DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Azért nyújtottam be a képviselõi önálló indítványomat a fõvárostól, illetve a nagy vidéki egyetemi központoktól 40 kilométernél távolabb élõ, alacsony jövedelmû családok gyermekeinek továbbtanulása tárgyában, mivel a harmadik évezred küszöbén Magyarország gazdaságának továbbfejlesztése indokolja, hogy a felnövekvõ új generáció minél nagyobb számban és magasabb színvonalon kapjon oktatási képzést.
Magyarországon az elmúlt évszázadokban nagy hagyománya volt az egyházak oktatási tevékenységének, az egyházi kollégiumok nagy száma biztosította a tehetséges fiatalok felkutatását és felkarolását. A vidéki lelkipásztorok keresték az ifjú tehetségeket, és egymással versengve küldték magasabb szintû iskolákba õket, anyagilag is támogatva továbbtanulásukat. Tájékoztatásul elmondom, hogy 1946-ban például csak a katolikus egyház 35 fiúgimnáziumot, 14 leánygimnáziumot, 7 tanítóképzõt, 26 tanítónõképzõt, 92 polgári iskolát, 3 óvónõképzõt, 2 nevelõintézetet, 4 mezõgazdasági középiskolát, 8 ipari középiskolát, 10 kereskedelmi középiskolát, 9 kereskedelmi szaktanfolyamot mûködtetett. Hány és hány szegény sorsú vidéki, de tehetséges fiatal kaphatott itt szakmai továbbképzést! Azt mindnyájan tudjuk, hogy 1948-ban kárpótlás nélkül ezeket az intézményeket elvették, elsorvasztották, megszüntették.
A rendszerváltozás óta eltelt idõszakban a fél évszázados elnyomatás után az egyházak most kezdenek ismét talpra állni, de szûkös anyagi erõforrásaik nem teszik lehetõvé, hogy a társadalom, a családok, a fiatalok részérõl megnyilvánuló óriási továbbtanulási igényeknek õk maguk eleget tegyenek. Magyarországon nagyon kevés egyházi kollégium létezik. Ezért lenne szükség az állam nagyobb szerepvállalására.
Hazánk európai integrációs törekvései is szükségessé teszik a fiatal tehetségek magas színvonalú képzését. A világban elismert magyar tudósok nagy száma azt bizonyítja, hogy rendkívül tehetséges emberek élnek itt, a Kárpát-medencében, olyan emberek, akiknek magas színvonalú oktatása a társadalom számára gyorsan megtérül. Nem lehet akadálya a tanulmányok elkezdésének és folytatásának, ha a továbbtanulni kívánó fiatalok otthona az egyetemi központoktól távol esik! Magyarország lakosságának négyötödét, a vidéki Magyarországot nagy felelõtlenség lenne kirekeszteni a színvonalas iskolai továbbtanulás lehetõségeibõl.
Mivel az utazási költségek nagyot drágultak Magyarországon, és jövõ év január 1-jétõl további emelések várhatók, a családok jövedelme pedig fõleg vidéken és a mezõgazdasági dolgozók körében nem változott, nem beszélve a nagy munkanélküliségtõl szenvedõ körzetekben, régiókban élõ családokról, ezért az egyetemi központoktól távol élõ, tanulni vágyó fiatalok reménytelen helyzetbe kerülnek. Napjaink szomorú valósága az, hogy egyre több fiatalnak kell abbahagynia tanulmányait, sõt el sem kezdheti, mert képtelen megfizetni a drága albérletet, az emelkedõ tandíjakat, a költséges utazást, a dráguló tankönyveket és egyetemi, fõiskolai jegyzetek árát. Szûkülnek a megfizethetõ kollégiumi férõhelyek is.
A mindenkori magyar kormány felelõssége az, hogy gondoskodjék a fõvárostól, illetve a nagy vidéki egyetemi központoktól távolabb élõ, alacsony jövedelmû családok gyermekeinek továbbtanulásáról. Mindezekért kérem, hogy az imént elmondott jószándékú képviselõi önálló indítványomat támogassa az Országgyûlés.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)