NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye a kisebbségi képviseletre vonatkozóan igenlõ volt az elmúlt nyolc évben. Úgy látjuk, hogy az alkotmány, illetõleg a kisebbségi törvény elõírásai nyomán az elmúlt években a magyar parlament egy mulasztásos alkotmánysértés állapotában van immáron eléggé hosszú ideje.
Ugyanakkor sajnáljuk azt, hogy a koalíciónak ilyen sokáig tartott a parlament elé terjeszteni a javaslatot, hiszen nagyon közel vagyunk már a választásokhoz, és rendkívül szerencsétlen dolog néhány hónappal a választások elõtt hozzányúlni a választójogi törvényhez. Ez történt, emlékezzünk, '94 õszén is, és milyen komoly, megalapozott vitákat váltott ki annak idején.
Sajnálatos az is, hogy olyan fontos kérdések immáron, miután le fog zárulni ez a módosítási kísérlet, mint a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának a kérdése, nem kerültek és immáron nem is fognak a napirendre kerülni, holott a nyugaton élõ magyar állampolgároknak ezreit érinti alapvetõen ez a kérdés, és a szomszédaink között erre a problémára - Horvátországban, de sorolhatnám a többi országot is - alapvetõen megtalálták a megfelelõ megoldást.
Ugyanakkor szeretném aláhúzni azt, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete és a kisebbségek jogainak a biztosítása nem ugyanaz. Az, hogy a magyar kisebbségi jogi intézményrendszer rendkívül fejlett, nemzetközileg ismert tény. Az elmúlt években az elsõ szabadon választott magyar parlament egy parlamenti konszenzus alapján alkotta meg a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl szóló törvényt, amely Európában példamutató és elõremutató megoldásokat alakított ki, hiszen a kollektív jogok alapjára helyezte, a kisebbségi jogalkotásban bevezette a helyi és az országos önkormányzatok révén a széles körû kulturális autonómia intézményrendszerét.
(11.40)
De a kisebbségi és etnikai törvényen túlmenõen olyan megoldások születtek például, mint a pozitív diszkrimináció az oktatásügyben, az oktatási kiegészítõ normatívák intézménye vagy pedig a nemzeti és etnikai kisebbségi biztos jogintézménye. Ezek összefoglalják, szintetizálják az elõremutató európai gyakorlatot, és Magyarország, azt hiszem, nemzetközi viszonylatban sem kell hogy szégyenkezzen a kisebbségi belsõ jog tekintetében.
Ennek a sorozatnak a hátterében az a meggyõzõdés húzódik meg, hogy a kisebbségi tudat, a kisebbségi nyelv önmagában érték. Ha vannak is konfliktusok a mai Magyarországon települések szintjén az egyes nemzetiségekhez tartozó polgártársaink - legyenek azok svábok, szlovákok, horvátok vagy más nemzetiségûek - között, mégis a Fidesz- Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy Magyarországon együtt tudnak és együtt fognak élni a legkülönfélébb népek, és az ellentétek szítói pedig fokozatosan el fognak szigetelõdni, elveszítik politikai támogatottságukat.
Tegyük hozzá, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete a mai Magyarországon egyáltalán nem rózsás. A jogi intézményrendszer és a tényleges szociológiai helyzet között tehát kimutatható egy különbség, aminek okai a történelemben ragadhatók meg, a közelmúlt, a középmúlt és az azt megelõzõ múlt történetében.
Legelõször is azt hangsúlyoznám, hogy a ma Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek mindig is Magyarországon éltek, tehát nagyon erõsen kialakult bennük a kettõs kötõdés. A magyarsághoz való tartozás tudata nagyon gyakran összekapcsolódik az etnikumhoz való tartozás tudatával. E tekintetben lényegesen különböznek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek a szomszédos országokban élõ kisebbségek tudatállapotától.
Másodszor aláhúznám azt, hogy a második világháborút követõen rendkívül komolyan traumatizálódott a magyarországi kisebbségi problematika is. Itt elsõsorban a szlovákság, a németség és a zsidóság problémáját emelném ki. A szlovákság nagy részben gyakorlatilag kitelepült a második világháborút követõen az erõszakos lakosságcsere keretében, amely elsõsorban a felvidéki magyarság tekintetében volt erõszakos, de mindenféleképpen manipulatív elemeket tartalmazott a magyarországi szlovákság tekintetében is. A németséget ért trauma, azt hiszem, máig mindenki számára köztudott, hogy egy háborús népszámlálás alapján hogyan kerültek kitelepítésre olyan honfitársaink, akik adott esetben az égvilágon semmilyen azonosságot nem vállaltak a nácizmus ordas eszméivel, hanem tisztes állampolgárai voltak Magyarországnak. A zsidóság kérdése pedig még inkább köztudott, és ezek a problémák mindenféleképpen tükrözõdnek a jogalkotásban, és tükrözõdniük is kell a jogalkotásban.
