatjuk meg. A géntechnológia jelen lesz, és meggyõzõdésem szerint máris jelen van nálunk is, és el kell viselnünk ezt a szokatlan életérzést akkor is, ha ma még tiltakozik ellene a tudatunk, de más államokban már igent mondtak rá.
(12.30)
Sokan azt állítják, tisztelt képviselõtársaim, hogy a törvényjavaslat egy nagy hatalmú szellemet szabadít ki a palackból. Én viszont azt mondom - és remélem, hogy ezzel a gondolatommal nem maradok egyedül -, hogy a törvény nem kiszabadítja a szellemet a palackból, hanem éppen visszaparancsolja oda annak érdekében, hogy akkor és annyit engedjen ki belõle, amennyire a társadalomnak éppen szüksége van. Ezért tartom a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti frakciója nevében feltétlenül szükségesnek az elõttünk lévõ törvényjavaslat megtárgyalását és vita utáni elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)