SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Elõször is örömömet szeretném kifejezni a tekintetben, hogy úgy tûnik, az MSZP frakciója és szakemberei ugyanazt az álláspontot vallják magukénak, mint amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt, tehát ezen túl is és a jövõben is gyógyszerkészítményeket, gyógyszereket csak és kizárólag patikákban lehet majd forgalmazni. Remélem, hogy ezzel le is kerül napirendrõl az úgynevezett szabadpolcos kereskedelem kérdése, amelyrõl manapság nagyon sokat beszélnek a patikatulajdonosok és a patikákban dolgozók.
De most nézzük a törvényt, hiszen ma az önök által beterjesztett törvény van napirenden, sajnos nem a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja és elképzelése a gyógyszerforgalmazás rendjérõl és az egyéb kérdésekrõl. Nézzük meg, hogy mirõl is szól ez a törvényjavaslat!
Egyrészt nevesít két európai uniós irányelvet. Ez egyébként véleményünk szerint nem igényli a törvényi kereteket, és ezt az mutatja a legjobban, hogy maga ez a bizonyos javaslat is a népjóléti miniszter hatáskörébe utalja ennek a két irányelvnek a kihirdetését ahelyett, hogy a törvény mellékletét képezték volna ezek a hivatkozott dokumentumok.
Egy másik apró problémánk ezzel a törvénnyel, hogy a gyógyszer gyártásának, törzskönyvezésének és forgalmazásának csupán az eljárási szabályait rögzíti minden tartalmi garancia nélkül. Márpedig szerintünk a hazai gyógyszerpiac állapota sokkal átfogóbb jellegû szabályozást igényelne. A hazai gyógyszerpiac minden évben súlyos problémákat okoz tulajdonképpen minden szereplõnek. Az egyik fõ oka az elmúlt 7 évben lezajlott árrobbanás. Ennek az árrobbanásnak az egyik része szerintünk is elkerülhetetlen volt, hiszen a rendszerváltozás elõtti gyógyszerkínálat elavult és szûk volt, azaz mindenképpen szükség volt új, hatékony gyógyszerek törzskönyvezésére és támogatására.
Csakhogy e mellett a kedvezõ folyamat mellett hibás politikai döntések hatására sokkal kedvezõtlenebb folyamatok is beindultak. A modern készítmények mellett elavult hatóanyagú termékek tömege lett törzskönyvezve és támogatva. Ráadásul elmaradt a korszerûtlen szerek kivonása, sõt jelenleg is elavult és hatástalan szerek találhatók, vagy akár mondhatom azt is, hogy vezetik a támogatási listákat. Hogy csak a legaktuálisabb példát említsem, az Andaxin a pszichiátriai szakmai kollégium állásfoglalása ellenére a közgyógylistára került az idén is. Vajon miért? Vagy ott található a kizárólag vérszegénység kezelésére alkalmas B12 vitamin, amelynek a fogyasztása több nagyságrenddel nagyobb, mint az ebben a betegségben szenvedõk száma. Vajon miért?
Nos, miért baj, hogy ilyen elavult gyógyszereket használunk? Azért, mert a betegek hosszabb idõ alatt, több mellékhatással gyógyulnak meg, már ha egyáltalán meggyógyulnak ezektõl a gyógyszerektõl. Így a több gyógyszer, a hosszabb kórházi ápolás és a táppénz miatt az olcsóbbnak hitt gyógyszer és kezelés valószínûleg drágább lesz, mint egy korszerûbb készítmény alkalmazásakor. Egyébként ezek az elavult módszerek, hogy egy példával éljek, éppen olyanok, mint a régi gyógymódok. Emlékezzünk vissza, hogy a piócázás és az érvágás is segített a magas vérnyomásos krízisben, de azért manapság senkinek nem jut eszébe, hogy ilyen gyógymódot alkalmazzon.
A következõ problémánk, hogy ráadásul ingyenesen több, nem kellõen tisztázott jogcímen juthatnak a betegek gyógyszerhez. Ha most eltekintünk a sorkatonai szolgálatot töltõktõl és az üzemi balesetet szenvedettek ellátásától, akkor két fõ jogcíme van ennek. Az egyik jogcím szerint bizonyos betegségcsoportban szenvedõk, például a daganatos betegek vagy a cukorbetegek ingyenesen kaphatják meg a betegségük kezeléséhez szükséges gyógyszert. Ez rendjén van. Az alapelv itt elméletileg az, hogy azok a betegségek kerüljenek ide, amelyek gyógyszerei nagyon drágák a betegek számára, ám ha megvizsgáljuk ezeket a listákat, hogy mi szerepel ezeken a listákon, akkor észrevehetjük, hogy a csoportosítás meglehetõsen önkényes. A magunk részérõl ennek a kérdésnek az elvi rendezését tartanánk szükségesnek törvényi szinten, nem pedig a népjóléti miniszter úr hatáskörébe helyeznénk annak mérlegelését, hogy milyen betegek, milyen gyógyszerekhez juthassanak hozzá százszázalékos támogatással. Itt tehát szükség lenne a törvényi szabályozásra.
