SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A világon mindenütt megemlékeznek a háborúban elesett hõsökrõl. Ez sok helyen nemzeti ünnep. Mindenütt meghatódva zarándokolnak el fiatalok és öregek ezen a napon az ismeretlen katona sírjához. Van olyan ország, ahol az esküvõi csokrot egyenesen oda viszik.
Nálunk 1945 óta szándékosan deheroizálták az országot, és nem volt ajánlatos megemlékezni a háborúban elesett hõsökrõl, akik a hazáért adták életüket. Pedig a magyar állam fennmaradásának 1100 éve errõl szól!
Egy szép gesztus lenne a tisztelt Háztól, ha visszaállítaná május utolsó vasárnapján a hõsök napját, hiszen nem kér a frakció mást, mint ami természetes; hogy el tudjuk mondani gyermekeinknek, unokáinknak, hogy most azért visszük a virágot az emlékhelyre, mert arról az ismeretlen emberrõl emlékezünk, aki a legszentebbet: az életét adta a hazáért. A Himnusz költõje mondja: a magyar nép vérzivataros századaiban hazánk védelmében elesett õseink emlékének megörökítése, megõrzése az utókor szent kötelessége a jelen, a jövõ Magyarországa számára.
Hálás erkölcsi feladatnak tehetünk itt ma eleget, pártállástól függetlenül. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Kérem, fogadják el az indítványt. (Taps az ellenzék soraiban.)