PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Miniszter Úr! A T/5095. számú törvényjavaslat az emberi felhasználásra kerülõ gyógyszerekrõl szól. Ez a törvényjavaslat, melynek tárgyalását megkezdtük, fontos mérföldkõ lenne az egészségügyi törvények sorában akkor, ha ennek hátterében nem egy, a Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan állapot húzódna meg.
Az egészségügyre és annak finanszírozására egy átláthatatlan, követhetetlen, egyre leépülõ rendszertelenség a jellemzõ. A gyógyszeriparban súlytalanná lettünk, elveszítve a korábban kivívott tekintélyünket, piacainkat, lehetõségeinket. Elleptek a drága külföldi gyógyszerek, visszaszorítva a hazai termékeket, sõt, többségében kiszorították õket a piacról. A szegények, a kispénzûek, a nyugdíjasok, a nagycsaládosok ha betegek lesznek, igen nehéz helyzetbe kerülnek a költségek miatt, nagyon sokszor nem tudják megvenni a gyógyszereket.
A gyógyszerek az egészséges élet megtartásának, a betegség megelõzésének, valamint az egészség helyreállításának fontos eszköze. A törvényjavaslat aktualitását képezi az is, hogy ebben az évben van Richter Gedeon születésének 125. évfordulója, annak a Richter Gedeonnak, aki a magyarországi gyógyszergyártás megteremtõje volt. Vajon mit látna, ha felébredne? - kérdezem. Szerintem rögvest visszafordulna a megdöbbenéstõl.
A javaslat fontosságát alátámasztja, hogy a gyógyszeripar a legnagyobb ipari szektorok egyike a világban, komoly verseny folyik a piacokért. A kapzsiság, a hozzá nem értés, a fejetlenség a piacok elvesztését és a leépülést eredményezte. Viszont a legnagyobb fejlõdés ezen a területen van a világon. Hol van, mivé lett az a szellemi tõke, amely a gyógyszeriparunkat jellemezte? A felsorolt szempontok figyelembevételével, a nemzetközi szabványokkal összhangban kellene a század eleje óta kialakult gyógyszerellátást a régen kivívott tekintélyének megfelelõen visszaállítani. A törvény céljában ezekre feltétlen utalni kellene.
A gyógyszerellátással, illetõleg a gyógyszer forgalmazásával kapcsolatos átfogó törvényi szabályozás már nagyon idõszerûnek látszik, mivel a gyógyszerügyeket eddig csak a '72. évi II. törvény 55., 58. §-ai, valamint néhány alacsonyabb rendû jogszabály szabályozta. Tekintettel arra, hogy bizonyos gyógyszerfelhasználást garantáló jogszabályi rendelkezések az egészségügyi ellátás részeként fontos, alkotmányos alapjogokat érintenek, a teljes körû szabályozásra mindenképpen szükség van. Világosan meg kell fogalmazni, mit várunk el a gyógyszerektõl, melyek a gyógyszerellátásban szereplõk feladatai, és mi a felelõsségük.
Az állam felelõsségének a meghatározásakor, sajnos, kimaradt egy el nem hanyagolható szempont, ez pedig a gyógyszer gazdaságilag a lakosság részére elérhetõ áron való biztosítása. Ezt a gazdasági szabályozottságot szabályozott verseny formájában célszerû megvalósítani. Magyarország gyógyszerfogyasztás terén nemzetközi összehasonlításban közismerten elõkelõ helyet foglal el. A '90-es évek elején a GDP 1,7 százalékát költöttük gyógyszerekre, amely az egészségügyi kiadások 30 százalékát tette ki. Ez nemzetközi összehasonlításban igen magas, mert fejlett nyugati országokban a GDP- nek csak 0,7-1,4 százalékát fordítják gyógyszerekre, ami az egészségügyi kiadások 8-20 százalékát teszi ki.
A továbbiakban, tisztelt képviselõtársaim, a törvénytervezet fõbb kérdéseihez fûzök megjegyzést. A gyógyszergyártás feltételes szakaszban, a megfelelõ szabályozottság elõírásaival a magyar gyógyszergyártás védelmére, fejlesztésére lehetõséget kell teremteni, amíg lehet, vissza kell állítani tekintélyünket nemzetközi szinten.
