DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Már most 100 százalékkal emelkedett a jelenlévõk létszáma, amit egy kicsit azért elszomorító nézni, amikor a magyar népesség egészségi állapotáról, a rendkívül kedvezõtlen demográfiai, megbetegedési és halálozási mutatókról sokszor napirend elõtt telt ház elõtt sokszor bizony hosszú órákon keresztül vitatkozunk, és most, amikor valóban tenni lehetne, akkor pedig ilyen üres a Ház.
Lassan húsz éve gyógyító orvosként, aki betegeinek tucatjait, de talán nem túlzás, hogy százait vesztette el a dohányzás közvetlen vagy közvetett káros hatásai miatt, úgy éreztem, hogy a jelenleg tárgyalt törvényjavaslathoz kötelességem hozzászólni. A parlamenti ciklus elmúlt három és fél évében számtalan alkalommal került terítékre az ország lakosságának aggodalomra okot adó egészségi állapota, az európai viszonylatban szintúgy kedvezõtlen demográfiai, megbetegedési és halálozási statisztikai mutatók.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a fenti negatív tendenciák kialakításában általánosságban az egészségi ellátás színvonala és teljesítõképessége csak mintegy 20 százalékban tehetõ felelõssé, míg döntõek a lakosság életmódbeli, életviteli szokásai és szociális körülményei. Ezen belül is egy nagyon lényeges szegmens a dohányzással összefüggõ egészségügyi, szociológiai és közgazdaságtani problémahalmaz. Az európai és fõleg az egyesült államokbeli, lassan 2- 3 évtizedes tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek a problémahalmaznak csak komplex, az egyéni gondolkodást formáló, a családok és a civil szféra mûködését, de a jogalkotást is magában foglaló kezelése lehet eredményes.
Néhány elgondolkodtató és elszomorító tényadatot szeretnék elmondani, illusztrálva, hogy mennyire idõszerû az elõttünk fekvõ törvényjavaslat. Magyarországon megközelítõleg a lakosság egyharmada dohányzik. Hazánkban az egy fõre jutó cigarettafogyasztás évente csaknem duplája a nyugat-európai átlagnak. 1994-ben a dohányzással összefüggõ halálozás a férfiaknál 18 ezerre volt tehetõ, nõknél pedig 2 ezerre. Ez összesen az összhalálozás 14-15 százalékát jelenti. 1994- ben a munkaképes korú emberek elhalálozása miatt körülbelül 130 ezer munkaév veszett el. Gazdasági számítások szerint a dohányzással összefüggõ negatív közvetlen költségek, mint például a betegség miatti jövedelemkiesés, a járóbeteg kórházi szakellátás, a háziorvosi ellátás, a rokkantsági nyugdíj, a gyógyszerfogyasztás költségei elérik a dohányforgalmazásból származó állami bevételeket, de a fentebb említett korai elhalálozás okozta jövedelemkiesés ennek már a többszöröse.
Közvélemény-kutatási adatok azt mutatták az elmúlt években, hogy a lakosság viszonyulása a dohányzáshoz, fõleg annak társadalmi vonatkozásaihoz, bizonyos értelemben pozitív irányban változott, még egyes kötelezõ és korlátozó rendelkezések esetleges elfogadásával is. Kiemelten vonatkozik ez a tendencia a fiatalok védelmére és például a reklámtevékenységre. Csak megjegyzem, hogy a felmérések szerint a lakosság a nemrég elfogadott reklámtörvényhez képest jóval szigorúbb korlátozásokat várt és remélt az italáruk és a dohánytermékek vonatkozásában. Szociális munkacsoportunk számos módosító javaslatot nyújtott be és támogatott, melyek a dohánytermékek reklámozását szigorították volna, de ezeket nem sikerült a Házzal végül elfogadtatni a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvényjavaslat tárgyalásakor.
A most beterjesztett törvényjavaslat szellemisége és betûje azt tükrözi, hogy a népegészségügy olyan közügy, amelynek alárendelten, de semmiféleképpen nem ellentmondóan jelenhet meg bizonyos vélt személyes szabadságjog, mint például "a dohányzás joga", ami egyébként is nehezen értelmezhetõ egyértelmûen jogi szempontból, de bizonyára nem tartozik az alkotmányos alapjogok közé.
