DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Az igazságügyi reform - ha annak elemeit egyáltalán lehet rangsorolni - egyik legjelentõsebb része a tisztelt Ház elõtt levõ büntetõeljárási törvénytervezet. Állítom ezt azért, mert a törvényjavaslat a maga sajátos eszközeivel elõsegíti az igazságszolgáltatással szemben támasztott társadalmi elvárások teljesülését. Az igazságügyi reform céljaival összhangban az új büntetõeljárás egyszerre szolgálja az igazságszolgáltatásba vetett bizalom erõsítését, valamint a bûnüldözés és a bûnmegelõzés hatékonyságát.
A korábbi vitában többször elhangzott, magam is megemlítettem, hogy a bûnmegelõzésben a büntetések szigorításánál eredményesebb eszköz lehet az elkövetett bûncselekmények mielõbbi feltárása és az elkövetõ mielõbbi felelõsségre vonása. Ez azt jelenti, hogy tudatosítja az elkövetõben, nem éri meg bûncselekményt elkövetni, mert õt a hatóság gyorsan el fogja "kapni", és a felelõsségre vonás nem fog elmaradni.
Ezért is kívánok most röviden azokról az új jogintézményekrõl szólni, amelyek a büntetõeljárás gyorsítását és hatékonyságát hivatottak szolgálni a nyomozási és a tárgyalási szakban.
Az eljárás gyorsaságához fûzõdõ, és már említett büntetõpolitikai célokkal szemben az ugyancsak fontos, és a büntetõeljárás alapelveiben megfogalmazott garanciális szabályok állnak. A gyorsításnak és az ésszerûsítésnek, az egyszerûsítésnek tehát természetes határai vannak, és mint ahogy a miniszteri expozé is megállapítja, a jogi szabályozáson túl az ügyintézés tényleges gyorsaságában nagy jelentõsége van a munkaszervezési technikák érvényesülésének.
A törvénytervezet igen élesen elkülöníti az eljárási szakaszokat. Pontosan meghatározza az egyes eljárási szakaszon belül is az eljáró nyomozóhatóság, ügyészség, bíróság feladatkörét. A jelenleg hatályos eljárásjogunk fõszabálya szerint az ügyész a vád képviseletén felül törvényességi felügyeletet lát el a nyomozás felett, és csak kivételesen vesz részt az érdemi nyomozásban.
A törvényjavaslat III. fejezete az ügyész eljárási pozícióját alapvetõen minõségileg változtatja meg. A nyomozás fõ feladata a vádemelés feltételeinek megállapítása. A tervezet szerint az ügyész irányítja a nyomozást, ezáltal a nyomozóhatósággal lényegesen megváltozik a munkakapcsolata is. A nyomozóhatóságok és az ügyészség kapcsolatának új szabályaival, illetve szabályozásával biztosíthatóvá válik az, hogy a nyomozást szakszerûbben, célirányosabban, gyorsabban, egyszóval hatékonyabban folytassák le. Az eddigi szigorúbb és egyben bonyolultabb rendszerrel ellentétben a tervezet szélesebb körben teszi lehetõvé a nyomozás során az egyszerû alaki követelményekkel járó jelentés készítését.
A tervezet 169. §-a tételesen meghatározza azokat a nyomozás során hozható döntéseket, amelyekrõl alakszerû határozatokat kell hozni. A jogorvoslat szûkítése is - amely egyébként a garanciális rendszert nem csorbítja - az eljárás gyorsítását, illetve egyszerûsítését szolgálja.
A nyomozási cselekmények között újszerû szabályozásként jelent meg az úgynevezett puhatolás, amely a bizonyítási eszközök felkutatását hivatott elõsegíteni. Ennek az eljárást megalapozó és gyorsító hatása, úgy gondolom, nem vitatható. A nyomozóhatóság a büntetõeljárás megindítása után - a megindítás alapját jelentõ bûncselekmény elkövetésének gyanúját eldöntendõ - élhet a javaslatban tételesen sorolt jogosítványokkal. A puhatolás eredményét az eljáró jelentésbe foglalja, ez kevésbé alakszerû, mint a jegyzõkönyv vagy a határozat, és ez is az adminisztrációs munkák csökkentését jelentheti.
A nyomozóhatóság hatásköre és illetékessége a tervezetben nem kerül teljeskörûen szabályozásra, ezzel a szabályozási technikával lehetõség van arra, hogy egyes ügykategóriákban - mint például a szervezett, gazdasággal és gazdálkodással összefüggõ büntetõügyek - a törvénynél alacsonyabb szintû jogszabály alapján felállított, gyors reagálású és szakosított rendõri szerv hatáskörébe tartozzon a nyomozás.
A tervezet további részletszabályokkal is igyekszik a nyomozás gyorsaságát és egyszerûbbé tételét elõsegíteni. Ebben a körben jelentõs változás a tanú vallomástételére vonatkozó szabályozás.
(9.40)
A tervezet megengedi a tanúnak, hogy a nyomozás során ne jelenjen meg a hatóság elõtt, és ezt helyettesítendõ írásban tegyen vallomást. Egyáltalán nem közömbös, hogy a nyomozási eljárás mennyi ideig tart, márcsak azért sem, mert nem lehet évekig bizonytalan helyzetben hagyni az eljárással érintetteket. Ezért a javaslat a nyomozóhatóságnak kötelezettséget állapít meg. Eszerint a nyomozást a lehetõ legrövidebb idõn belül kell lefolytatni és befejezni. A javaslat a nyomozás abszolút határidejének meghatározásával a nyomozóhatóságot és az ügyészséget a jelenleginél gyorsabb munkára készteti. A titkos adatszerzés engedélyezési határidejének csökkentése is az eljárás gyorsítását célozza.