(8.50)
A gyógyszerkipróbálások tekintetében a helyes gyógyszergyártási gyakorlat követelményeinél figyelembe kell venni, hogy a nemzetközi módszerek gyorsan változnak. Itt a biotechnológiai eljárások példáját említem. A törvénykönyv, eljárási rend, regisztráció fontos eleme a törvénynek, hiszen ennek során a gyógyszernek minõsülõ termékrõl be kell bizonyítani, hogy hatékony, minõsége állandó és relatíve ártalmatlan. A garanciális elemek kiemelten kell hogy szerepeljenek, csak ezek után lehet szó a forgalmazásról.
A kérdést a törvénytervezet az ár vonatkozásában megkerüli. A kormányzati felelõsséget meg kell jeleníteni, jelen helyzetben a népjóléti minisztert. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és gyógyszertárak közötti megállapodás egy viszonylagos gyakorlat. Ennek szakmai meghatározása az egyes gyógyszerek rendelhetõségénél dõl el.
A törvénytervezetnek már érzékenyebb része a gyógyszer- nagykereskedelem, melynek sajátosságai vannak. A tevékenység tárgyát képezõ áru, az úgynevezett különleges áru magas szellemi, anyagi értékeket képvisel, aminek forgalmazása különleges szakmai tudást, tárgyi és személyi felkészülést igényel. Ennek fontosságát ki kell hogy emelje a törvénytervezet. Itt kívánom megjegyezni, hogy a törvénytervezetben túl sokszor szerepelnek a "külön jogszabály" és a "miniszter külön engedélye" kifejezések. Felvetõdik az a gondolat, hogy az érdekeltségi körök sürgették vajon a tervezet átfuttatását a parlamenten még a választások elõtt. Hátha ez már - pestiesen szólva: - nem jön be a választások után? A nagy pénzek mozgásának feltételeit a volt megyei gyógyszertári központok megszerzõi nem akarják-e gyorsan megváltoztatni?
A közvetlen lakossági gyógyszerellátás kiegyensúlyozottá vált, fontos helye van ennek a kérdésnek a településeken az életközösségek vonatkozásában. A gyógyszertárak mûködésében tapasztalható, hogy az utóbbi idõben a gyógyszerek mellett - a patika fennmaradása érdekében - nagy számú kozmetikum, egyéb gyógyászati anyagok, fitotéka termékek is forgalmazásra kerülnek. Ugyanakkor e törvénytervezethez az általam elmondott gondolatok alapján célszerû lenne megfogalmazni az úgynevezett konzervatív gyógyszertár keretében, hogy a gyógyszertárban forgalmazott termékek között döntõ mértékben a gyógyszer szerepeljen.
A gyógyszertár egész mûködése a gyógyszer forgalmazására épül. A gyógyszerek, a gyógyszerellátás hatósági ellenõrzése során erõsítendõ a hagyományosan jól kialakult, szabályozott rendfenntartás. A legnagyobb körültekintést és a legszigorúbb szabályozást a kábítószerként és pszichotrop anyagokként minõsített gyógyszerre kell vonatkoztatni. Az egyéb törvényekkel összhangot kell teremteni. Tekintettel a törvénytervezet aktualitására, megelõzési feladatot, továbbá e területen a konkrét felelõsséget a gyógyszerellátók vonatkozásában teljessé kell tenni. A gyógyszerfelhasználással kapcsolatos betegjogok tekintetében az öngyógyszerezés egészségügyi, népegészségügyi szerepét, a gyógyszert közvetlenül a betegnek juttató gyógyszerész felelõsségét a 19. §-ban meg kell jeleníteni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Összességében a törvénytervezetben a betegek érdekének elsõdlegessége a gyógyszergyártókkal és a forgalmazókkal szemben azonban meg kell hogy jelenjen. Erre az indoklási rész sem tér ki egyértelmûen.
Végezetül: ez a tervezet a kisgazdák számára így elfogadhatatlan. Be fogjuk adni módosító indítványainkat, és csak azoknak az elfogadásával lesz módja a Független Kisgazdapártnak ezt a törvénytervezetet támogatni.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)