(14.30)
A beterjesztett törvényjavaslat viszont alkotmányos alapjogokat véd, mivel az alkotmány értelmében alapvetõ jog az egészséghez és az egészséges környezethez való jog. Ezzel összhangban fogalmaz meg a törvényjavaslat állami kötelezettségeket, és bizonyos vonatkozásban korlátozza a dohányzók és a dohányforgalmazók mozgásterét. A törvényjavaslat úgy próbál védelmet nyújtani a nemdohányzóknak, valamint az életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt fokozott védelmet igénylõ személyek számára, hogy közben a realitásokból kiindulva törekszik a különbözõ érdekek, a dohányzói szokások és igények figyelembevételére is.
Ez azért is fontos, mert a törvény végrehajthatósága, a dohányzással kapcsolatos társadalmi hozzáállás pozitív befolyásolása Bs átformálása csak a dohányosok megértõ közremûködésével képzelhetõ el. Nyilvánvaló, hogy csak törvénnyel önmagában nem lehet döntõen befolyásolni a dohányzással összefüggõ szándékos önkárosítást, pedig az ebbõl fakadó fokozott igény az egészségügyi ellátórendszerrel szemben - zárt és behatárolt anyagi források esetén - közvetve más emberek hozzáférhetõségét korlátozhatja az egészségügyi ellátáshoz.
Ugyanígy nagyon nehéz lenne jogilag pontosan értelmezni és esetleg valahogy szankcionálni a cigarettázás egyik legtragikusabb formáját, a terhes nõk dohányzását, ami pedig rövid és hosszabb távon egyértelmûen rontja egy kialakuló élet fennmaradásának és normális kifejlõdésének az esélyeit.
A dohányzás és a dohányforgalmazás közszférával összefüggõ vonatkozásaiban viszont a törvényjavaslat tisztázza a lényeges alapfogalmakat, rendelkezései végrehajthatónak tûnnek, az alapelvek kodifikálása mellett bizonyos értelemben nyitott a dohányzással összefüggõ társadalmi attitûdök remélhetõen jó irányú változásaira is. A dohányzással kapcsolatos több szakaszos törvénykezésre egyébként nemzetközi példa is van. Ez azt jelenti, hogy a változó társadalmi elvárásokat, szokásokat a jogalkotó beépíti a törvény normaszövegébe. Csak remélem, hogy a társadalmi elvárásoknak, és nem utolsósorban az európai uniós gyakorlatnak megfelelõen a dohánytermékek reklámozása területén a fenti elven alapuló szigorítás, ha nem is a most tárgyalandó törvényjavaslatba, de az értelemszerûen szorosan ide kapcsolódó reklámtörvénybe minél hamarabb be fog majd épülni.
Az egyéni és társadalmi tudatformálás fontosságának ismételt említése mellett nyilvánvaló, hogy a törvény önmagában bizonyos szankcionálási lehetõségek nélkül létjogosultságát veszítené el. Éppen ezért a szankcionálás folyamatának végrehajthatóságát, annak életszerûségét külön jogszabályban kell majd biztosítani. Az, hogy az egészségügyi bírság csak egészségmegõrzési célra és az egészségügyi ellátás fejlesztésére használható fel, valószínûleg bevezetésének társadalmi elfogadottságát pozitívan fogja befolyásolni.
Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén egy jelentõs lépést teszünk a dohányzás káros hatásainak mérséklése irányába, és hogy a törvény népegészség-centrikus szelleme és paragrafusai egyre inkább átmennek majd a közgondolkodás pozitív értékrendszerébe, az állampolgárok belsõ gondolatvilágába. Azon országokban, ahol hasonló törvényeket fogadtak el - de természetesen nemcsak ezért, hanem a társadalmi szokások és egészségkultúra pozitív változása következtében -, a dohányzás számottevõen visszaszorult, párhuzamosan jelentõsen mérséklõdött a dohányzással összefüggõ megbetegedések száma és az elhalálozás.
A szocialista frakció a törvényjavaslatot egyhangúlag támogatja. Kéri annak tárgyszerû megvitatását, módosító javaslatokkal esetleges jobbá tételét, és a vita végén az elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)