A kommunizmus idõszaka tetézte a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét. A szocialista párt 1960-ban felszámolta (Sic!) a kétnyelvû oktatás intézményrendszerét, amely gyakorlatilag mára megpecsételte a kisebbségek zömének tudati állapotát, és ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy az 1960-as intézkedések korrekciója áll most leginkább a kisebbségi oktatási intézményrendszer megoldandó feladatai között. Nem vagyunk túl ezen a problémán, látnivaló, hogy milyen nagy arányban tanulnak szlovákok, horvátok, németek és más nemzetiségek nem anyanyelvi oktatási feltételek közepette, gyakran még a nyelvoktatás problémái sincsenek megoldva.
És nem kedvezõek a szociológiai adottságaik az elmúlt idõszakban, az urbanizációs folyamatok pedig tovább fokozták az ebbõl fakadó hátrányokat. Szétszóródottak a magyarországi kisebbségek, nem tömbben élnek, és ez a szociológiai feltételrendszer sem kedvez annak, hogy Magyarországon megvalósíthassuk azt a célt, amit sokan úgy fogalmazunk, hogy kisebbségi reneszánsznak kellene Magyarországon bekövetkeznie ahhoz, hogy ki lehessen a jelenlegi válságos helyzetbõl ezeknek a közösségeknek ezzel a - hangsúlyozom: európai viszonylatban egyedülálló - támasztékkal, segítõ intézményrendszerrel kecmeregniük.
Engedjék meg, hogy megvilágítsak néhány konkrét problémát az elõttünk fekvõ javaslattal kapcsolatban. Az alkotmányossági szempontok az elmúlt évek vitái során mind a mai napig, azt lehet mondani, még nem ülepedtek le, nincs nyugvóponton a kisebbségek parlamenti képviseletének alkotmányossági megítélése.
Az egyik nagyon komoly dilemma az volt, hogy szavazásos vagy pedig delegatív elven kerüljenek be a kisebbségek a magyar parlamentbe. Nagyon sokáig a delegációs elvhez ragaszkodtak a kisebbségi közösségek. Pozitív fejlemény, hogy úgy tûnik, e tekintetben áttörés van. Belátták azt, hogy egy egykamarás parlamenti logikába nem illeszthetõ be a delegáció elve. Tehát a szavazásos megoldás és a szavazás révén való kedvezményes elbánás, amely kikristályosodni látszik, azt kell mondanom, hogy Európában ahol van ilyen típusú megoldás - én nagyon kevésrõl tudok, de mondjuk Németországban Schleswig-Holstein államban van ilyen típusú megoldás -, ott a szavazás elvén nyugszik. Romániában a delegáció és a szavazás egy kombinációja található, gyakorlatilag a kisebbségi lista automatikusan mandátumot kap. Tehát az a megoldás formálisan szavazás, de ténylegesen delegációs elv. Bár ott nem is egykamarás a parlament. Ne bonyolódjunk bele, jogelméletileg mindenféleképpen megkérdõjelezhetõ az a megoldás, ami ott kialakult.
Másodszor komoly dilemma volt, hogy az országos önkormányzatok, illetõleg a társadalmi szervezetek rendelkezzenek-e azzal a joggal, hogy listát állítsanak. Nyilvánvalóan vannak kisebbségek - pontosan kettõ -, akiknek nincsen egyelõre országos önkormányzatuk. Ezeknek az esete külön elbírálást igényel. Ugyanakkor az, hogy létrejöttek Magyarországon a kisebbségek önkormányzatai, egy rendkívül fontos fejlemény, hiszen legitimmé válik a kisebbségi képviselet. Tehát a kisebbségek ezen intézményei közjogi pozíciójának erõsítése feltétlenül érdeke a kisebbségeknek, és feltétlenül érdeke a magyar kisebbségekre vonatkozó jogalkotásnak is. Ebbõl aztán következik, hogy 13 kisebbségnél - a taxált, a bejegyzett kisebbségek Magyarországon - több mandátum megszerzésére logikailag sem lehetne törekedni, ha ezt a kiinduló feltételt elfogadjuk.
A harmadik komoly dilemma a jogegyenlõség, illetve a pozitív megkülönböztetés kérdése. Itt komoly viták zajlottak, zajlanak le a nemzetközi jogi irodalomban is. A Fidesz a maga részérõl úgy gondolja, hogy a jogegyenlõséget a kisebbségek megkülönböztetése, hátrányos helyzete, szociológiai adottságai oly módon teszik elérhetõvé, ha pozitív megkülönböztetésben részesülnek. Tehát a jogegyenlõséghez vezetõ út a pozitív megkülönböztetés. A Fidesz a maga részérõl a kollektív jogokat is így értelmezi. A kollektív jogok nem fogadhatók el abban az értelemben, hogy az egyéni jogokkal úgymond szembeállíttassanak, csorbuljanak az egyéni jogok, ugyanakkor a kisebbségi egyének jogai egyfajta kollektív jogi védelem révén garantálhatók.
(11.50)
A kedvezmények, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz, hogy ne kelljen egyéniben indulniuk a kisebbségeknek, illetõleg, hogy az egész ország egy szavazókörzetnek minõsüljön, hogy ne kelljen területi listát állítaniuk, rendkívül jelentõsek a magyar jogrendszer tekintetében, ugyanakkor ha ezeket a kedvezményeket nem adja meg a kisebbségi választójogi jogalkotás, akkor a kisebbségek nem képesek arra, hogy éljenek ezzel a lehetõséggel.
Komoly gondot jelent azonban a tervezetben, hogy több kedvezményes mandátum megszerzésére nyújt lehetõséget. Itt valóban vita van arról, hogy öt, vagy tíz vagy 7500 szavazattal jussanak a kisebbségek mandátumhoz, azonban megítélésem szerint arról nem lenne szabad, hogy vita legyen - mert egyszerûen alkotmányosságilag nem értelmezhetõ -, hogy hogyan lehet több kedvezményes mandátumhoz juttatni a kisebbségeket. Tehát ez mindenféleképpen egy olyan hiányossága az elõterjesztésnek, amelyet az elkövetkezendõkben feltétlenül orvosolni kell.
A kedvezményesség logikai elõfeltétele, hogy egy és ne több mandátumra vonatkozzon. Ha több mandátumhoz kívánnak a kisebbségek jutni, akkor el kell érniük az országos listán szükséges mandátumokat. Kedvezményes mandátum megszerzése ilyen értelemben megítélésünk szerint egy mandátumra vonatkozhat.
Szintén komoly dilemma a regisztráció kérdése, hogy a kisebbségek közül a magukat kisebbséghez tartozónak vallók felkerüljenek egy listára, és ez alapján legyen számukra a szavazólap kiosztva, illetõleg az a megoldás, hogy minden állampolgár szavazhasson a kisebbségi listára. Az elõttünk fekvõ megoldás egyfajta gyenge regisztrációt vázol fel: kérni kell a kisebbségi polgároknak a szavazólapot, és ezt a szavazóbiztosok rögzítik.
A dilemmának történeti okai vannak, de nagyon komoly politikai megfontolások is meghúzódnak a háttérben. Történeti okból a kisebbségek jó része számára nem elfogadható - tegyük hozzá: ma még -, hogy a bevezessük a regisztráció intézményét. Vannak országok és olyan kisebbségek Közép-Európában, amelyek kifejezetten ragaszkodnak a regisztrációhoz, mert úgy gondolják, hogy így tudják megvédeni magukat attól, hogy a többség manipulálja õket, és gyakorlatilag a többség döntse el, hogy kik lesznek a kisebbség képviselõi. Ezért azt gondolom, hogy ez egy politikai probléma, aminek elejét kell venni.
Elejét kell venni annak a vádnak is, hogy megvádolhassák a magyar parlamentet bármilyen oldalról is, hogy itt fennáll a manipulációnak a lehetõsége, nevezetesen, hogy többségi állampolgárok fognak majd itt kisebbségi képviselõket bejuttatni a parlamentbe. Ha ezt a vádat bárki megfogalmazza, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülhet a magyar Országgyûlés, ezért azt hiszem, hogy fontos lenne, hogy a kisebbségek országos önkormányzataival valamilyen fajta egyértelmû megállapodás szülessen e tekintetben. Tárgyalások voltak, s úgy értesültünk, hogy ennek nagyon komoly eredményei is vannak, de egyelõre nem látható nyilvánosan, nem egyértelmû, hogy a kisebbségi országos önkormányzatok ezt a típusú megoldást elfogadják, és nincs fenntartásuk a tekintetben, hogy ez az õ sorsukkal való manipuláció számára felnyitná a lehetõségeket.
Még egy dolgot utoljára dilemmaként meg kell említenem, hogy az elmúlt években mindig felvetõdött, hogy hogyan lehet a kisebbségek számára úgy jogot adni, hogy ne hozzunk létre egy kisebbségi egypártrendszert, ne emeljünk ki egy olyan elitet, amely aztán teljhatalommal rendelkezik a kisebbségi társadalmon belül. E tekintetben megfontolandó az a felvetés, hogy a kisebbségi listára történõ szavazás egészüljön ki azzal, hogy a kisebbségi listán szereplõ személyek közötti választásnak a lehetõségét is a kisebbségi polgár számára ajánlja fel a jogalkotás.
Azt hiszem, hogy számtalan dilemma lenne még felsorolható. A Fidesz- Magyar Polgári Párt a maga részérõl örül annak, hogy végre elérkeztünk ebbe a stádiumba, s a magunk részérõl a kisebbségi képviselet jogintézményének a megalkotását támogatjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)