GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Az ember évezredek óta törekszik arra, hogy az õt körülvevõ növények és állatok minõségét, tulajdonságait megváltoztassa, olyanná átalakítsa át, amelyek jobban megfelelnek az ember igényeinek. Ez a törekvése a mendeli genetika felfedezése óta egyre eredményesebb, hiszen a kezdeti egyszerû szelekciós eljárásokat a szelekciónak a keresztezéssel való kombinálása váltotta fel, amely felgyorsította azt a folyamatot, hogy az ember egyre nagyobb mennyiségben képes olyan mezõgazdasági termékeket elõállítani, amelyeket elfogyaszthat, és ez egyre sikeresebb volt.
Századunk utolsó évtizedeiben az emberiségnek új kihívásokkal kellett szembesülnie, hiszen a modern genetikai, molekuláris és sejtbiológiai módszerek elterjedése hatalmas új lehetõségeket nyitott meg az emberiség elõtt. Lehetõvé vált, hogy az ember a tulajdonságokat közvetlenül a gének szintjén befolyásolhassa, alakíthassa. Ennek jelentõsége különösképpen az élelmiszer-termelésben, a mezõgazdaságban, az ember- és állatgyógyászatban, a környezetvédelemben és az ipari termelésben használható ki.
Az új lehetõségek felismerésével egyidejûleg azonban szükségessé vált, hogy az ember felismerje korlátait is. Fel kell figyelnünk arra, hogy az ember nem képes belátni cselekedeteinek következményeit teljes egészében. Ez a felismerés ébreszti fel azt a felelõsséget, amely arra kényszerít minket, hogy a tudomány eredményeinek kihasználásánál törekedjünk az abból fakadó kockázatok csökkentésére.
Alázatot kell mutatni a teremtés kiismerhetetlen titkai, mélysége és nagyszerûsége iránt. Az embernek önmagát kell korlátoznia lehetõségeinek kihasználásában. A tudomány fejlõdése új etikai és morális kérdéseket vetett fel, elsõsorban az emberi gének manipulálása és az ember klónozása területén is, bár ez utóbbi nyilvánvalóan nem tartozik ide, hiszen a klónozás nem jelent géntechnológiai módosítást, nem jelenti a klónozott szervezet genetikai állományának megváltoztatását; ellenkezõleg: a klónozás során éppen az a cél, hogy olyan utódokat tudjunk nyerni, amelyek genetikailag tökéletesen vagy hihetetlen nagy mértékben megfelelnek azon egyed genetikai állományának, amelyet klónoztak.
Az emberi gének felhasználását, manipulálását a törvény 1. §-ának (2) bekezdésében helyesen megtiltja, és hasonló módon ez a törvény ebbõl fakadóan kizárja az ember klónozásának lehetõségét is.
A tudomány eredményeinek kihasználása azonban általában nem ütközik erkölcsi elvekbe. Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja errõl így ír: "Helye van a tudománynak, a klónozásnak is - megjegyzem, ez ma már napi gyakorlat egyébként a növénynemesítésben - a növények és állatok esetében, ha az ember javait szolgálják vagy más élõlényét, feltéve, hogy az óvja az élõvilágot, a fajok sokszínûségét. Ha a kutatás fõ célja a betegségek megszüntetése, a szenvedés enyhítése, az alultápláltság okainak felszámolása, a föld erõforrásainak jobb kihasználása, akkor a tudomány remény az emberiség számára.".
Természetesen nemcsak etikai és morális aggályok merülhetnek fel, de számos félelem fakad környezetvédelmi megfontolásokból is. Környezetvédõink különösképpen az úgynevezett transzgenikus élõlények létrehozására irányuló törekvések miatt ijedhetnek meg. Transzgenikus élõlényeknek nevezzük azokat az élõlényeket, amelyeket olyan módszerrel hoznak létre, hogy a géneket, a fajokat - gyakran az állat- és a növényvilágot elválasztó határon átvive -, növényeket állatokkal, állatokat növényekkel vagy különbözõ fajokat kereszteznek egymással a gének technikai átvitelével. A legismertebb eljárás a Bacillus thueringiensis nevezetû bacilus génjének felhasználása új növényfajták elõállításában. Az elõbb hallottunk arról a kukoricáról, amelybe ilyen gént vittek át.
