DR. BEDÕ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! A tisztelt Ház a tegnapi nap folyamán szavazott az új egészségügyi törvény módosító javaslatairól, amellyel eldõlt az a kérdés, hogy a gyógyszergyártás, gyógyszerforgalmazás és gyógyszerfelhasználás jogi szabályozása az eddigiektõl eltérõen nem az egészségügyi törvényben, hanem azzal összhangban külön gyógyszertörvényben történik.
Gondolom, azt a koncepciós vitát, hogy szükséges-e a kérdés külön törvényben történõ szabályozása, most már nem kell lefolytatnunk. Az új egészségügyi törvény életbelépésével egyidejûleg meg kell születnie a gyógyszertörvénynek is.
Milyen fõbb követelményeknek kell megfelelnie a gyógyszertörvénynek? Elõször is a gyógyszergyártás és -forgalmazás magánosítása és piacosodása miatt újra kell fogalmazni az állami szerepvállalás módját és mértékét. Másodszor: közeljövõnkre tekintettel ezen törvényünknek is egyeznie kell az európai uniós követelményekkel. Harmadszor: létre kell hozni azokat a törvényi garanciákat, amelyek a magántulajdonú gyógyszergyártás és -forgalmazás mellett is biztosítják a lakosság garantáltan megfelelõ minõségû gyógyszerrel történõ ellátását.
Az elõttünk fekvõ, az emberi felhasználásra kerülõ gyógyszerekrõl szóló törvényjavaslat a fenti kritériumoknak megfelel. Az Európai Unióban érvényes helyes gyógyszergyártás laboratóriumai és klinikai gyakorlat elveit és követelményeit követi. Az állam szerepét az igazgatás területére korlátozza, a gyógyszergyártás, gyógyszerforgalmazás és gyógyszerfelhasználás szigorú engedélyezési rendszerével garanciát nyújt a megfelelõ minõségre. A törvény a magyar jogi szabályozásban elõször határozza meg a gyógyszer fogalmát. Kerettörvény, összhangban van a végszavazás elõtt álló egészségügyi törvénnyel, annak megfelelõ új és fontos eleme a gyógyszerész betegtájékoztatási kötelezettségének törvényi elõírása az orvosi rendelés nélkül beszerezhetõ gyógyszerek esetében.
A törvénytervezetnek három vitatott pontja van. Az elsõ az a törvényszakasz, amely kötelezi a nagykereskedõt az akut életveszélyt elhárításához szükséges gyógyszerek raktározására és folyamatos forgalmazására. Mivel ezen feltételnek nem mindenki tud majd megfelelni, egyesek a gyógyszer-nagykereskedelem monopolizálódásától félnek. E paragrafus valóban szûkítheti a nagykereskedõi kört, de egyfelõl a monopolhelyzet kialakulása ellen hat a gyógyszergyártók nagykereskedelmi tevékenységének engedélyezése az általuk gyártott gyógyszerekre, másfelõl pedig mindenkinek meg kell értenie, hogy az alapvetõ életmentõ gyógyszerek széles körû hozzáférhetõségének biztosítása a betegek és az egészségügy olyan érdeke, amely minden egyéb üzleti érdek felett áll.
(8.20)
A törvény - helyesen - ezt az érdeket részesíti elõnyben.
A másik feszültségforrás az a törvényi szakasz, amely a gyógyhatású készítmények forgalmát 5 évi türelmi idõvel eltörli. A gyógyhatású készítményekrõl el kell dönteni, hogy igazolható-e a gyógyhatásuk; amelyek megfelelnek a gyógyszerekkel szemben támasztott feltételeknek, azokból gyógyszer lesz, mindenki elõnyére amelyek nem felelnek meg ezeknek, azokból nem lesz gyógyszer, szintén mindenki elõnyére. Ezzel egyszer s mindenkorra eltûnik a gyógyhatásúnak tartott, de amúgy ártalmatlan szereknek az az arzenálja, amit bármelyik afrikai törzsi varázsló megirigyelhetne. Természetesen ez a törvényszakasz is érdekeket sért.
A harmadik feszültségforrás nem az érdeksérelmek, hanem a politikai felelõtlenség kategóriájába tartozik. A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyûlési képviselõcsoportjának nevében Selmeczi Gabriella képviselõtársam 1997. november 21-én körlevéllel fordult a gyógyszertárvezetõkhöz, melynek utolsó két bekezdését idézem: "Tájékoztatjuk, hogy a T/5095. számon benyújtott, az emberi felhasználásra kerülõ gyógyszerekrõl szóló törvényjavaslat megengedné, hogy gyógyszereket ne csak patikák árulhassanak. A Fidesz ezt határozottan ellenzi, így a törvényjavaslat vitájában mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a gyógyszerforgalom rendje ilyen módon a jövõben ne változzon."
Nekem csak az a problémám ezzel a körlevéllel, hogy a törvénytervezetben olyan paragrafus, amely megengedné, hogy gyógyszereket ne csak patikák árulhassanak, nincs. Amibe dús fantáziával ez az álprobléma belemagyarázható, az a 12. § (1) bekezdése, a közvetlen lakossági gyógyszerfelhasználás fejezetben. Idézem: "Gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenység csak az e tevékenység végzésére jogosító hatósági engedély birtokában folytatható". Nyilván egyesek úgy értelmezik, hogy ezek szerint gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenységre hatósági engedélyt nemcsak gyógyszertárak kapnak. Még el is hinném, ha a törvénytervezetnek nem lennének egyéb paragrafusai. A 4. § o) pontjában a következõ olvasható: "Gyógyszer-kiskereskedelem az a közforgalmú fiók- és kézigyógyszertárban - külön jogszabályban meghatározott esetben az intézeti gyógyszertárban - végzett egészségügyi szakellátó tevékenység, amely során a gyógyszertár a fogyasztók közvetlen gyógyszerellátását biztosítja". Tehát a törvénytervezet a gyógyszer-kiskereskedelmet egyértelmûen a gyógyszertárakhoz köti.
Az elmondottakból két következtetés adódik. Az elsõ lehetõség: Selmeczi Gabriella, illetve a Fidesz frakció nem olvasta el a törvénytervezetet. Második lehetõség: figyelmesen elolvasták, és szándékosan eltorzítják azt. Hölgyeim és uraim, lehet választani! A körlevélbõl adódik még egy lehetõség: ugyanis a Fidesz azt ígéri a gyógyszerészeknek, hogy mindent el fog követni, hogy gyógyszert csak gyógyszertárban árusíthassanak. Ezt a célt biztosan eléri, mert a törvénytervezetben is ez szerepel. Akkor lehet majd azt mondani, hogy ezt a Fidesz harcolta ki. Azt mondanám, hogy ügyes - már ha nem derül ki. De kiderült, hölgyeim és uraim! Én inkább azt mondom, hogy nem tisztességes dolog az ország valamennyi gyógyszerészét hazugsággal félrevezetni. Mondják: a stílus maga az ember, én még hozzátenném: a módszer maga a párt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)