Sarkadiné Dr. Lukovics Éva Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr, és szíves tájékoztatását. Kedves Képviselõtársaim! Azon túl, hogy ez a törvényjavaslat igen fontos elhatárolási teendõket lát el az állam és a magánszféra között s hogy lényeges fogalommeghatározásokat tartalmaz - mint például: mi a gyógyszer, vagy mit kell érteni a gyógyszerellátáson -, és azon túl, hogy szigorú és részletes eljárási szabályokat tartalmaz mindenkire nézve, aki a gyógyszerellátás szereplõje, mégis két fontos dolgot szeretnék hangsúlyozni a javaslatból.

Elõször is azt, hogy újabb lépést teszünk Európa felé. Tesszük ezt egyrészt azzal, hogy a gyógyszerekre vonatkozó jogi szabályozás most már nálunk is meg fog felelni az európai gyakorlatnak, másrészt pedig annak a fogalomkörnek a bevezetésével, amelyet a javaslat az úgynevezett különös méltánylást érdemlõ betegellátási érdeknek nevez. Érdemes itt egy kicsit elidõzni, kedves képviselõtársaim, hogy mit is jelent valójában ez a különös méltánylást érdemlõ betegellátási érdek. Azt, ha Magyarországon még nem törzskönyvezett gyógyszertõl reméli a kezelõorvos, hogy betege gyógyulni fog, és olyan szerrõl van szó, ami Magyarországon nincs, akkor ahhoz e törvényjavaslat alapján hozzá lehet férni. Természetesen további feltétel az is, hogy ne valami kéz alól vagy piacról vásárolt csodaszerrõl legyen szó, hanem valóságos, jogi értelemben is gyógyszernek elismert, gyógyszertörzskönyvbe bejegyzett anyagról. Ez a lehetõség, kedves képviselõtársaim, nem jelent mást, mint a határok szabadabb átjárhatóságát az egészségügy területén. A magam részérõl ettõl azt remélem, hogy a jövõben az eddigieknél szélesebb körben szolgálhatják a gyógyítást a mind a mai napig csak külföldön beszerezhetõ gyógyszerek. Ez az esély már csak azért is értékelendõ, mert egy új gyógyszer hazai törzskönyvezése nem megy máról holnapra, elhúzódhat akár két évig is.

Ugyanakkor ennek a különös méltánylást érdemlõ betegellátási érdeknek egy másik értelmezése is benne van a javaslatban, amely szintén a törzskönyvezési eljárással van összefüggésben, tekintettel annak nem csekély idõtartamára. Vagyis, ha egy gyógyszerrõl alapos valószínûséggel kiderül, hogy hatásos, ideiglenesen is be lehet jegyezni a törzskönyvbe. Ez az ideiglenes engedély akár két évig is tarthat, tehát pontosan annyi ideig, ameddig maga a törzskönyvezési eljárás. Ez a szabály azért nagyszerû szerintem, mert ha valamilyen felfedezés vagy akár korszakalkotó találmány - és miért ne hinnénk benne - segítheti az orvoslást, az azonnal hozzáférhetõ és felhasználható lehet. Például, ha meglesz az AIDS hatásos ellenszere, ennek a szabálynak a segítségével az azonnal a rendelkezésünkre állhat.

Másodszor pedig hangsúlyozni szeretném azokat az alapvetõ jogainkat, amelyekkel élhetünk a jövõ év közepétõl, amikor is ez a törvényjavaslat életbe lép. Jogunk lesz a polgári törvénykönyv felelõsségi szabályait alkalmazni akkor, ha egy gyógyszer klinikai vizsgálata során valakit egészségkárosodás ért. Ez a felelõsség - ha a károkozás halálhoz vezet - a hozzátartozókat is megilleti. A javaslat pontosan megmondja, hogy a klinikai oldalon ki és mikor felel. Egy azonban biztos: amennyiben a klinikai oldal felelõssége nem bizonyítható, az állam a károsultak felé feltétlenül helytáll és kártalanít. Ez egy igen értékes garanciális szabály, amely védi a polgárokat, hiszen akármi is lesz a jogi eljárás vége, a kárt szenvedett mindenképpen kártalanításban fog részesülni. Az állam kártalanítási kötelezettsége továbbá akkor is fennáll majd, ha már nem a vizsgálati idõszakról van szó, hanem egy hatóságilag engedélyezett gyógyszer elõírásszerû alkalmazása okoz súlyos egészségkárosodást vagy halált.

Befejezésül érdemes tudnunk, hogy ha nem fordulunk orvoshoz, de azért szeretnénk valamilyen bajunkra gyógyszert venni, mi mindenrõl köteles a gyógyszerész tájékoztatni bennünket: 1. a gyógyszer hatásáról és mellékhatásáról. 2. többféle gyógyszer szedésekor azok kölcsönhatásáról. 3. milyen egyéb gyógyszert adhatna még ugyanarra a bajra. 4. a gyógyszerek áráról, és 5. legutolsósorban - ha úgy látja a gyógyszerész -, hogy adott esetben jobb lenne orvoshoz fordulni, mint öngyógyítani.

Meggyõzõdésem, kedves képviselõtársaim, hogy egy modern és hasznos, a gyógyszerfogyasztók jogait is védõ törvényjavaslatot tárgyalunk, amelyet elfogadásra ajánlok önöknek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap