DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Azt gondolom, a téma lényegesen komolyabb annál, mintsem hogy a miniszterelnök úr nevében bagatellizálhatnám a válaszomat. Nagy valószínûséggel sajnos még az unokáink is közvetetten fizetni fogják - nemcsak a mostani özvegyek és
rvák - azt a szituációt és ennek eredményét, hogy bizony a bõs- nagymarosi kérdést Magyarországon "nagyon sok kormány nagyon sokszor és nagyon sok félreértés eredményeként elrontotta".
Ez a kormány egy olyan szituációt örökölt meg, amelyben igazán jó megoldással nem szolgálhat már, mert minden tekintetben kényszerpályán voltak a döntései. Kényszerpályán volt a tekintetben, hogy Magyarország a hágai bírósághoz fordult, méghozzá az én megítélésem szerint - és most ebben a pillanatban hadd lépjek ki a miniszterelnöki válaszból, és mondjam környezetvédelmi miniszterként - nem egészen pontos, nem egészen helyes és nem egészen jó kérdésekkel.
Mégis azt kell mondjam, nekünk nem volt más választásunk, mint természetesen az elõzõ kormányok jogutódjaként végigjárni azt az utat, amely a hágai bírósággal fejezõdött be, és amely hágai bíróság után valamennyi parlamenti párt kinyilvánította azt, hogy a hágai bíróság által megszabott keretek között fogja a megoldási javaslatokat elõterjeszteni.
Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy ez a bizonyos kétgátas javaslat nem magyar oldali önálló javaslatként indult, hanem a hágai perben kijelölt vagy ahhoz kötõdõen kijelölt szlovák delegáció elsõ kérdésére adandó válaszként fogalmazódott meg. A kérdés úgy szólt: van-e arra lehetõség - és ezt talán majd a viszontválaszban elmondom pontosan -, hogy milyen módon tudunk megfelelni annak, hogy a '77-es szerzõdés alapján ne épüljön meg Nagymaros. (Taps a kormánypártok soraiban.)