DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az idõkeret szoros, sok mondanivalóm lenne, de ki sem szeretném használni az idõkeretet.
Bevezetõként arról akartam szólni, hogy amennyire történészként áttekintettem, öt korszaka volt a dohányzás európai befogadásának és a dohányzással kapcsolatos magatartás változásának. Volt, amikor negatívan, tiltóan, majd pozitívan s a többi foglaltak állást. Most az ötödik szakaszban vagyunk, világszerte a tények ismeretében dohányzásellenes az alaphangulat, indokoltan. Tehát a részletekre nem térve ki, ezt az indokoltságot több módon próbálják megakadályozni, korlátozni.
A Magyar Országgyûlésnek is volt módja ebben a kérdésben állást foglalni. Már szó esett az elõbb errõl, valóban valamennyiünknek indokolt, hogy lelkiismeret-furdalása legyen amiatt, amit a reklámtörvény e téren elmulasztott. Szeretném megmondani, hogy persze nem indokolt, hogy ez a lelkiismeret-furdalás egyformán oszoljék meg, mert voltak olyanok, akik megpróbáltak nagyon sokat tenni módosító javaslatokkal ennek ellenében; kegyetlenül - csak ezt a szót tudom mondani: kegyetlenül - lesöpörték ezeket. Nagyon érdekes lesz, ha egyszer valaki tanulmányozni fogja a reklámtörvény megszületésének körülményeit és azt, hogy miért volt ilyen kegyetlen a módosító indítványokkal szemben a magyar parlament.
A mostani javaslatról elmondhatom én is, mint ahogy a Fidesz tisztelt képviselõje elmondta, hogy a Magyar Demokrata Néppárt támogatja ezt a javaslatot, határozottan támogatja, de elfogadhatónak csak jelentõs módosításokkal látja lehetségesnek. Hiszen olyan dolgokról van itt szó, amikor a nemdohányzók védelmérõl beszélünk, amirõl megint nagyon sokan, hozzáértõ orvosok is szóltak, de amire vonatkozóan, legalább is rám - mondjuk, bonctermi látogatásokon kívül -
a legmélyebb benyomást gyakorolta: egy olyan statisztika, amely a hazai viszonyok között 15 évet fog át, amely - mint köztudomású - egy kivétellel minden ráktípusnál erõteljes elõretörést mutat ki, és úgy gondolom, benne tetten érhetõ a dohányzás okozta hatalmas sérelem.
Lehet azt mondani, hogy a rák terjedését nagyon sok környezeti ártalom idézheti elõ, nem csupán a dohányzás. Valóban így van. A platánfa nem dohányzik, mégis pusztul a környezeti ártalmak hatására, valamennyien tudjuk. Így talán magyarázható lenne, hogy a ráktípusok elõretörésében hazánkban 15 év átlagában a bélrák 40 százalékkal, a tüdõ- és kapcsolódó légzõszervi rákok 67 százalékkal növekszenek, de - egyszer már elmondtam, hatástalanul, hadd mondjam el még egyszer azoknak, akik talán majd olvasni fogják, hiszen most alig egy tucatnyian vagyunk a szobrokkal együtt - 143 százalékkal nõ az ajak- és a szájüregi rák. Ez pedig nem az általános környezeti hatások rovására, benzin s a többi írható, hanem ez az óriási különbség teljesen nyilvánvalóan számomra mint laikus számára is - persze orvosi megerõsítéssel mondom - a dohányzás számlájára írandó. 143 százalék növekedés 15 év alatt! Indokolt tehát, hogy a törvény okos, átgondolt, és azt kell mondanom, nem huzavona-intézkedésekben megnyilatkozó legyen, hanem ha tekintettel is van a gazdasági szempontokra, ésszerûen a minimumra csökkentse ezt a kíméletet.
A törvényjavaslat legnagyobb hibájának tartom, hogy a hathatósnak remélt intézkedések '99-tõl 2002-ig terjednek. Miért ez a hosszú felmondási idõ? - teszem fel az általános vitában a kérdést. Miért ez a hosszú felmondási idõ?
Vannak más hibái is a törvényjavaslatnak, nem szeretnék a részletekkel nagyon sokat bíbelõdni. Az egyik már elhangzott, hogy a munkavállalókat érintõleg külön törvényben kívánja szabályozni nyilvánvalóan a legfontosabbak közé tartozó ártó hatások kérdését. Úgy gondolom, ide illenék, aztán ha vannak specialitások, azt majd ki lehet pótolni kormányrendeletekkel vagy esetleg más jogszabály megalkotásával. Nem fogom felsorolni most mindazt, ahol úgy érzem, módosító javaslatra van szükség, de egyet-kettõt igen.
Szól bölcsen a javaslat arról, hogy nem szabad a dohányzást engedélyezni ott, ahol meleg-, illetve hidegkonyhai készítmények, ételek fogyasztására kerül sor. A fagylaltozót hova fogják sorolni azok, akik nem akarják betartani a törvényt? Pedig oda jár a legtöbb gyerek. Ez csak egy a példák közül.
Nem tudom - legalábbis én nem értem -, hogy a dohánytermékek kiskereskedelmi forgalomban 14 éves kortól miért szolgáltathatók ki, amikor az egyéb korlátozásoknál a 18. év szerepel. Van tehát nagyon sok mozzanat, ha nem a kikerülésre, hanem a célba találásra fordítjuk az igyekezetet, s reméljük, ezt fogja mindenki tenni, aki a dolgot komolyan veszi, mert a mi statisztikáinknál még tanulságosabbak az Egyesült Államok statisztikái, ahol a romlásról és a dohányzás erõteljes csökkentése után a javulásról is már számot tudnak adni. Tartozunk a felnövekvõ nemzedékeknek azzal, hogy odafigyelünk; oda, s nem csak a dohánygyártásban, a dohányáru szétterítésében és fogyasztásában érdekeltekre.
Tudom, hogy nem lehet egy lábdobbantással a helyzetet megváltoztatni, de a huzavona túl szembetûnõ, különösen a reklámtörvény történetét figyelembe véve. Kérem, legyenek résen a felelõsök! Köszönöm szépen. (Taps.)