A teljesség igénye nélkül szóltam a nyomozati szak egyes, eljárást gyorsító és hatékonyságot érintõ intézményeirõl, most engedjék meg, hogy ugyanezt tegyem a büntetõeljárás bírói szakára vonatkozóan is.
A miniszteri expozé, valamint az elõttem szólók kiemelten foglalkoztak a tervezet egyik legjelentõsebb változásával, a bírósági szak szabályaival. Kétséget kizáróan jelentõs reformokat vezet be a javaslat. Most, ahogy már jeleztem, csak az eljárás gyorsítását és hatékonyságát célzó rendelkezésekrõl teszek említést. Ezek közül elsõ helyre kívánkozik a bírósági szervezet változása. A törvénytervezet a bírósági szervezet reformjával összhangban elsõsorban azt célozza, hogy a helyi bíróságoknál a hatáskörben maradt többi ügy gyorsabban és eredményesebben befejezést nyerjen. A hatásköri szabályok újraszabályozása folytán a megyei bíróságokhoz kerülõ ügyek szakszerûbb elbírálását teszi lehetõvé majd a tervezet.
A tárgyalás elõkészítésére vonatkozó új szabályok jelentõsen befolyásolhatják az eljárás gyorsaságát, hatékonyságát. A vádirat bírósághoz érkezése után a tanács elnöke 15 napon belül megteszi a tárgyalás elõkészítésére vonatkozó intézkedéseket. Amennyiben a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a vádiratot haladéktalanul megküldi a vádlottnak és a védõnek, egyben felhívja õket, hogy 15 napon belül jelöljék meg azokat a bizonyítási eszközöket, amelyeket a tárgyaláson elõterjesztenek. A szabály az ügyek alaposabb elõkészítését szolgálja, és lehetõvé válhat, hogy már az elsõ tárgyaláson valamennyi indítványozott bizonyítási eszköz rendelkezésre álljon a bíróságon.
A tervezet lehetõvé teszi, hogy a védelem új szakértõ kirendelését kérje még a tárgyalás kitûzése elõtt, ezzel megakadályozható a jelenleg divatos taktika, a tárgyalás elhúzása.
Az ügyész megnövekedett munkaterhét a javaslat enyhíteni igyekszik, amikor megengedi, hogy a helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyekben a vádat az ügyészségi fogalmazó és titkár is képviselheti.
Hatályos büntetõeljárási törvényünk lehetõvé teszi a törvényi feltételek fennállása esetén a bíróság elé állítást mint különös eljárást. A tervezet lényegesen bõvíti ezen eljárási jogintézmény alkalmazhatóságának lehetõségét, ezzel az ügy gyorsabban kerülhet a bírósági szakaszba, és ezáltal valószínû, hogy az jóval rövidebb idõn belül le is fog zárulni.
A törvényjavaslat bevezeti a tárgyalásról lemondás intézményét abban az esetben, ha az eljárás 8 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bûncselekmény miatt folyik, és az ügyész elfogadja a terhelt tárgyaláshoz való jogáról történt lemondását. Ez esetben az ügyet a bíróság nyilvános ülésén a terhelt beismerõ vallomása és a rendelkezésre álló iratok alapján bírálja el, illetve egyéb bizonyítékok nélkül állapítja meg a terhelt büntetõjogi felelõsségét.
A büntetõeljárás befejezését jelentõs mértékben akadályozhatja az a jelenleg gyakorlatban alkalmazott terhelti magatartás, hogy nem jelenik meg a kitûzött tárgyaláson, vagy már a nyomozóhatóság idézésére sem jelenik meg ott. A törvényjavaslat ezen kíván változtatni, amikor szélesebb körben ad lehetõséget az eljárás lefolytatására a terhelt távollétében.
A törvényjavaslat a jogorvoslati rendszer átalakításával is gyorsíthatja az ügyek intézését. Jelenleg a másodfokú bíróság tényálláshoz kötöttsége általában az ítélet hatályon kívül helyezésére vezethet, ha az megalapozatlan. A gyakorlatból tudjuk, hogy az újból kezdõdõ elsõfokú eljárás nagymértékben megnövelheti az ügy befejezésének idõtartamát. Szokták azt is mondani, hogy ez jelentheti az ügy halálát. A tervezet a teljes felülvizsgálat elvére épül, ezáltal a másodfok szinte a teljes elsõfokú bírósági eljárást és a határozat teljes terjedelmét felülbírálhatja, ezáltal maga korrigálhatja a törvénysértést.
Tisztelt Országgyûlés! Befejezésként csak annyit, hogy álláspontom szerint a büntetõeljárás új törvényi szabályozása a koncepcionális kérdéseket nem érintõ, szakmai érvekkel kellõen alátámasztott módosításokkal megfelelõen be tudja majd tölteni rendeltetését, és egyebek mellett jelentõsen hozzájárulhat demokratikus jogállamiságunk további megszilárdításához.
Köszönöm türelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)