Természetesen ezek az eljárások számos aggodalomra adhatnak okot, hiszen felmerülhet, hogy az egyszer elõállított új fajták, fajok génjei elszabadulhatnak a természetben, és ez a folyamat visszafordíthatatlan lehet. Ugyanakkor az is egyértelmû, hogy az így elõállított új növényfajok, növényfajták csökkentik a növényvédõszer- felhasználást, és olyan mértékû termésnövekedésre adnak lehetõséget, ami nagymértékben enyhítheti a világ élelmiszerhiányát.
Az így elõállított élelmiszerekkel kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy ezeket az élelmiszereket vajon elõ akarja-e állítani a termelõ vagy sem, hiszen vannak, akik attól félnek, hogy az ilyen eljárások engedélyezése a biotermelõk érdekeit sérthetné. Én úgy vélem, hogy a termelõ szabadsága eldönteni azt, hogy a genetikailag módosított növényeket, állatokat fel kívánja-e használni a termelésében vagy sem. A fogyasztó érdeke és joga viszont az, hogy tájékoztatást kapjon arról, hogy az általa megvásárolni kívánt termék tartalmaz-e olyan élõlényeket, azok szervezeteit vagy az azokból elõállított anyagokat, amelyeket géntechnológiai úton állítottak elõ. Ezekrõl a kérdésekrõl a törvény megítélésem szerint kielégítõen rendelkezik.
Ez a törvény alapvetõen eljárási kérdésekrõl szól. Sokan felvetik, hogy hiányoznak bizonyos szempontok ebbõl a törvénybõl, amelyek alapján a géntechnológiai bizottság eldönthetné, hogy valamely géntechnológiai eljárást engedélyez-e vagy sem.
Én egyetértek a törvény indoklásában leírtakkal, miszerint a géntechnológia és általában a biotechnológia olyan gyorsan fejlõdõ tudományág, amelyet a szabályozással követni szinte lehetetlen. Ezért szükséges egy olyan bizottság létrehozása, amely a tudomány fejlõdésével egyidejûleg képes alakítani a szabályozást is a napi gyakorlat szintjén. Talán jó példa arra, hogy a szabályozás mennyire nem képes követni a tudomány fejlõdését, ennek a törvénynek az elfogadása is, hiszen ez a törvény, bár régóta tervbe van véve, és a tervezett hatálybalépés ideje is január elseje, ez minden valószínûség szerint nem fog megtörténni. Ezért helyesnek tartom azt az elgondolást, hogy a jogi szabályozás jelentõs része alacsonyabb szintû jogszabályokban történjék meg. Ezek módosítására és fejlesztésére gyorsabban, kisebb technikai idõ alatt van lehetõség, mint magának a törvénynek az esetleges módosítására.
Megítélésem szerint a jövõbeni ismeretek fejlõdésével együtt fog fejlõdni a jogi szabályozás is. Ez fog lehetõséget adni arra, hogy a mostani törvény alapján azokat a kockázatokat ki lehessen zárni, amelyek nyilvánvalóan együtt járnak a géntechnológiai lehetõségek alkalmazásával.
(12.40)
E törvény megszületése az elsõ lépés ebbe az irányba, enélkül nem indulhatna el a géntechnológia eredményeinek alkalmazása, és az eddig elért tudományos eredmények is veszélybe kerülhetnének. Ez különösképpen azért fontos Magyarországon, mert a magyar géntechnológiai kutatások a világ élmezõnyébe tartoznak, s ennek az alapja veszne el akkor, ha Magyarországon nem lenne lehetõség a géntechnológia eredményeinek gyakorlati alkalmazására is. Ezen megfontolásokból támogatom a benyújtott törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps.)