(8.30)
A másik fõ jogcím a közgyógyellátás. Ez a konstrukció arról szól, ha valaki szegény, akkor számára ingyen biztosítjuk a gyógyszereknek egy önkényesen meghatározott körét. Errõl a megoldásról viszont azt gondoljuk, hogy sokkal, de sokkal jobban lehetne szabályozni és megoldani.
Egyrészt jelentõsen összekeveri az egészségügyi és szociális kiadásokat, másrészt - és ez a nagyobbik baj - nem garantálja a beteg számára az optimális gyógyszerelést. Ha a számára hatásos és tolerálható gyógyszer rajta van a közgyógyellátási listán, akkor szerencséje van, ha nincs, akkor vagy fizet, mintha nem lenne rászorult a beteg, vagy pedig kísérletezhet más gyógyszerekkel. Ha szerencséje van, akkor rajta van a közgyógylistán, ha nincs szerencséje, akkor mehet a patikába és megveheti a saját zsebébõl.
Ráadásul a lista oly mértékben önkényes, hogy nemcsak gyógyszerenként, hanem kiszerelési formánként is diszkriminál. Van például egy izületi gyulladásra szolgáló készítmény, amelybõl a legtöbb beteg számára szükséges dózis mennyisége például 50 milligramm, ezen a listán viszont csak 100 milligrammos kiszerelés szerepel, ami a betegek egy részénél egyrészt felesleges, másrészt egyébként gyomorpanaszokat is okoz. Mindezek tetejében ez a kiszerelés egy filmtabletta, amit ugyan félbevághat a beteg, csak akkor a gyomra épségét veszélyezteti.
Nagyon fontos probléma, hogy a gyermekek számára szolgáló kiszerelések csak elvétve találhatók a listán.
Azt kell megállapítanunk, hogy mára a közgyógyellátási lista az eredeti elvtõl eltérõen sokkal inkább szolgálja egyes gyógyszergyártók érdekeit, ami nem probléma, csak a rászorultak gyógyítását is kellene szolgálni, sõt ennek kellene lennie az elsõdleges szempontnak.
A harmadik ilyen, egyébként törvényileg sokáig nem létezõ jogcím az úgynevezett különkeretes gyógyszerek köre. A különkeretes gyógyszerek körérõl, azt hiszem, egy következõ alkalommal kell beszélnem, mert nagyon rövid az idõ, tehát az általános vita folytatásában kifejtjük a különkeretes gyógyszerekkel kapcsolatos problémáinkat.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint a törvényi szintû szabályozás ilyen formája azért felesleges, mert üres a törvény, meg sem próbál továbblépni azon a helyzeten, ami miatt ma a gyógyszerkérdés problémás. Véleményünk szerint a tisztelt miniszter úr alkudozásai a gyógyszergyártó cégekkel sajnos nem elegendõek, és nem segítenek azokon a problémákon, amelyek a rendszer rosszaságából fakadnak.
A végére: milyen kérdéseket kellene szerintünk a törvényben rendezni? Elõször is, annak a problémának a megoldását, hogy gazdaságtalan készítményt ne lehessen törzskönyvezni a jövõben, illetve a törzskönyvezett ilyen készítmények kerüljenek záros határidõn belül törlésre. Ehhez természetesen szükségünk lenne gazdaságossági számításokra, amit egyébként nálunk sokkal gazdagabb országok is szükségesnek tartanak elvégezni egy termék bevezetéséhez.
Másodszor: szabályozni kellene a gyógyszer-kereskedelemre vonatkozó monopóliumellenes normákat - remélem, egyetértünk az MSZP-s képviselõkkel -, hogy ne kerülhessünk olyan veszély szélére, amellyel például a Hungaropharma privatizációja kapcsán szembe kell nézni, ha nem vigyázunk.
Harmadszor: szabályozni kellene a gyógyszerek támogatásának alapelveit, hogy mely gyógyszerek, milyen feltételek teljesülése estén részesülhetnek kiemelt támogatásban; és kizárólag ennek konkrét megvalósítását hagyni a népjóléti miniszter úr hatáskörében.
Negyedszer: rendezni kellene a kistelepülések patikáinak anyagi helyzetét. A jelen szabályozás ugyanis azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a kistelepülések patikái az alacsony forgalom miatt tönkremennek, és az ott élõk ellátatlanok maradnak. Ennek a helyzetnek a megoldásához, véleményünk szerint, a jelenlegi árrésgyakorlat gyökeres újragondolására van szükség.
Ötödször: úgy gondoljuk, hogy gyökeresen szakítani kell a közgyógyellátás jelen rendszerével, sokkal jobban kellene ezt megoldani, és egy új szociális ellátási formát kellene megalkotni, amely a rászorult részére bármely szükséges gyógyszer megvásárlását teszi lehetõvé.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném a reményemet kifejezni abban, hogy a képviselõi módosító javaslatokkal egy sokkal jobb, hatékonyabb gyógyszertörvényt lehet majd a jövõ évben megalkotni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)